Élő Víz, 1950
1950-december / 25. szám
Jémmít sem jelentett. Most végtelen íróm és boldogság töltött el. Amikor liak lehetett, mindig olvastam. Egész fnás emberré lettem. Megszelídültem. Fájt, ha bármi durvaságot, káromkodást hallottam a betegtársaimtól. Később visszakérték tőlem az Újszövetséget. De nekem nagyon hiányzott. Amikor bementem a kis templomba, ott feküdt a pádon előttem egy teljes Biblia. Azt gondoltam, az a Biblia az enyém. Isten nekem tette ide, nem tudja meg senki, ha a kabátom alá teszem és elviszem. Már majdnem eltettem, amikor rádöbbentem, hogy ez lopás lenne, nem tehetem. Attól kezdve nagyon kértem Istent a kórteremben, adjon nekem egy Bibliát. Rákövetkező vasárnap kaptam egy teljes Biliát. Ez mindent jelentett a számomra. Egyszer, mikor egyedül voltam a kórteremben, ez az Ige: „Jézus, Dávidnak Fia, könyörülj rajtam“ térdrekényszerített. Ezt a kérést őszintén tudtam mondani, s Ö, Akit én mindig megvetettem, megsegített. Az Iszákosmentő Misszió talált ott meg. Kijártak hozzám, hozták az Igét, imádkoztunk. Egyszer elvittek egy csendesnapra is. Sosem voltam még ilyen helyen. Először féltem, mit akarnak ott velem, de mindenki ,olyan szeretettel fogadott és közeledett hozzám. Ott mindenki más volt, mint a régi társaságom. Megtanított Isten igazán imádkozni és új embert formált belőlem. Amikor elbúcsúztam a testvérektől. csak sírva tudtam mondani: Isten veletek! Csak úgy omlottak köny- nyeim. Amikor beértem a Lipótmezőre, még mindig könnyeztem. De ez már más sírás volt Ez után konferencia következett. Újólag meg kellett ismernem magamat és' Isten összetöri. Bűnös embernek ismertem meg magam, holott én ezt így nem tudtam. Nem tartottam az iszákosságot sem bűnnek. Mi volt az én istenkáromlásom, iszákosságom, minden fortéiméin, amikor nem ismertem Istent? Mi volt hát, az én nagy vétkem? Megtagadtam azt. Aki engem nem tagadott meg. Aki engem a mocsokból felemelt és ideállított. Nem akarok fogadalmat tenni, túszén én magamban ember vagyok, nem mondom, hogy nem fogok többet inni, csak azt mondom, az Ür megfogta a kezemet, én is az Övét, ha lem engedem el a kezét, akkor Ö örökké őrizni fog emgem. IZRAELI LEVÉL Kedves Testvérem az Ür fézus Krisztusban! Istenünk drága kegyelméből végre itt lehetek a jeruzsálemi lepratelepen, mint ápoló. Utolsó levelemre, amely az „Elő Víz“ 18. számában jelent meg, több k. választ és könyvet kaptam. Ezúton is nagyon köszönöm őket és az Ür gazdag áldását kívánom k. küldőjükre és az ,.Elő Víz" k. munkatársaira. Szeretnék néhány sorban beszámolni Néktek, k. magyarországi Testvéreim, azokról a tapasztalatokról, amit idejövetelemkor és ittlétemkor szereztem. Két héttel ezelőtt az Ür Szendéikétől határozott intést kaptam, hogy jöjjek Jeruzsálembe és jelentkezzem a bélpoklosokhoz. mert az idő eljött és a kapu megnyílt számomra. Azonnal csomagoltam és idejöttem. jelentkeztem az egészségügyi központban, ahol határozottan elutasítottak erről az állásról, de helyette szívesen akartak adni állást az akkói elmegyógyintézetben. Az első pillanatban nem tudtam jelfogni, hogy lehetséges ez, de csodálatosan, szívemben teljes békesség volt. Eszemmel úgy láttam, hogy miután otthagytam munkahelyemet és most a bélpoklosokhoz nem fogadnak el, kénytelen vagyok elfogadni az akkói állást. De a Lélek határozott intéssel a lepratelepre mutatott. (Lepra és bélpoklosság ugyanaz a betegség.) így tehát otthagytam az ajánlatot és elindultam, a lepratelepre, hogy meglátogassam a betegeket és a diakonisszákat. Boldogan fogadtak és a diákönissza-f ónöv érnek elmeséltem a most leírottakut. Azután bementem a betegekhez, akik szomorúan értesültek hiábavaló kísérletemről. Amikor el akartam hagyni a telepet, az ajtóban a főnövér állta utamat és megkérdezte, hajlandó