Élő Víz, 1950
1950-július / 15. szám
J. TANÚJA: Krisztus csak azokért halt meg, akik üdvözülnek. Nem pedig minden emberért. — Nem olvasta-e sohase a következő verseket: „Isten volt az, aki a Krisztusban megbékéltette magával a világot, nem tulajdonítván nékik az ő bűneiket.“ (II. Kor. 5:19.) És: „Ő engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, de nem'csak a mienkért, hanem az egész világért is.“ (I. Jn. 2:2-) Nemde világos ezekből, hogy Krisztus az egész világ bűnének a kiengesztelésére halt meg a kereszten. J. TANÚJA: Azonban ezek a versek nem jelenthetik azt, amit egyszerűen ki lehet olvasni belőlük■ Bizonyos dolog, hogy Krisztus csak a hívőkért, az üdvözülőkért halt meg. — Úgy látom, hogy önök különbséget tesznek a között, amit Isten Igéje mond és amit jelenthet. Ebben a különbségtételben pedig egyszerűen fölébekerekednek a Szentírásnak és azt fogadják el belőle, amit akarnak. De hadd kérdezzem meg még akkor azt is, mi az ön véleménye az örök kárhozatról? J. TANÚJA: A kárhozatban való örök gyötrettete- tést nem hisszük. Isten nem lehet olyan kegyetlen. Az ítélet azt jelenti, hogy a hitetlenek megsemmisittetnek és többé nem léteznek. — Há akkor hogyan értelmezik a következő írás- helyeket: „Sokan azok közül, akik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló utálatosságra.“ (Dán. 12:2.) Vájjon a megsemmisült és nem létező lélek szenvedhet-é örök gyalázatot és utálatosságot? Vagy: „Ez ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre és ott lészen sírás és fogak estkorgatása.“ (Mt. 8:12■) „ ... Jobb neked félszemmel bemenned az Isten országába, mint két szemmel vettetetned a tüzes gyehennára, ahol az ő férgük meg nem hal és tűzök el nem átúszik“ (Mk. 9:47—48.) És továbbá: „Akkor szól majd az Ő balkeze felől állókhoz is: Távozzatok tőlem ti átkozottak az örök tűzre, amely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett... És ha ezek elmennek majd az örök gyötrelemre.“ (Mt. 25:41. 46.) Júdás levelében is azt olvashatjuk, hogy Sodorna és Comoro népe „például vannak előttünk örök tűznek büntetését szenvedvén.“ (7. vers.) El tudja-e ön képzelni, hogy megsemmisült és nem létező lények sírnak és a fogukat csikorgatják, örök büntetést zenvednek, tűz égeti és féreg marja az ő nemlétező testüket? Ez az a Biblia és józan ész szerinti tanítás, amit ön bizonyságtétel címén terjeszt? De hadd kérdezzem még meg, hiszi-e ön, hogy ez a föld tűzben megég és hogy Isten új eget és új földet teremt? J. TANÚJA: Ez a föld nem semmisül meg, hanem Jehova itt alapítja n\eg az ö ezeréves birodalmát, amelyben az ő hívei kormányoznak. — Olvassuk csak el II. Péter 3:10—12. verseket: „Az Úr napja pedig úgy jő majd el, mint éjjeli tolvaj, amikor az egek ropogva elmúlnak, az elemek pedig megégve felbomlanak, és a föld és a rajtalévő dolgok is megégnek- Mivelhogy azért mindezek felbomlanak, milyeneknek kell lennetek néktek, szent életben és kegyességben, akik várjátok és sóvárogjátok az Isten napjának eljövetelét, amelyekért az egek tűzbe borjává felbomlanak és az elemek égve megolvadnak! De új eget és új földet várunk az ö ígérete szerint, amelyekben igazság lakozik-“ Hogyan állíthatja ennek a világos kijelentésnek ellenére, hogy a mostani föld nem semmisül meg és hogy Isten nem teremt új eget és ríj földet? J. TANÚJA: Ezek az igék bizonyára nem szószerint veendők, hanem azt jelentik, hogy Isten megtisztítja és megújítja ezt a földet az ezeréves birodalom számáru. — Megint csak a régi érv. Ilyen