Élő Víz, 1950
1950-augusztus / 18. szám
Újból kegyelemben Mi történik a helyreállító kegyelemben? Hogyan fogadja vissza Jézus a visszaesett tanítványt? 1. Jézus mindent élűiről kezd■ A Péternek feltett kérdést így fogalmazza: „Simon, Jénának fia, szeretsz-é engem?“ A régi név jelenti azt, hogy Péter újra a régi ember. Mintha közben nem is neveztetett volna Kéfásnak. A bűn sohase csak a felületen hat, hanem mindig alapjában rontja meg az embert. A visszaesés sohase csupán botlás, hanem mindig mélybe zuhanás. A kegyelemnek mindig teljes munkát kell végeznie. A visszaeső bűnösnek a megtisztításában sem kevesebbet, mint az első megtérésnél. Hogy mennyire emlékeztet ez a Genezáret-parti találkozás az elsőre, kitűnik abból is, hogy Jézusnak alapigénkben található utolsó szava ugyanaz, mint amit az első találkozáskor intézett Péterhez: „Kövess engem!“ Hányszor el kellett mondania Jézusnak ezt a két szót! Visszaeső taníványoknak is újra meg újra elmondta. A Megváltó hajlandó volt mindig egészen újra kezdeni. — Bukdácsoló, visszaeső, magadból ogészen kiábrándult testvérem! Jézus hajlandó újrakezdeni. Egészen élűiről. Nálad is. Mintha még soha se lettél volna az övé- Hajlandó most is újra elmondani a legelső drága szót, ami egyszer lángralobbantotta a szívedet. 2. Jézus megbocsátja a visszaesett tanítványnak a bűnét. Ebben a nagyon fontos beszélgetésben egy szóval se emlegeti Péter nagy bukását: hajlandó teljes fá- tyolt borítani arra. A kegyelemhirdetésben a legdrágább kifejezések talán éppen azok, amelyek szerint Isten elfelejti a mi álnokágainkat és a bűneinkről néni emlékezik meg. Csodálatos dolog, hogy Istennél, akiben nincsen semmi fogyatkozás és akinél olyan tulajdonságokat, mint a feledékenység, fel se tételezhetnénk, éppen a bűneinkkel kapcsolatban van ilyen kijelentés: ő hajlandó elfelejteni, még az emlékezetéből is kitörölni azokat. Ez a helyreállító kegyelem felfoghatatlan, drága ajándéka. Újra bűnben vergődő visszaesett testvérem! Jézus Krisztus bővelkedik a megbocsátásban. Nem csak a régi élet bűneire, hanem az új élet új bűneire is valóságos bocsánat van az Ö szent vérében. Hiheted magad ismét egészen szabadnak. És egészen az övének. 3. A kegyelmet szolgálatba állítás pecsételi meg. Ez mutatja, hogy Isten komolyan gondolja a visszafogadást, valóságosan gyakorolja a megbocsátást és igazán helyreállít a kegyelem által. A háromszoros kérdést háromszoros megbízás követi: „Legeltesd az én bárányaimat! — Őrizd az én juhaimat! — Legeltesd az én juhaimat!“ Azt a Pétert, aki minden bizalmát eljátszhatna az Urának, a mennybe készülő Mester most mégis a legdrágább feladattal, drága vérén megváltott nyájának az őrizésével bízza meg. Itt lesz nyilvánvalóvá előttünk, hogy az Ürtól kapott szolgálat biztosítéka nem a mi alkalmatos voltunk, hanem a reánk kiárasztött kegyelem. Az Úr nagyon jól tudja: akinek sok bocsát- tatik meg, az nagyon szeret; aki mindent Neki köszönhet, azzal egészen ő rendelkezhetik, ő senkin sem gyakorol csak önmagáért kegyelmet, különösen nem a visz- szaesések után. Téged is azért ragad ki a mélyből, hogy sokak számára mutassa meg rajtad az ő nagy kegyelmének gazdagságát. Hogy mások is hitre bátorodjanak, hűségükben és ragaszkodásukban megerősíttessenek ilyen nagy kegyelem láttán. 