Élő Víz, 1950
1950-október / 21. szám
A TESTTÉ TETT IGE Az egyházi könyvpiacnak legutóbbi eseménye dr. Karner Károly soproni teológiai tanár nagyszabású írásmagyarázati munkája János evangéliumáról. A Magyar Luther Társaság kiadásában jelent meg, 372 lap. Bolti ára G2.— forint. Ez a könyv nem csupán a Szentírá=sal tudományosan foglalkozó teológusok és igehirdető lelkipásztorok számára jelent segítséget, hanem minden, az igazságot komolyan kereső és Isten Igéjével behatóan foglalkozó ember számára nagy haszonnal forgatható. Ezért nyújtunk teret lapunkban a könyv részletesebb ismertetésére. János evangéliuma a Szentírásnak az a könyve, amely felett a bibliaolvasó emberek legkevésbbé tudnak napirendre térni. A legtöbb olvasót megragadja a negyedik evangélium lebilincselő stílusa, mondanivalójának a mélysége^ valargint Jézus Krisztus személyének és művének viszonylag kerek jellemzése. Ugyanakkor ez ez evangélium állítja az olvasót legtöbb kérdés és titok elé. Ha a bibliaolvasók seregét megszavaztatnánk abban a tekintetben, hogy melyik a legkedvesebb bibliai könyvük, akkor valószínűleg János evangéliuma kapná a legtöbb szavazatot. De ha azt kérdeznénk meg, melyek a bibliaolvasás közben megértés tekintetében a legtöbb nehézséget okozó újszövetségi íráshelyek, akkor is János evangéliuma (a Jelenések könyvét figyelmen kívül hagyva) emlegetietnék a legsűrűbben. Éppen azért tarthat fokozott érdeklődésre számot János evangéliumának a magyarázata. Karner professzor könyve nagy általánosságban három feladatot teljesít: 1. Behatóan foglalkozik János evangéliumának általános jellemzésével ée keletkezésének körülményeivel; 2. új fordításban adja az evangélium szövegét; 3. versről-versre részletesen végigmagyarázza az egész bibliai könyvet. 1. János evangéliuma az utolsó száz esztendőben a teológiai irodalomnak legtöbb problémát jelentő bibliai könyve. Százszámra írtak róla írásmagyarázati, forráskritikai és újszövetségi-teológiai könyveket. Alig volt számottevő teológus, akit ne foglalkoztatott volna János evangéliumának a problémája. Karner Károly könyvéből ■ is megkap bennünket ennek az izgalmas teológiai kérdésnek a levegője, azonban nem kell beleveszniink az egymással hadakozó feltevések útvesztőjébe, hanem a tárgyával teljesen tisztában lévő tudósnak a vezetésével jutunk el az igazolt, megnyugtató pozitív eredményekre. Ahogy például az evangélium szerzőségének és keletkezésének a kérdéseit fejtegeti (325—334. lap), szinte izgalmas fordulatokon át vezet ahhoz a biztos meggyőződéshez, hogy minden kritikai feltevés tarthatatlannak bizonyul és az evangéliumnak nem lehet más szerzője, mint a szemtanú tanítvány, János apostol, aki Krisztus születése után 90—100 között, késő öregségében írta evangéliumát. Azok az általános szempontok, mint a já- no§i gondolkodás, az Izraelt misszionáló, bizonyságtevő célkitűzés, a gyülekezetépítés, Jézus istenfiúságának sajátos kidomborítása, — valósággal kulcsot adnak az olvasó kezébe az evangélium rejtett világának a feltárására . 2. Az evangélium szövegének új fordítása se jelentéktelen dolog. A fordítás soha sem könnyű feladat és különösen nem a bibliának a fordítása. Ha valahol, akkor itt kötelező a teljes hűség, hiszen az Isten Igéjéből sem elvenni, sem ahhoz hozzátenni nem szabad. De ugyanakkor kötelező a világos érthetőség is. Hiszen kinyilatkoztatás van henne és az a cél, hogy Isten akarata, útja, üzenete és ajándéka valóban világossá legyen belőle az olvasó előtt. Karner Károly fordítás nemcsak modern nyelven, a régies nyelvezet tehertételeitől mentesítve, hanem itt-ott valóban világosabban szólaltatja meg az eredetit, mint a közkeletű fordítás. Hadd soroljuk fel szemelvényként néhány versét: 1:11: Tulajdonába jött, de övéi nem fogadták be őt. — 1:15—1G: Ez volt az, akiről mondottam: aki utánam jön, elém került, mivel előbb volt nálamnál. Mindnyájan az ő bőségéből merítettünk és pedig kegyelmet, egyre csak kegyelmet. — 1:29: íme, az Isten báránya, aki eltörli a világ bűnét, — 1:32: Láttam, amint a Lélek galambként alászállott a mennyből és ott maradt őrajta. — 3:5—7: Jézus így válaszolt: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki