Élő Víz, 1950
1950-július / 15. szám
A HIT TITKAIBÓL 5. A hit kockázata (Folytatás.) Aki valóban, keresztyén, az Istenbe vetett hitének logikus következményeként nem kételkedhetik szívében, hanem hinnie kell, hogy az ígéretek valóban beteljesülnek- Urunk még hozzáteszi: „és meglesz néki, amit mondott“- (Márk 11:23.) Ez az isteni hűség magától érthető következménye. Hűséges Urunk még inkább meg akarja erősíteni ezt a dicsőséges igazságot és azonnal utána azt mondja: „Azért mondom néktek, amit könyörgéstekben kértek, mindazt meg is kapjátok, ha hisztek.“ (Márk 11:24.) „Higgyétek“ — ez azt jelenti, hogy a jelenben elfogadom, „meglesz néktek“ arra mutat, ami a jövőben következik be. Többször azonnal valósággá válik az ígéret, de akkor is megelőzi a hit. Először Istenünk ígérete alapján hinnünk kell, hogy az a dolog tulajdonunkká lett, amikor még a legkisebb jel sem mutat erre. Biztonságunk kizárólag Isten szaván nyugszik, Ö pedig előbb vagy utóbb láthatóvá teszi, amit hitben elfogadtunk. Ha bizonyosságunk van már, hogy kérésünket Isten meghallgatta, de még nem következett be valóságban ez a meghallgattatás, akkor továbbra hitben kell maradnunk. Ha pl. imádkoztunk szívünk megszenteléséért, hogy halottnak tudhassuk magunkat a bűn számára, akkor nincs szükség arra, hogy szívünk megmozdulásait aggódva figyeljük. Ha hisszük, hogy Krisztussal meghaltunk és Istennek élünk, akkor már csak arra néz a szemünk, aki életünk lett, és nem régi természetünk hullájára. Ha Énünket figyelgetjük továbbra is, amit pedig halottnak ismertünk fel, akkor ezzel azt bizonyítjuk, hogy életjelek, után kutatunk halottnak felismert testünkben. Isten Igéje figyelmeztet arra, hogy állandóan vigyázzunk és imádkozzunk, de semmiképen sem parancsolja azt, hogy Énünk tevékenységét figyeljük. Ez az út helytelen- Nézzünk állandóan Jézusra, „hitünk elkezdőjére és be- végzőjére“. Azért van éberségre szükségünk, hogy figyelmünket a Szentre összpontosítsuk, akinek a képére átalakulunk. Ha énünkkel foglalkozunk, nem tudjuk az Urat várni. (Márk 13:35.) Ha hit által halottnak tekintjük régi természetünket, nem törődünk többé vele és Isten hitünk számításait valóra fogja -váltani. Lassan tanuljuk meg ezt, de addig nem is ismerjük Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságát. Ez mind éppúgy vonatkozik a testi betegekre, mint a lelki betegekre. Krisztus betegségeinket is úgy viselte, mint bűneinket és ha az egyiktől hit által megszabavalaki szomjúhozik, jöjjön! És jönnek a szomjas szívek. És a csodák csodája történik. Sok szívben elkövetkezik a nagy ünnepnek a napja! Hittel fogózik bele az élő Krisztusba és átalmegy a halálból az örök életre. Nézd hát meg még egy szer a konferenciai naptárt! Talán könnyen elsiklotíál eddig a hívogató alkalmak felett. Mentséged is van bőségesen. Most csak arra gondolj, hogy valóban szomjas és sóvárgó szíved van. És arra, hogy a konferenciákon Jézus te feléd is kiáltja: jöjj! Szürke nyáron rád is ünnepi napok várnak! A tikkasztó szárazságban üdítő forrás! Jöjj Jézushoz! Hallgasd az evangéliumot! Térj meg és higgy! Meglátod: ünneppé válik még a hétköznapod is. dúltunk, miért ne hinnénk ezt a