volnék-e itt azért a fizetségért, amit a diakonisszák kapnak, dolgozni. Nagyon boldogan, vá- laszoltam ujjongó szívvel és egyezményünket azonnal megpecsételtük egy-egy hálatelt imával. (Magyarázatul hozzá kell' fűznöm, hogy a lepratelepet a kormány már az év elején megvásárolta, de mivel munkásokat nem találtak. a diakonisszák maradtak itt, ill. maradnak a jövő év márciusáig. Tehát nekem, is addig van kilátásom ittmaradni.) Mióta itt vág vök, boldogságom és békességem egyre nő. Van egy kis szobám, amelyben egyedül lakom. (Ezt csak az tudja értékelni, aki ismeri a vándoréletet.) Ügy a diakonisszák mint a betegek a legnagyobb szereiéiben részesítenek _ és most már érte m és úgy hiszem, Ti is értitek, miért kellett nékem az egészségügyi központban megkapnom az elutasító választ. Azért, kedves Testvéreim, mert az Ürnak minden ajándéka előtt a látszólagos akadály olyan nagy, hogy az ajándékot eltakarja. Tehát senki ne számítson az Ür ajándékára a hit próbája nélkül. A második tanulságot a diakonisz- szák életéből vettem, azt t. i., hogy a hatalmas cselekedetek mögött mindig gyermeki hit áll. Hogy ne írjak másról, csak Olgaline fónövérröl, aki 20 éves kora óta szolgál leprások között és most 75 éves. Egy éve már nyugdíjba kellett volna mennie, de hogy a lepratelep átadása körül minden rendben legyen, itt marad addig, amíg minden rendeződik. Soha nincsenek különleges imái, gyermeki hittel, bizalommal az Ür Jézus keresztjére teszi életét, hogy a feltámadott Jézus Krisztus élete legyen látható életében. Mindent elfedezö szeretetet pedig nemigen láttam hozzá hasonlót. Munkánkról is hadd írjak valamit. Reggel 6 órától 10 óráig reggeliosztás, a kéznélküli betegek megmo- sása és kötözése van. A diakonisszák a női. én pedig egy beteg fiú segítségével a férfi osztályon. Hitetlen ember ilyen munkához nem nyúlna hozzá, semmi pénzért. Csakis kizárólag az Ür Jézus Krisztussal együtt lehet ezt csinálni. Egy hitetlen számára az is borzasztó, hogy szemmcl- láthatólag lássa ennek a cicomázott és elkényeztetett testnek a szétrotha- dásátS S emellett a betegség megkapásától való félelem. — 10 órától 12-ig a ház tisztogatása, délután pedig kerti munka, ahol több beteg is részt vesz. Szabómühely is van és aki nem lusta, talál magának munkát. Itt is látom, hogy a szorgalmas emberek jobban járnak, mint a lusták, mert míg ezek el vannak foglalva munkájukkal, amazok állandóan szerencsétlen állapotukon gyötrődnek. Az Ür kegyelméből szólhatom nékik az Igét és hiszem, hogy Aki elkezdte. Az be is fogja végezni. Imádságaitokat mind a 30 betegért és a 10 tagú személyzetért kérem. Kiolvasott könyveknek nagyon fogok örülni. Testvéri szeretettel üdvözöllek k mindnyájatokat SZEPESI MOJSE KAROLY Jeruzsálem Leper-home. Izrael. EuanoéHós naptar Nov. 27—dec. 3. Monor (Jávor Pál). Nov. 29—dec. 3. Pusz avám (Kajos J.) Dec. 3—8. Somogydöröcske (Turóczy Zoltán). Dec. 3—10. Péteri (Benkóczy Dániel). Dec. 4—7. Arnlótt (Stréter Ferenc). Dec. 4—10. Bakonybánk (Sághy Jenő). Dec. 4—10. Bakoncsernye (We ler Hen_ rik és Schaller Kornélia dt.) Dec. 4—10. Komárom (Kajos János) Dec. 4 — 10. Apostag (Danhauser L.) Dec. 5—10. Délszabolcs (Nikodémusz János). Dec. 4—10. Beled (Káldy Zoltán). Dec. 7—10. Kispest (Csepregi Bt'la). Dec. 7—10. Vác (Józsa Márton ) Dec. 10—17. BakonyszombathJy (Tur- mezei János és Németh Júlia dn.) Dec. 10—17. Nagyszokoly (D. Kapi Béla és Németh Margit dn.) Dec. 11 —17. Tatabánya (Csepregi B.) Dec. 11 — 17. Dorog (Kajos János). Dec. 15—17. Rád (Józsa Márton). Dec. 10—16. Kölesd (Terus Ot ó). Jézus mondja: „Kérjetek és meg. adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyi tátik nektek’; mert aki kér mind kap; és aki keres talál; és a zörgetőnek megnyittatik." (Lukács 11:9—10.) élő víz 7