nem születik víztől /és Lélektől, nem mehet be Isten királyságába. Ami hústól született, hús az, ami pedig a Lélektől született, Lélek az. Ne csodálkozzál, hogy azt mondom neked, felülről kell születnetek! — 3:17—18 j Mert Isten nem azért küldötte a Fiút a világba, hogy ítélettel sújtsa a világot, hanem hogy üdvöziiljön a világ általa. Aki hisz őbenne, azt nem sújtja ítélet. Aki pedig nem hisz, az már ítélet alatt van, mivel hogy nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében. — 3:27— 28: János* válaszolt és mondotta: Semmit sem tehet magáévá az ember, csak ha kapja a mennyből. Ti magatok vagytok a tanúim, hogy megmondottam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem követként járok előtte. — 4:36: Az arató immár elnyerte bérét és betakarítja a termést az örök életre, hogy együtt örüljön a magvető az aratóval. A példák felsorolásából legyen elég ennyi. Már ebből is láthatjuk, hogy. az új fordítás az eredeti szövegnek újabb árnyalatát világítja meg, ezáltal itt-ott új erővel hat a régi üzenet. Karner Károly fordításában olykor olykor fordulatokat és kifejezéseket is találunk, amelyek magyarosság szempontjából nem töltik be a mértéket. Például 3:20—21: Mindenki, aki rosszat cselekszik, gyűlöli a. világosságot, nem is megy a világossághoz, hogy cselekedetei feddésben ne részesüljenek. De aki az igazságot cselekszi, az a világossághoz megy, hogy nyilvánvalókká legyenek cselekedetei, hiszen Istenben cselekedte azokat. Érződik a szövegben az eredetihez való hűséges ragaszkodás a magyarság szempontjából idegenszerű hangzás árán is. Ha azonban valaki is az új fordítás folytán megáll egy-egy versnél, amely felett mindig megszokottan siklót el, annak ismerős volta miatt, és itt-ott feltárul egy-egy árnyékban maradt pontja a kinyilatkoztatásnak, akkor már. nem volt hiába a fordítás nehéz munkája. 3. A nagy műnek igazi ereje azonban a részletes magyarázatban van. Már az előszóban bejelenti a sczerző: „Ennek a magyarázatnak nem lehet más feladata, mint hogy próbáljon figyelni János evangélista üzenetére és megkísérelje ezt az üzenetet érthető nyelven tolmácsolni a ma biblia-olvasó emberének.“ — Versről-yersre tárul elénk Karner Károly kortörténeti, filológiai, exegetikai és rendszeres teológiai ismeretének páratlan gazdagsága, mindez azonban csodálalos alázatossággal, tárgyának szentsége és feladatának erőfelettisége előtti mély meghajlással párosulva. Csak a bibliának a tudósa lehet ennyire alázatos. Karner Károlynak valóban nem olyan ismeretei vannak, amelyek' felfuvalkodottá tesznek. Ellenkezőleg, — amint egyre többet olvasunk a könyvből — azt látjuk, hqgy minél mélyebbre hatol az irásmagya- rázó, annál inkább elhallgat ő maga, hogy csak a bizonyságtevő szemtanúnak, a szeretett tanítványnak a tanúskodása, ihletett vallomása hangozzék Isten földön járó, mégis dicsőséges egyszülött Fiáról. A bibliai szöveg exegézisénél, magyarázatánál általában az Karner Károly eljárása, hogy lebontja az Igéről azokat az értelmezési tehertételeket, belemagyarázásokat és ráfogáso- kat, amelyekkel a valamilyen irányba elfogult teológiai kutatás elhomályosította, megszégyenítette vagy elferdítette az üzenetet. Félre teszi és leleplezi azokat az indokolatlan következtetéseket is, amelyek a mai felszínes írás-szemléletből és a rendszeres bibliaolvasók gyakorlatában is otthonos, végig nem gondolt alkalmazásból folynak. Egyedül azt az üzenetet keresi, amit János apostol akkor akart mondani, és amit azok, akiknek a számára az evangéliumot megírta, akkor megértettek. Közben ő maga, az exegéta is háttérben maradt, hiszen nem azt vállalta feladatul, hogy a maga véleményét, gondolatait, meglátásait csillogtassa, hanem hogy az evangélium eredeti és örök üzenetét megszólaltassa. Azért ne is keressünk gyakorlati alkalmazásokat, könnyed, személyessé tett üzenetekét ebben a könyvben. Legyen türelmünk és csendességünk az eredeti bizonyságtétel, az igazi kemény eledel elvételéhez. Akkor fogunk belőle és magából az evangéliumból is, személyesen és gyakorlati vonalon is a legtöbbet kapni. Lehetne még sokat írni a könyvről, azonban mind ÉLŐ VÍZ 7