Élő Víz, 1949
1949-február / 5-6. szám
if keletkeztek görög földön is minden számottevő városban zsina- g gógák, amelyek a hódító útra induló evangéliumnak is majd- i nem mindenütt első állomásai lettek. — Magas erkölcsi célokat 1 tartottak szem előtt s azok megvalósítására komolyan töreked- t tek. Anyagiakban is messzemenő volt a teherviselésük Gondos t lizedfizetésükkel a Jézus-korabeli zisidóság főteherviselői lettek. Ha a mai nyelven próbálnánk meghatározni: egyházias, i bibliás, erkölcsös, áldozatkész és buzgó emberek voltak. Leg- : alább olyanok, mint a mai keresztyénség színe-java ezen a : téren. Hogyan juthattak mégis olyan súlyos összeütközésbe Jézus Krisztussal? Mi lehet az adósságuk, amit a mennyei hitelező i számon tart? Azt hitték, hogy nekik nem kell megtérniük. Egy nagyon rövid és nagyon egyszerű mondat, pedig nagyon sok minden benne van. Minden idők farizeusai teljes ítélete. Hadd próbáljuk meg igazolni. 1. Lényegbeli különbséget, áthidalhatatlan szakadékot láttak önmaguk és a nyilvános bűnösök között, Ök bizonyára nem tudták volna magukat egy paráznával a „két adós“1 összefoglaló név alá sorolni, hanem követelték volna az „adós“ és a „nem adós“ megkülönböztetést. Ez általános is volt. Az> akkori szóhasználat szerint magukat „igazaknak“, a többieket „bűnösöknek“ nevezték. Ezt fejezi ki a farizeus imádsága is: „Isten! Hálákat adok neked, hogy nem vagyok olyan, mint egyéb emberek, ragadozók, hamisak, paráznák, vagy mint im o vámszedő is.“ (Luk. 18: 11.) Jézus ezt a példázatot éppen ezen különbségtétel alaptalanságának a megmutatására és a farizeus önteltség leleplezésére mondta: „Némelyeknek pedig, kik elbizakodtak magukban, hogy ők igazak, és a többieket semmibe sem vették, ezt ;i példázatot is mondá • • .“ (Lk. 18:9)2- Nem tudták feladni, kárnak és szemétnek ítélni javaikat- Ennek a tipikus példája a gazdag ifjú, aki Lukács evangélista szerint farizeus műveltségű főember volt (18: 18). Az ö esetében nem szabad csupán az anyagi gazdagság veszedelmét látni, mert hiszen nála nem kevesebb súllyal estek a latba erkölcsi, szellemi és vallási javai. Mindaz, ami egy farizeusnak sajátja lehetett. És itt is a megtérés elutasítása történik. Mert mi más a megtérés — bizonyos vonatkozásban — mint elhagyni mindent és követni Jézust3- Kifejezetten is visszautasították a megtérést. Mt. 21: 28—32-ben Jézus éppen a farizeusoknak ad tanítást a két fiúról szóló példázatban. S nehogy ez alkalommal is másra ért1 sék, nem is hagyja rájuk az alkalmazást, hanem félreérthetetlenül személyessé teszi az üzelnetet: „Bizony mondom néktek: A vámezedők és a paráznanők megelőznek titeket az Istennek országában- Mert eljött hozzátok János, az igazság útján, és nem hittetek néki, a vámszedők és a paráznanők pedig hittek néki; ti p dig, akik ezt láttátok, ezután sem tértetek meg, hogy hittetek volna néki.“ Keresztelő Jánosnak nem hinni, nem jelenthet mást, mint a megtérésre hívó szónak nem hinni. A farizeusok nem ismerték el magukra nézve a megtérés kötelező voltát s ezzel meghazudtolták Istent: „ . • . az egész nép és a vámszedők igazat adának az Istennek, megkeresztel kedvén a János kerosztségével; a farizeusok és törvénytudók az Isten tanácsát megvet ék őmagukra nézve, nem keresztel- kedvén meg őtőle“ (Lk- 7: 29—30)- Ugyanez történt Jézus megtérésre hívó szavával is (Lk. 7:34). És csodálkozunk azon, hogy Isten ezt az adósságot számon tartja?! 4- A farizeusok nem tudtak mit kezdeni az újonnan születéssel- Közöttük a legbecsületesebb és legvágyakozóbb szívű leplezetlenül kifejezést is ad ennek. Jézus minden kétséget eloszlató szavára: „Bizony, bizony mondom néked, ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja meg az Isten országát“, Nikodémus nem tud mást felelni: „Mimódon lehetnek ezek?“ (Jn. 3: 3—9)- Nem ismerik természetes emberüknek teljes meg- romlottságát, magukpak minden jóra képtelenségét. Miért kelleno tehát teljesen megújulni, újra születni?! 