Élő Víz, 1950
1950-augusztus / 18. szám
Helyreállító kegyelem János 21:1—19. A tagadás után. Péter sok mindennek utána van. Nem a három esz- ;endő Jézussal-járására s annak számtalan csodájára gondolok, hanem a tagadás nehéz éjszakáját követő nagy eseményekre. Megpihent rajta Mestere figyelmeztető, feddő tekintete és a szívét elöntötte a mélységes bánat bűne miatt. Könnyei patakokban folytak, és vállait rázta a zokogás. Sötét éjszaka vette körül, egyedül volt és mégis szeretett volna föld alá süllyedni. Ha van megtisztító bűn- bánat, akkor ennek a keserves férfisírásnak annak kellett lennie. Húsvét reggele is felvirradt és siető asszonyok elfúló hangja újságolta a nagy üzenetet: Nincsen a sírban! Feltámadt! Péter maga is ott állott a nyitott sír bejáratában s a holttest helyén csak lepedőgöngyölegeket látott. Ha van feltámadásról való megbizonyosodás, akkor ez az kellett hogy legyen. Személyesen találkozott a Feltámadottal. Zárt ajtó mögött volt együtt a kis tanítványsereg, amikor megjelent közöttük az Ür. Riadt rémületüket békességet hirdető szava, eléjük tárt véres sebei oszlatták el. Drága megbízást is kaptak a munka folytatására: „Amiként engem küldött az Atya, én is aképpen küldelek titeket. Vegyetek Szentlelket: akiknek bűneit megbocsátjátok. megbocsáttatnak azoknak, akikéit megtartjátok, megtartatnak“. Nem lehet két-ég afelől, hogy a kereszt nem a vereség-, hanem a győzelemnek a jele. Isten országának diadalmas megvalósulása még csak most kezdődik. Jézus Krisztus helyettes szenvedésének és halálának a váltságából telik minden bűnös számára bocsánat. Ha van szolgálatba állító missziói parancs, akkor ez az kellett hogy legyen. Mégis mit látunk? Pétert a bűnbánat keserű köny- nyei nem, tisztították meg, a nyitott sír nem oszlatta el szívének kétségeit. s a Feltámadottal kapott nagy megbízás nem lendítette munkába. Ellenkezőleg: a visszaesés tovább tart, teher van rajta, ami mind mélyebbre nyomja. Egyre mélyebbre1. Újra a maga kezébe veszi megélhetése biztosítását. Pedig eevszer már mindent átadott Jézusnak. Az első találkozás után szárazra vonta a hajót, ott hagvtn hálóit és követte Jézust. Teljesen felszámolta azt. amire addig épült az élete. Az új útra nem volt többje, mint Jézus hívása, s az a biztosíték, amit a Mester adott: „Én azt mívelem...“ Ezt a lépést nem is kellett soha megbánnia. Mikor a három esztendős együttjárás után a kereszthalál előestéjén Jézus megkérdezte tőlük: ..Mikor elküldtelek erszény, táska és saru nélkül, volt-é valamiben fogyatkozástok?“ — egyöntetűen felelték: „Semmiben sem“. — Most mégis mindent elfelejtett Péter. Nem akar tovább emberhalász lenni. Bűnbocsánat- hirdetésből nem lehet megélni. — „Én elmegyek halászni.“ A visszaesett embernél mindig jelentkezik az anyagiak miatti aggodalmaskodás. Egyszerre feledésbe megy Istennek minden megtapasztalt gondoskodása. Bizonytalanná válik az Isten háztartására való hagyatkozás és újra teljes lesz a kenyérért való gond, tülekedés és megalkuvás. 2, Péter újra ott találja magát a régi életben. A régi hely, a régi foglalkozás, a régi élet. Pedig amikor elhagyta, nem volt rajta semmi sajnálni való: eredménytelen halászás, csak hálómosás, egy egész éjszakai munka után! Most egyszerre mindezt elfelejti és ez is jobbnak tetszik, mint Jézussal járni a hit útját és végezni a nagy lélekmentő szolgálatot. A visszaesett embert mindig újra vonni kezdi a múlt. Az, aminek egyszer már átélte az ürességét, céltalanságát és kudarcát. Az időbeli távolság megszépíti a haszontalannak ítélt régit- S a Jézus nélküli ürességben újra kívánatossá lesz. Ilyenféle állapotról mondja az Újtestámentum, hogy az eb visszatér a saját okádá- sára és a megmosódott disznó sárnak fertőjébe. 3. Pétét nemcsak egyedül száll hajóra, vele mennek a társai is. Nem is csak a volt halászok, hanem még olyanok is, akik azelőtt sö járták a Genezáret vizét. A visszaesés sohase történik egyedül. Mindig sodor magával másokat is. Kis kovász megposhasztja az egész tésztát. Az első szeretetből kiesett, az élő halott, vagy a langymeleg pásztor elleni panasz a végén az egész gyülekezetnek szóló figyelmeztetéssé lesz. Aki nem lehet áldására másoknak, az már egyenest kárára van. Aki nem emel felfelé, az már lefelé húz. Péter teljes visszaesésben van és vele együtt a többi tanítványok. Egy sötét éjszaka. Hadd lássuk meg ennek a visszaesésnek a tanulságait. 1. A megélhetés biztosítására tett emberi próbálkozás egyáltalán nem jár eredménnyel. Egy árva halat se fogtak. — Vájjon biztosabb-e a mindennapi kenyér az én kezemben, mint Jézuséban? 2. A régi világ semmit sem változott. Nem szépült meg. Ugyanolyan kudarcos az egész éjszakai halászás, mint három évvel ezelőtt. Hiába a fáradság: a tenger konok és visszautasító marad. A világ nem bizonyul szebbnek, jobbnak és kegyesebbnek, azután se, ha másodszor vagy ismételten tértünk vissza hozzá. Vájjon érdemes-e? 3. Péter társainak se telhetett sok kedve ebben a halászásban. Bizonyára egyre idegesebbek, türelmetlenebbek lettek egymás között az ismétlődő eredménytelen kiséri etek után, A Jézustól elfelé sodródó emberek barátsága mindig rövid életű. A testvériség a bűnben már nem szokott megmaradni. Ilyen keserves, üres és céltalan a visszaesett ember élete. Péternek semmivel sem volt ez kellemesebb éjszakája, mint az a korábbi, a főpap udvarán. . . Felkel a nap. Erre a gyötrelmes éjszakára is ráköszönt a hajnal. A pirkadó derengésben mozgó alak tűnik fel a tengerparton. „Mikor pedig immár reggeledék, megálla Jézus a parton.“ 1. Jézus Krisztus utána megy a visszaesett tanít ványnak. Ö az a Pásztor, aki számontartja a juhait és ha a száz közül egy hiányzik, akkor otthagyja a kilencvenkilencet és megy az elveszett századik után. És addig megy utána, míg meg nem találja azt. Simon Péter oda esett vissza, ahonnan valamikor elhívta az Űr. És Jézus egészen odáig ment utána» De ha messzebbre került volna Péter, akkor még messzebbre is utána ment volna a Mester. A bűnösök barátja mindig Olyan mélyre száll alá, ahol a bűnöst megtalálhatja. A visszaesett bűnöst is. — „Hát elfeledkezhetik-é az anya gyermekéről, hogy ne könyörüljön méhe fián? És ha elfeledkeznének is ezek: én terólad el nem feledkezem.“ 2 ÉLŐ VÍZ