alapon hiába vesz- szük is elő a Szentírást, ha a nyilvánvaló kijelentését azzal utasítjuk el, hogy bizonyára mást jelent, mint amit mond. így ki lehet forgatni minden Igét és rá lehet húzni egy hamis tanítás kaptafájára. Önökön Jézus szava teljesedik be, amit a hamis prófétákról mondott, okik báránybőrbe öltözve jönnek hozzá, de belül ragadozó farkasok. Hadd olvassam ezért utoljára János apostol intő figyelmeztetését: „Aki félrelép és nem marad meg a Krisztus tudománya mellett, annak egynek sincs Istene. Aki megmarad a Krisztus tudománya mellett, mind az Atya, mind a Fiú az övé. Ha valaki elmegy hozzálok és nem ezt a tudományt viszi, ne fogadjátok azt be házatokba és azt ne köszöntsétek: mert aki köszönti azt, részes annak gonosz cselekedeteiben.“ (II. Jn. 9:11) Miután meggyőződtem affelől, hogy ön is azok közé tartozik, akiről az apostol beszél, a Szentírás figyelmeztetése alapján kérem, kíméljen meg az ú. n. „bizonyságtételétől“. Utoljára mégis hadd fejezzem ki azt a kívánságomat, Isten legyen önhöz kegyelmes és szabadítsa meg önt a tévelygés sátáni bilincseiből és vezesse cl a kegyelemből való élet szabadságára. A látogatóm indult is és ezzel fejeződött be a beszélgetésünk. A Mester itt van és hív téged Ezt a mondatot jól ismerjük Lázár feltámasztásának történetéből. Mártha szólítja így Máriát. Előzőleg Jézussal beszélt Mártha. „Mondd néki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élét: aki hisz én- bennem, ha meghal is, él; és aki csak él és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-é eztf Monda néki: Igen Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia, aki e világra jövendő vala. És amint ezeket mondotta vala, el- méne, és titkon_ szólítá az ő testvérét Máriát, mondván: A Mester itt van és hív téged.“ A Mester itt van ... Ennek a néhány szónak ma is megvan a jelentősége. Mert igaz ugyan, hogy Jézussal mindenütt lehet találkozni, de azért vannak helyek és alkalmak , ahol Jézus inkább akar találkozni velünk, mint másutt. A belmissziái otthonok, a konferen- ciázó helyek emberi kezek munkájának eredményei, de mégis látnunk kell, hogy Isten csodálatos áldása van rajtuk. Áldott és szent találkozási alkalmak ezek. Százak és ezrek tettek bizonyságot arról, hogy nekik ott volt találkozásuk az Úrral. Mert a Mester ott volt a konferencián. A Mester ma is ott van a konferenciákon. És hív téged. A Mester találkozni akar veled. Hív erre a találkozásra. Olyan előkelő, olyan „magas helyről“ érkezett meghívás ez, amelyet nem szabad visszautasítanod. Vagy pedig — vállalod a következményeket. Ez az egyik üzenete számodra ennek az Igének• Mielőtt Mártha szólt Máriának, Jézussal beszélt. Szemtől-szembe állt az Úrral. És a határozott kérdésre: „Hi- szed-é ezt?“ — bizonyságtétellel felelt. Talán már te is álltái szemközt az Úrral, s talán már te is tettél boldogan bizonyságot arról, hogy Jézus számodra is a Krisztus. De vájjon mi történt ez után a találkozás után? Vájjon elmentél-e azután és elmondtad-e másoknak találkozásodat az Úrral? Vitted-e a hírt testvéreid számára: a Mester ott volt a konferencián!? És viszed-e a hírét annak, hogy a Mester ma is ott van az idei konferenciákon? Mondtad-e, mondod-e másoknak: a Mester hív téged, ahogyan engem hívott, téged is hív!? Mert a Mester mindenkit hív. Akinek már volt találkozása Vele, annak vinnie keli a kettős hírt, a találkozás megtörténtének és az új találkozás lehetőségének a hírét. Mert a Mester embereken keresztül 6 / ÉLŐ VÍZ