5- Ebből folyik azután, hogy nem juthatnak be az Istennek országába- Ott állhatnak a kapujában, birtokolhatják a mennyek országának kulcsait. De ahová csak megtérésen és újonnansziiletésen keresztül vezet az út, semmiképen nem mehetnek- És ezáltal mások előtt is el torlaszolják az utat (Mt. 23: 13). Mindez mutatja, bogy a farizeusok is adósok- Ha nem is cégéres bűnök vannak a számlájukon, a szívüknek a keménysége, Krisztus-nélkülisége, vagy Krisztus-ellenessége, természetes emberüknek az önhittsége, lázadása az Isten ellrn. Mert „nagyobb öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, hogynem kilencvenkilenc igaz emberen, akinek nincs szüksége megtérésre“ (Lk. 15: 7). ^ Ma is kerülnek ilyen adósok tömegesen Jézus elé. Tudora, hogy ez az írás is kesébe kerül nagyon sok farizeusnak, ée előre azon aggódom, hogy rengetegen nem fognak magukra ismerni- Áhítattal, buzgón, sőt helyesléssel olvassák és nem döbbennek rá, hogy éppen róluk van szó. Hogy éppen az ő kedvükért és őhozzájuk beszél Jézus- És hogy ők is be vannak írva az adósok könyvébeÉppen azért hadd mondom meg, kedves olvasóm, hogy rólad van szó, aki még nem tértél meg. Templomba jársz, bibliát olvasol, reggel este imádkozol, példás családi életet élsz, egyházi terheket viselsz, gyülekezetedben munkálkodói, de még nem tértél meg. Rólad van szó, aki elméletileg érted, helyesléd és másnak is hirdeted a megtérést, de magad gyakorlatilag még nem tértél megRólad van szó, aki eláltalánosítod, elteológizálod a megtérést, és magad egyénileg nem tértél meg A rendes emberekről, a jó evangélikusokról van szó, akik fölényes n gúnyolódtak a megtérésen és megtérőkön, és meg is tudják okolni, hogy miért nem mennek közéjük és miért nem vállalják az ő útjukat, hiszen tíziszer jobbak az elbukott, kisiklott, mélyre zuhant bűnösöknél — és éppen ezért még mindig adósok a megtéréssel. Kedves farizeus atyámfia! Sok különbség lehet közötted és a parázna között, de abban egyformák vagytok, hogy mind a ketten adósok vagytok. Sőt mind a ketten fizetésképtelen adósok vagytok. Jézus mindkét adósról különbségtétel nélkül mondja: „nem volt nekik miből megadni“. Ez a lényeges. Az adósságot nem az teszi elhordozhatatlan teherré, ha sok miilóra rúg, hanem az: ha nem tudok fizetni. S' az adósságban nem az lehet különbség, hogy ötven vagy ötszáz pénz, hanem egyedül az, hogy kifizethető, vagy nem fizethető ki. Ha tönkremegyek miatta, mindegy akár kicsiny, vagy akár nagy összeg volt. Nekem mindenem elvitte. Testvér! Kifizethetetlen az adósságod. Legyen akármilyen kicsi. El fog rajta úszni mindened. Hasztalan 1 szel még áhí- tatosabb, kegyesebb, egyháziasabb, hiába verejtékezel, áldozol vagy imádkozol még többet. Nem számít be a törlesztésbe. Sőt újabb és újabb adósságokba vered magad. A rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt. Csak a jó fa ter mhet jó gyümölcsöt. Teljes életújulásra, újonnanszületésre van szükséged. Jézus azonban tovább is folytatja a példázatot. Nemcsak a fizetésképtelenségben egyezik a két adós, hanem abban is, hogy a hitelezőjük egyiket sem akarja végrehajtani: „mikor nem volt nékik miből megadni, mind a kettőnek elengedi Isten nemcsak a számonkérésnél veszi egyenlő elbánás alá a farizeust és a paráznát, hanem a felmentésnél is. A kegyelem is egyformán felkínáltatik mind a két adósnak. Az újtestamentűmből sokan azt a meggyőződést vélik alátámasztani, hogy Jézus a farizeusokat, a jó, rendes, b csiiletes •és vallásos embereket nem akarja beengedni a mennyeknek országába. Itt a cáfolata. Ez a példázat a farizeusok evangéliuma. Éppen Simonnak szóló mondanivaló. Jézus egész biztosan nemcsak udvariasságból foglalkozott Simonnal is. Ezek a szavai is nagyon céltudatos, komoly szavak. Ö még társaságban, asztalnál sem mondott semmit csak azért, hogy b-széljen. Itt kétségtelenül az ötven pénzes adósnak hirdeti, hogy elengedtetett a kifizethetetlen adóssága. Farizeus atyámfia! Ha már egy gyékényen árultál a paráznával az adósságcsinálásban, ne tagadd meg vele a közösséget a megtérésben, a bűnbocsánat elfogadásában sem. A kis bűnből sincs máshol sziabadulás, csak Jézusnál. A farizeus számára sincs más megoldás, mint az a kereszt, amelyik körül ott voltak a főemberek és az aljanép, a kegyesek és a latrok, a papok és pribékek. Tekints csak arra a töviskoronás főre! Minden ostorozó szava, fenyegető „jaj“-mondása csak azért volt, hogy a farizeizmus halálos álmából fölrázzon és erre az egyetlen megoldásra rávezessen. Ott van a te helyed is a kereszt alatt, az üdvösségért esdeklő latorral, a hitre jutó római századossal és a mellüket verő megtérő névtelenekkel egy sorban. Hidd Jézus Krisztus kiomló véréért az ellenkezésed, esztelen hadakozásod, üres vallásosságod, krisztusnélküli keresztyénsé- ged, képmutatásod és önáltatásod teljes bocsánatát. Az ÉLŐ VIZ legközelebbi száma négy hét múlva: március 27-én jelenik meg. élő víz t
