Élő Víz, 1950

1950-január / 1. szám

AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA (VfrLt-e karáesótuiú d? »Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljöjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől. És elküld je a Jézus Krisztust, Aki néktek előre hirdette- tett.« Csel. 3:19—20. Elmúltak az ünnepek. Gyújtottál karácsonyi s gyertyát, osztottál és kaptál ajándékot, énekelted a karácsonyi éneket és hallgattad a karácsonyi evangéliumot, de volt-e igazi karácsonyod? Sze­mélyessé és maradandóvá lett-e a karácsonyod? Hogyan lehet azzá? Bűnbánót az első lépés. Nem olyan általánosságban, minden emberrel megosztott te­herként, vagy eltanult szólam formájában elsajá­tított keresztyén igazságként, hanem egészen sze- lyesen és egészen valóságosan. Meg kell látnod, hogy az igazi karácsonynak, a személyes karácsony­nak, a bűn volt azakadálya eddigi életedben. El­követett vétkeid. Ezek zárták el előled Isten szere­tőiének és békességének az útját és ezek duga- szolták el az örömnek a jorrásait, A bűnöd miatt maradtál kívül a karácsonyi csodán és nem lehe­tett soha se részed az Isten-megajándékozta em­berek ünneplésében. Miféle bűnöd? — kérdezed. Hidd el, hogy tnegmondanám pontosan, ha tudnám ilyen mesz- • sziről. Szívesen olvasnám fejedre hazugságaidat, bálványaidat, irigységedet, gyűlölködésedet, paráz­nálkodásaidat, hűtlenségedet, lopásaidat, gyilkos­ságaidat, stb. Biztos vagyok abban, hogy a tíz­parancsolat mindegyikének a megtörésében bűnös vagy. Dekát azt is tudom, hogy nehezen veszed mindezeket magadra különösen így, ismeretlen em­bertől, aki mindezt látatlanba mondja neked. Éppen azért nem bocsátkozom apró részletekbe hanem inkább egy alapvető nagy dologra szeret­ném felhívni a figyelmedet. ÉLŐ VÍZ Gondold meg: nem bűn-e vájjon a ka rá - csonytalanságod? Te eddig azt hihetted, hogy Istent lehet vádolni azért, hogy neked még nem adott igazi karácsonyt, pedig valójában téged vádol minden üres és hideg karácsony. Közel két évezreddel az első betlehemi karácsony után neked még mindig nincs igazi karácsonyod! Az évröl- évre való ünneplés, a sok karácsonyi előkészület és áldozat, az újra és újra felhangzó karácsonyi evangélium ellenére sincs karácsonyod! Mit jelent ez? Semmi mást, minthogy hiába ajándékoz az Isten, — te nem fogadod el. Hiába hangzik a karácsonyi evangélium, — te nem hiszed. Hát nem bűn ez Istennel szemben, ez az elutasító, magatar­tás, ez a konok hitetlenség? Hát lehet addig ka­rácsonyod, amig így viselkedel a karácsony Urával szemben? Bünbánat nélkül még senkinek sem volt ka­rácsonya. Neked se lehet. Megtérés a második lépés. A bűn­bánót nem maradhat meddő bánkódás, passzív szomorkodás csupán, hanem teljes önclítéléssé, a szabadítás sóvárgásává és igenlésévé kell válnia. T ajjon volt-e már olyan elszomorító, kétségbeejtő a karácsonytalanságod, hogy ne tudj belenyugodni. — Sokan panaszolják fel bűnös voltukat és han­goztatják, hogy mennyire vágyakoznak Jézus Krisz­tus után anélkül, hogy a legkisebb jelét adnák an­nak, hogy igazán mássá kívánnak lenni. A meg­térés pedig teljes irányváltoztatás. Elfordulás a régitől és valami új felé való odafordulás. Bünbeismerés, bűntudat határozott megtérési szándék nélkül nagyon meddő dolog. Nem vezet cl karácsonyhoz. Inkább hitelét veszi az igazi ke- resztyénségnek. Kívülállók azt gondolják, hogy a keresztyén élet merő nyavalygás, a bűnnek szün­telen felpanaszolása a szabadulás, az életújulás minden valósága nélkül. — Sőt Isten is megúnja 1 VI. ÉVF. 1 SZ 1950 JANUÁR 1.

Next

/
Thumbnails
Contents