Élő Víz, 1950
1950-augusztus / 17. szám
Élő folyóid partján Tikkasztó nyári alkony, Szétáradt halmon, völgyön. Lankaszt a nyári hőség Bús aszályverte földön. Nincs most virág a réten, Csak egy-két fonnyadt, árva, Egek harmatját szomjas, Sóvárgó kelyhe várja. De itt... a Galga partján . . . Üdén, virulva, telten, Virágerdő kacag rám. Virágtengerre leltem! S köröskörül hiába Tikkaszt a nyári alkony, Itt járok énekszóval Virágos Galga-parton! És zengve zúg zenéje Egy drága szent igének, Az Isten hangja hallik: Csak víz mellett van élet! Élő vizekre vágyom. Lelkem szomjazva várja. Hogy elborítson, Jézus, Élő folyóid árja! S erősebb, mint a szikla, Egy szent, csodás ígéret: Hogy bár a Nap körültem Mindent kopárra éget. Élő folyóid partján, Örökre együtt Véled, Virágos lesz az út és Virágos lesz az élet! Haluszka M. Rózsa nem vagyok rá képes. És a hitharc .izzásában egy- szercsak megvilágosodott előttem: hiszen nincs is itt másra szükség, mint hogy meg kell változtatni a szó- rendet. Annak, ami elől volt, ami mindig szeret elől lenni, kitűnni, nagyot akarni, annak egyszerűen a végére kell kerülni: Nem én! Amint a szórend megváltozott, a kérdés is megoldódott, a harc is megszűnt. Hiszen nem én cselekszem, Valaki más! Isten nem énrám épít, nem tőlem vár megoldásokat, jobban tudja Ő, hogy ki vagyok, mint saját felnagyított magam, és kezdettől fogva semmit sem várt tőlem. Csak ezt az egyet, hogy végre megváltoztassam a sorrendet, hátra szoruljon, lényegtelenné váljék a nagy zsaroló, zsákmányra leső ÉN, hogy megtagadjam az életemben is úgy, mint most itt a szórendváltoztatásban. Nem én! — az első Ádám utóda, aki mindent elrontok, mindent bűnnel szennyezek, hanem a második Ádám, a megfeszített és feltámadott Krisztus. Istenkereső erőfeszítésed, áldozatod, „kereszt“-hor- dozásod hiábavaló, csak az a kereszt vált meg, amit ü hordozott.. Lelked békességét így találod meg sok harc után a fordított szórendben: Nem én! Folyó vagy mocsár A lelki erő Istennel való belső közösségből, az Ö kezébe való teljes odaadottságból származik. Legtöbbünknek azért nincs lelki ereje, mert nem vagyunk az Istené. ,,Boldogok, akiknek a szívük tiszta, (szószerint kiüresített), mert ők az Istent meglátják.‘‘ Nem vagyunk megüresedett szívűek, azért nem látjuk az Istent felülről való erőnek. Nem azt jelenti ez, hogy nem szeretjük Öt, hanem hogy nem mindenek felett szeretjük Őt. Adunk néki, de nem mindent. A folyó és a mocsár között az a különbség, hogy az egyiknek van partja, a másiknak meg nincs. A mocsár nagyon barátságos és csöndes, szélesre terülő- Hiszen éppen ezért mocsár. Közöttünk úe sok az ilyen mocsár! Tág szívűek vagyunk, mindent fölszedünk; szennyet is, szentet is. Azért posvá- nyosodunk. A folyónak medre van és partja, s határozottra vágott medrében összeszorító erővel lendül neki a célnak. És ne feledjük, hogy az emberi élet nem a mocsarak körül, hanem a folyó partján telepedett meg. Isten olyan lelkeket szokott megáldani, akik nem tűrnek magukban semmit, ami keresztezi életük Krisztus felé hömpölygő folyamirányát. Akik odaadják a legnagyobbat a legmagasabbért. Akik kiüresítették a szívüket. Az ilyen lelkek felé megindul a népvándorlás, partjaikra emberek, városok, nemzetek telepednek le. Erőközpontokká válnak. Az életújító, szabadító evangélium csatornáiváStanley Jones Élő víznek folyamai ,,Aki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.“ így hangzik Jézus jellemzése azokról, akik elindultak az ő nyomában. És ez a magyarázata annak is, amiért Jézus rá merte bízni országának ügyét tanítványaira. Semminek nincs olyan természetes, akadálytalan folyása, mint a folyóvíznek. Nincs szüksége erőfeszítésekre, sem lökésekre. Nem kell indítani, noszogatni, sem kényszeríteni. A lényegéhez tartozik, hogy folyik. Folyása közben csak belső törvényeinek engedelmeskedik. Egészen természet- ellenes dolog lenne, ha az előre sodró erő egyszer csak megszűnnék, és a folyam elakadna. Ép ilyen természetes az, hogy az Isten gyermeke beszél a hitbeli dolgairól. Ezek a szívében élnek, az egész gondolatvilágát átszínezik, akaratát kormányozzák, munkáját, szabadidejét és otthoni életét meghatározzák. A beszéde se mentesülhet hatásuk alól. „Mert a szív teljességéből szól a száj," Krisztus bizonyságtevője vagy-é? Ha nem, vizsgáld meg jól Krisztushoz való viszonyodat. Hi- szel-é Benne igazán, mint Megváltódban? Elfogadtad-e kiomlott véréért bűneid bocsánatát? Rábíztad-e fenntartás nélkül az életedet? Akik hisznek Jézusban, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből. A bizonyságtétel Isten gyermekének épp annyira a természetéhez tartozik, mint a sodró ár a folyóvíznek. Nincs szüksége erőlködésre, betanult leckére, sőt előadói készségre sem. Ellenkezőleg: épp olyan lehetetlen hallgatnia a Mesterről, mint megállnia a folyóvíznek. Simo Jáuos 4 ÉLŐ VÍZ
