Élő Víz, 1950

1950-január / 2. szám

Krisztus bizonyságtevője Indiában Indiában a misszió 1— már számszerűleg is, — a legnagyobb eredményeket érte el. 1941-ben 9 és 1/4 millió keresztyén van. A telugolc települési helye Madrasz fölött vagy 500 mérföldnyire húzódik a Bengáliai öböl mentén és nyugat felé körülbelül a félsziget közepéig ér. Poli­tikailag, az angol uralom alatt, a madrasi kormányzó­ság Mysere és Hyderabad között oszlott meg. A teluguk között a missziónak roppant nagy aratás jutott osztályrészül. 1878-ban pl. 50000 keresztelés történt. Az ezreket és tízezreket magukkal raaadó ébredések azóta is megismétlődtek. Ez azohban nem jelenti azt, hogy itt könnyű lelt volna a magvetés és az aratás munkája. / Dr. Chamberlain Jakabnak a munkássága jó példa erre. A múlt század 80-as éveiben elindult orvos-misszionáriusok egyik legkiválóbbika, akinél az orvosi, közelebbről a sebész, munka szoros egység­ben volt az evangélium hirdetésével. Minden nap­jának azonos volt a programmja. Napkeltével kezdte rendelését. Átlagban 100 beteg gyűlt össze naponta. Jó, ha végzett velük délig, amikor eléri tetőpontját a tropikus hőség. Mindig igyekeznie kellett. ,hogy még délelőtt befejezze a munkáját, mert fehér em­ber számára az indiai hőség elviselhetetlen annyira, hogy sem szellemi, sem testi munkát nem tud ered­ményesen végezni. Rendeléseinek csúcspontja volt ipáidig az, amikor elővette telugu bibliáját, majd leborulva imádkozott a jelenlevők testi és lelki gyó­gyulásáért. Egy napon, dolga végeztével már hazakészült, amikor olyan éneket hall, amilyennek az éneklésével a bennszülöttek nehéz terhek hordozását vélik könv- nyebbé tenni. S már látja is, hogy ketten egy bam- buszrúdra felfüggesztett takaróban valakit hoznak s mögötte ketten jönnek, az egyik vezeti a másikat. Odaérnek s megtudja, hogy kétnapi járóföldről jön­nek: a függőágyban a fialaleml>er halálán van, a mögötte jövő unokabátyja nem rég vakult meg. Chamberlain mindkettőn tudott segíteni: Súlyos ope­rációval a fiatalon, az öregen egyszerű hálvog-mű- téttel. Néhány hét múlva egészségesen mehettek haza. Mielőtt elindultak volna, kérték a misszionárius!^ hogy adjon nekik egy Bibliát. Mivel olvasni nem tudtak, az megkérdezte tőlük, hogy mit akarnak csinálni vele. Erre azt válaszolták, hogy jóllehet ők olvasni nem tudnak, de amikor jönnek a kereskedők takács- műhelyükbe, és az adószedők a házukhoz, majd megkérik őket, hogy olvassanak belőle egy-egy sza­kaszt, így lassan meg fogják ismerni az egész Bib­liát. Miután megkapták a Bibliát, hazamentek. Cham­berlain időközönként missziói munkamezején szét­tekintett. 'Az egyik ilyen körútja alkalmával elvető­dött abba a faluba, "amelyből származott az imént említett két bennszülött«. A faluban mosolygó arccal fogadták az emberek és a két takács házához vezették. Ott megtudta, hogy az egész falu rajtuk keresztül megismerhette Krisztust és elszakadtak bálványaiktól. Kértek egy állandó tanítót. Chamberlain azt mondta a lakácsnak, hozza ki a templomból a legnagyobb tiszteletben (tartott bálványt. A ‘ takács befutott és félelem nélkül megragadta a fa-szobrot. — Külön­ben a bennszülöttek babonás félelem miatt nem merik a bálványokat elmozdítani. — A misszionárius rendelése után más faluba ment hálát ^adva az Istennek, hogy ilyen csodálatosan munkálkodik. Életveszélyes helyzetbe került, amikor Hayder- abadon keresztül a Központi Tartományok felé való útjában egy városkában bibliai részeket és traktátu­sokat osztogatott, amelyeknek a kötéséről a moha­medánok azt állították, hogy disznóbőrből valók, a hinduk pedig úgy vélték, hogy az tehénbőrből ké­szült. A mohamedánoknak azért volt ez vérforraló, mivel a disznó tisztátalan állat és ők azt nem érint­hetik. A hinduk számára pedig a tehén szent állat volt. Jóllehet ez csak feltevés volt, mégis köveket ragadlak, hogy azokkal megkövezzék Chamberlaint. Az utolsó pillanatban felemelte a misszionárius a ke­zét és Lélektől