Élő Víz, 1950

1950-szeptember / 20. szám

•XXX>OCOXXXXXXXXDOOOOOOOOOOC)OOOOOOOOOOOOOCXXXXXX)OOOOOOOOC 11900 ÉVEI •OOOCXXXXXXXXXXXXXXXXJDCXXOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOOO lesz októberben, hogy Pál apostol az evangéliumot Ázsiából Európába hozta. Az európai keresztyénség eme nagy jelentő- ségű évfordulóján Isten iránti hálával emlékezünk a földrészün­kön meginduló misszió első eseményeire. 1. A KAPUBAN Olvasd el: Csel. 15:40—16:12. Krisztus születése után az 50. nyár volt elmú- lóban, amikor három messziről jött vándor ereszke­dett alá a Taurus lejtőiről a széles falakkal és sok toronnyal erődített ázsiai kikötővárost, Troást (régi revén Trója) körülvevő síkságra. Valamikor itt tom­boltak a görögök és a trójaiak legendás harcai, amelyeket Homéros énekelt meg múlhatatlan szép­ségű versekben. Xerxes perzsa király itt vonult föl Görögország meghódítására. A fiatal macedón had­vezér, Nagy Sándor, itt szállt partra legyőzhetet­len seregével, hogy Ázsiát uralma alá hajtsa. A vá­ros azóta is élénk forgalmú kikötő. Ázsia ezen át küldte kincseit nyugatra s Európa katonái, tanítói, kereskedői és kalandvágyói itt léptek Ázsia föld­jére. Az a három vándor, aki a nagy hegyekről le­ereszkedve a széles országúton közeledik a város felé, nem néz ki hódító harcosnak. Pusztító fegy­ver nem kíséri őket, mégis nagyobb hős jár velük, mint a legendás erejű Achilles és diadalmasabb ki­rály, mint á rettegtelett Xerxes, vagy a verhetet­len Nagy Sándor. Nem hajtanak maguk előtt leigá- zott népeket és nem jár a nyomukban kinccsel meg­rakott karaván, mégis sorsfordulót jelént Európa számára az érkezésük. A gondosan összeállított követség. Ismerkedjünk meg velük közelebbről. Tarsusí Pál látszik közöttük vezetőnek. Elő­kelő izráeli család sarja. A legjelesebb rabbinak a tanítványa. A szent írások avatott magyarázója, de a görög-római világban is ismerős. Bölcsője Kilikia fővárosában, az élénk forgalmú kisázsiai kereskedő­városban ringott. Játszadozó gyermekekkel tanulta a görög hősköltemériyeket és fiatalon megismerte a stoikus filozófiát. Születésétől fogva római állam­polgár, s ezzel teljés jogú tagja az elmosódó határú hatalmas világbirodalomnak. Mindez azonban még nem indította volna útra. Nem kisebb csoda tör­tént vele, minthogy Istennek megfeszített és fel­támadott Fia, a Krisztus Jézus jelent meg neki. Ke­gyelmet gyakorolt rajta és apostollá avatta. Azóta Isténnek a Krisztusban megtapasztalt szeretete nem hagy békét neki, mert tudja, hogy Jézus azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ezután ne ma­guknak éljenek, hanem annak, aki érettük meghalt és feltámasztatott. Évtizedes egyhelyben való csen­des munkálkodás, három esztendős missziói körút van mögötte sok szenvedéssel és a megtérő gyüle­kezetek egész sorával, a szívé mélyén pedig az a vágy, hogy hadd hallja meg mindenki, minden po­gány is, hogy a názáreti Jézus az egyetlen Üdvö­zítő. Sílás, latin nevén Silvánus, már közel száz mér­földet gyalogolt Pál társaságában. Ö is jeruzsálemi zsidó, aki az első apostoli zsinat megbízásával megy a pogányokból lett keresztyén gyülekezetekbe, hogy Pállal együtt' a helyes keresztyén éltfolytatásban tanácsolja és megerősítse őket. Silás is római ál­lampolgár, aki előtt nyitva van az út a birodalom bármely részébe. Timótheus, közöttük a legifjabb, már görög apának a gyermeke. Listrában nőtt, még távolabbra a választott nép szent városától. S ha szórvány­izraelita sorsban élő anyja és nagyanyja igyekeztek is szívébe plántálni a szent hagyományokat, gyer­mek korában mégse hajtották végre rajta a szövet­ség jegyét, a körülmetélkedést. Megfakult hagyo­mány volt számára az ótestamentumi kijelentés és annál jobban vonta a görög világ. A listrai otthon­ban azonban nagy változást jelentett Pálnak és Bar­nabásnak a megjelenése, akik az ígéretek betelje­sülését hirdették. Lois és Euniké tanítása megele­venedett szívében és mindig nemesre vágyó, ifjú lelke szomjasan itta a kereszt evangéliumát. A listrai keresztyének jó bizonyságot tettek felőle s ő maga boldogan fogadta el az újólag hozzájuk ér­kező Pálnak a hívását a további útra. Troásbn negyedik társ csatlakozik hozzájuk: Lukács, görög nevén Lukanos. Ő már egészen görög. Művelt ember. A természettudományok ismerőié. Foglalkozására nézve orvos. Nyilvánvalóan nem­csak a| test bajai nehezedtek a szívére és indították segítő szolgálatra, hanem a lélek nagy nyomorú­sága is foglalkoztatta. Bizonyára azért csatlakozott Pálhoz és lett a nagy apostol leghűségesebb munka­társa, akinek legtöbbet köszönhetünk a páratlan jelentőségű missziói út megörökítésében. Az Aposto­lok. Cselekedeteiről szóló könyvnek ő az írója s a bennünket most érdeklő történetet szemtanúként írja le. Troásban ez a négy ember találkozott. Szemre szürke utastársaság, de Isten Szentlelke- által már régen kiszemelt, gondosan felkészített és nagy fel­adatra elhívott missziói munkásgárda. Pál két or­szág polgára: ízig-vérig zsidó és teljes jogú római, mindezek mellett a legszemélyesebb Krisztus-él­ménnyel, magától a megdicsőült Megváltótól kapott missziói paranccsal. Silás a jeruzsálemi első gyüle­kezet megbízottja, talán a földön járó Názáretinek is szemtanúja és ugyanakkor ő is római állampol­gár. Timóteus már görög világ neveltje, de anyai ágon a választott nép örökségének is hordozója- Fiatal, fogékony és sokra hivatott lélek. Lukács a művelt görög, az ismeretlen világ ismerője és min­den nyomorúság érző szívű felelősséghordozója. És ráatásul mindegyik a Krisztus rabja. Egyiknek sincs cnakarata, saját célja, hanem mindegyik Urának és . Megváltójának áll a rendelkezésére. A római birodalom nagy kövekkel kirakott, széles országútjain sok karaván járt, A fenti uti- társaságnál népesebbek, díszesebbek és figyelmet- keltőbbek is. Vitték árucikkeiket, hajtotta őket a becsvágy és sodorta a népek vándorló nyugtalansá­ga. És sorra elmerültek a felejtés tengerében. Erre a négy vándorra pedig 1900 év után is emlékezik az egész keresztyén világ. Segélykiáltás a tengeren túlróL Pál és társai nem akartak Troásba jönni. An- tióchiából azzal indultak el, hogy a meglévő gyüle­kezeteket látogatják végig és a hívőket erősítik. A saját bölcseségük azt tanácsolta, hogy lassú lépé­sekkel vigyék tovább a munkát és a környező'tar­élő víz 5

Next

/
Thumbnails
Contents