másikra nézve is? És ha gyógyulásért imádkozva hitben elfogadtuk a meghall- gattatást, ne féljünk attól, hogy ezt a hitünket gyakoroljuk. Pl. merjük testünket megerőltetni. Sokszor tapasztaltam, hogy ilyenkor Isten megkoronázta hitemet, hiszen szaván fogtam Istent és hit szerint cselekedtem. Bármilyen nyomorúságban vagy is, testvérem, nem tekintenéd-e Isten ígéreteit beteljesedettnek az életedben? Ne nézz ilyenkor a láthatókra és gyengeségedre, csak Jézusra! Bizonyos lehetsz abban, hogy hited szerint történik majd minden, de nem érzéseid szerint. 6. Hit cselekedetek nélkül t „Neked hited van, nekem, pedig cselekedeteim vannak. Mutasd meg nekem a te hite det a te' cselekedeteidből és én meg fogom néked mutatni az én cselekedeteimből az én hitemet-“ (Jak. 2:18.) Többen ezzel az igével szokták menteni, hogy a hitből való imádság mellett még gyógyszereket is használnak. Nagy különbség van a kettő között: ha cselekedeteim alapján hiszek (ez a hit hiánya) és ha cselekedteink csak természetes következményei hitünknek. A fenti ige arról beszél, hogy akik hitükről bizonyságot tesznek, cselekedeteikkel is tegyenek bizonyságot arról, hogy a hitük több, mint puszta szó. Ha valóban van hitem, hogy elfogadom a Jak. 5:14—15-ben megígért gyógyulást, akkor legalábbis feleslegesnek fogom tartani a gyógyszert, és az, hogy nem veszem be, hitem bizonysága. Furcsa lenne, ha valaki azt állítaná, hogy neki nagy hite van, mert sok gyógyszert használ. Ha hitből várjuk a gyógyulást, a »gyógyszer használata csak a^ról tanúskodnék, hogy nem hiszünk Isten hatalmában vagy gyógyító készségében. A gyógyszer maga természetesen nem akadályozza szervezetünkben Isten munkáját, de akadályozza azt, hogy az igéreetet hitben megragadjuk. Ha hitből, az ige ígéretére támaszkodva félreteszem a gyógyszert, ezzel nem mondok ellent a természeti törvényeknek, csak a mindenható Teremtő kifogyhatatlan erejére támaszkodva felülemelkedem azokon. Enélkiil csak iHes szó a hitünk, tehát halott. Az igazi hit így szól: „Megmutatom néked az én cselekedeteimből a hitemet.“ Tetteink nemcsak környezetünknek, hanem saját szívünknek is bizonyítják, hogy van-e hitünk vagy nincs. Ha azt mondom, hogy gyógyulásomat Jézus erejétől várom, de nem bizonyítom a hitemet azáltal, hogy egészségesnek tekintem magam, akkor azzal nyilván megmutatom, hogy a hitem halott. Ha azt mondom, hogy hiszek, cselekedeteim bizonyíthatják csak a hitemet. Semmiféle cselekedet nem olyan lényeges, mint a hitből való cselekedet, de ezek különböznek is minden más cselekedettől abban, hogy nem a mi gyümölcseink, hanem a bennünk hit által munkálkodó Léleké és az engedelmes tanítvány Jézussal együtt mondhatja: „Nekem cselekednem kell annak dolgait, aki elküldött engem, míg nappal van.“ (Ján. 9:4.) A természetes ember a láthatóba kapaszkodik és saját erőlködéseivel akar az Úrnak segíteni. A hit a láthatatlanra néz és Isten ígéretére, annak a megvalósulására, amit remél. (Zsid. 11:1.) A természetes ember várja, hogy majd bekövetkezik, amit remél, a hit embere már sajátjának tekinti. Ha hiszem, hogy Megváltóm meghalt a bűneimért és „feltámasztatott az én megigazulásomért“, 2 ÉLŐ VÍZ