indíttatva szólt, hogy elmond egy történetet. Jézus megfeszítésének a történetét mondta el. A felvett köveket lassan eldobálták, az ökölbe­szorult kezek kisimultak a beszéd hallatára. Hasonlóan életveszélyben volt, amikor egy falu­ban sátort ütött és miután az út fáradalmai nagyon kimerítették, lefeküdt pokrócára hányát és görög újtestamentumát olvasta. Alig pihent le, amidőn észre­veszi, hogy a fejénél a tartógerendán egy hatalmas 'kígyó ereszkedik reá. (Eszébe jutott, hogy medikus korában, amidőn az ember izomrendszerét tanul­mányozta, egyszer azon gondolkozott^ hogy lehetővé teszi-e az emberi szervezet felépítése azt, hogy valaki hányát fekvő helyzetből oldalt ugorjon talpra. Amit akkor nem tudott megtenni, most egy szempillantás alatt végrehajtotta és így megmenekült a kígyó ha­rapásától. Jellemző lélekjelenlétére, hogy a következő pillanatban felkapta sátora ajtajánál levő dárdáját és hirtelen mozdulattal a kígyó fejét az oszlophoz szorította. Majd szolgáját hívta, akitől egv furkós- botot kért, amellyel szétverte a kígyó fejét. Eszébe jutott, hogy ez csak pillanatnyi siker, mivel nem tudja ennek milyen következménye lehet. Ugyanis a kígyó a bennszülöttek számára szent állat volt. Ha valaki megölte a kígyót, mind maga, mind pedig családja számára végzetes következményekkel jár- halottt ez. Csakhamar néhány bennszülött kukucskált be a sátorába és hamarosan el is osont onnan. Né­hány perc múlva jött a falu vezetője és ajándékokat hozott Chamberlainnak. örömüket fejezték ki a kí­gyó megöléséért, mivel az az állat már hosszabb idő óta garázdálkodott a faluban. Voltak találkozásai tigrisekkel is és minden al­kalommal csodálatosan megtapasztalta Isten oltal­mát. Egy útja alkalmával. midőn dzsungelén ment keresztül, kísérőitől néhány száz méterre lemaradt. Arra lett figyelmes, hogy az út porában anyatigris és kőikéinek "nyoma kíséri a már előrement csopor­tot. Tudta, hogy milyen veszélyes és vérengző a tig­ris. amikor fiaival együtt jár. Szorongó érzéssel né­zett körül a tájon, de nem tévesztette el szeme élői 2 tigrisnyomokat, és készen volt a legrosszabbra is. A l igris nyomait egy útkereszteződésig követhette. Itt egyszercsak megszakadj: a félelmet gerjesztő nyom, ő pedig felszabadult lélekkel adott hálát Istennek, hogy a vérengző állat elmaradt a podgyászt vivő csoport követésétől. ­A következő megtapasztalás is mély nyomokat hagyott lelkében. Az egyik útja alkalmával, amidőn meg akarta látogatni egyik távolabb levő gyüleke­zetét, az úlat hajón kellett volna megtennie. Ebben az időben a bő esőzés következtében igen mfegáráÖt a folyó annyira, hogy sok helyen elöntötte a mel­lette levő földeket is. A misszionárius és két kísérője csak nagy kerülővel tudott a hajóállomásra eljutni. De mire odaért, a hajónak már csak a füstjét látta. Eszébe jutott, hogy a folyó ezen a tájon hatalmas V Betűt ír le. Ha ők szárazföldön meg tudják köze­líteni a legközelebbi hajóállomást, a" hajó elé vág­hatnak és lélszállhatnak arra. Hogy méginkább rö­vidítse az útat, járatlan területen akart keresztül­vágni. A bennszülött kísérője óva intette, hogy ne azon a vidéken menjenek át, mert akkor éppen ellenkező helyire fognak jutni. Chamberlain azonban határozott belső hangot hallott, amely figyelmez­tette, hogy az általa helyesnek vélt úton közelítsék meg a hajóállomást. Hamarosan eljutottak a folyó kanyarulatához, ahol mindnyájuk csodálkozására egy csónakot találtak. Midőn elmondták a csónakosnak, hogy hová szeretnének jutni, kész örömmel vállal­kozott arra, hogy egy-két pénz ellenére elviszi őket a hajóhoz. A csónakos elmondotta, hogy ő vélet­lenül kötött ki ezen a parton. U. i. a Tolyó áradása miatt a víz erős sodrása következtében .annyira ki­fárasztotta az evezés, hogy kénytelen volt megpihenni. A misszionárius érezte, hogy ami sC csónakossal történt, az nem véletlen, hanem azért történt, hogy ők eljuthassanak a hajóhoz. Podmaniczky Pál

Next

/
Thumbnails
Contents