4. A helyreállító' kegyelemben Péter még többet is kap. Szinte többet, mint az első találkozásnál: Jézus megjelenti néki, hogy vértanú-halállal dicsőíti majd Mesterét. Egyszer már felajánlotta Péter Jézusnak az életét. Nagycsütörtök estéjének a balsejtelmeiben azt mondotta: „Uram, teveled kész vagyok, mind tömlőére, mind halálra menni!“ És milyen csúfos tagadás lett a vége! Szolganép előtt átkozódott ék esküdözött, hogy nem is ismeri a Názáretit. Ilyen az, amikor magunk ajánlkozunk fel vértanúnak. Csak gyászos megszégye- niilés lehet a vége. A Genezáret partján Jézus adja a helyreállító kegyelemben drága kitüntetésképpen a vértanú-halál ígéretét Ez azt is igazolja, hogy minél mélyebbről emel fel valakit az Űr, annál magasabbra emeli, minél nagyobb kegyelemben részesül valaki, annál kiváltságosabb életút vár rá. Testvérem! Hányszor nehezedett a szívedre, gyakori bukásod! Visszaesésedben mennyiszer ejtett kétségbe, hogy mindent elveszítettél! Simon Péternek a példája hirdesse most beszédesen néked, hogy van valami, amit nem lehet elveszíteni. A bárány nem veszítheti el azt a Pásztort, aki megy utána, a bűnös nem eshetik ki abból a kegyelemből, amely egészen körülveszi. Bármily nyomorult vagy, bármilyen mélyre zuhantál, ilyen Megváltód van, utánad menő és téged mindenképpen üdvözíteni akaró Krisztusod. Óh fordulj el önmagadtól, vedd le a tekintetedet kétségbeejtő bűneidről és tekints hittel arra a keresztre, amelyen éretted is minden elvégeztetett. Bízzál abhan a Megváltóban, Aki azt mondotta, hogy a kezéből senki ki nem ragadhatja az övéit. Higgy a helyreállító kegyelemben, és megújul, kiteljesedik, igazán gazdaggá lesz az életed. Szegény rokon A „szegény rokon“-nak sanyarú sorsa van a családban. Készséges segítségét elvárják, de lényeges döntéseknél nem kíváncsiak a véleményére. Vendégváráskor jól esik, ha a házat rendbehozza, de a megérkezett vendégeknek nem szívesen mutatják be. A munkából kijut neki az eleje, de az étkezésnél az utolsó hely az övé- Néki bólintania kell mindenre, de vele szemben sok minden megengednek a háziak. Elsőnek kel és utolsónak fekszik. De ha egyszer-egyszer köszönetét monda- nak neki, elvárják, hogy meghatódva hárítsa el magától. Hiszen mindenért ő tartozik hálával, mert ő: szegény rokon. Sok ,,keresztyén“ ember viselkedik így Krisztussal. Elvárja testi és lelki segítségét, de döntéseinél ritkán kéri s még ritkábban követi tanácsát. Ismerőseinek nem „mutatja be“. Időjárásról, családról, gondokról s tudom is én még miről készséggel beszél nekik, csak éppen Krisztus szabadításáról nem. Vallja, hogy mindene Istené, de az Ő ügyének céljaira jóval kevesebbet ad, mint amennyit kellene. Terveihez csak a jóváhagyás pecsétjét várja Istentől (ha ugyan várja?) s tele van méltatlankodással, ha Isten keresztülhúzza számításait. Ha néha eszébe jut a hálaadás, vagy egyes esetekben istenesen cselekszik, meg van győződve afelől, hogy Krisztus meg lesz hatva az ö kegyességétől. Ügy bánik Megváltójával, mint egy szegény rokonnal. A fenti gondolatokat egy testvérünk szavai indították el bennem az alcsuti konferencián. Nagyon meg- gondolkoztatott, amit hallottam. Szeretném, ha e pár sor indítást adna néhány olvasónak tóvábbgondolko- zásra. Te nem kezelted-e Jézust szegény rokonként az életedben, s vájjon lesz-e változás Nálad ezen a téren? élő vtz 4
