Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
Azért jöttem, hogy e világra tüzet bocsássák... — Miért van lent olyan fagyasztó hideg? — kérdezte egy alkalommal Moody evangélista a szószékről a padokban ülőkre mutatva. Nem is várt választ, hanem maga adta meg a feleletet: — Azért, mert itt a szószéken is hideg van. Ha pedig a szószéken nem lobog a meny- nyei tűz, akkor a gyülekezet is csak didereghet. Pedig a keresz- tyénség nem simára csiszolt hitigazságok épülete, nem megkapó régi emlékek hűséges őrizgetése, nem is hasznos életbölcselet, kipróbált erkölcsi tanácsok kínálgatása, hanem felülről való tűz. Keresztelő János úgy jelentette be a Názáreti Jézust, mint aki Szentlélekkel és tűzzel fog keresztelni. (Máté 3: 11.) Jézus maga mondotta: „Azért jöttem, hogy á földre tüzet vessek s mennyire szeretném, ha már lángra kapott volna!" (Lukács 12: 49. Czeglédy fordítása szerint.) A Szentlélek tűz formájában szállott alá az apostolokra. Az egyházat létrehívó pünkösdnek apró piros lángocskák voltak látható jelei. A keresztyénség csak akkor jelent örök értéket, ha mennyei tűz lobog benne. Igehirdetö tűz nélkül annyit ér, mint a kovács hideg kohó mellett. Hiába veri a vasat, nem hajlik az. Gyülekezet tűz nélkül olyan mint a mozdony, amelyben nincsen gőz. Áll a helyén. Rendben lehetnek az anyakönyvek, kartotékok és körültekintő lehet a munkaterv, mégse mozdul semmi. Nincsen erő. Hiányzik a tűz. Keresztyénség tűz nélkül a mai forrongó világban hasonló a kialudt fényű világítótoronyhoz a viharos éjszakán. A hajók támpont nélkül hányódnak a hullámok hátán. Rejtett zátonyok és örvénylő mélységek szedik az áldozatukat, pedig közel van a védett kikötő. A világítótorony is a helyén van. Csak nem mutatja az irányt. Hiányzik belőle a tűz. Vájjon miért nem lobog ez a mennyei tűz a mai keresztyénségben? 1. A tűzhöz először is gyujtóanyag szükséges. S az egyháznak ez is rendelkezésére áll. Pál apostol a kereszt evangéliumáról azt mondja, hogy az Istennek ereje (Róma 1: 16., I. Kor. 1: 18.), ami az eredeti szövegben azzal a szóval van jelölve, amelyből a dinamit is származik. Krisztus keresztjének az evangéliuma az egyház dinamitja. Miért nem lobog hát a gyülekezetekben ez a mennyei tűz, mikor ilyen gyujtóanyaga van? Tudjuk, hogy a dinamittal egész veszélytelenül is lehet bánni. Szállítható vasúton, autón, hajón, tárolható emberek között és alszik benne a tűz. Csak vigyázva kell kezelni. A mai keresztyénség pompásan ért ennek a mennyei dinamitnak a kezeléséhez. Nem dobja félre, nem tagadja meg, csak nagy elővigyázattal bánik vele. Óvatosan adagolja az énekekben, prédikációkban, liturgiában, — hiszen az evangélium egyházában illő, hogy mindenütt legyen az evangéliumból — de arra roppantul vigyáz, hogy ez a meny- nyei dinamit ne robbanjon. A mai keresztyénségnek van gyujtóanyaga, csak az ütés hiányzik, ami lángra lobbantja. Mi lehet ez az ütés? A törvény könyörtelen pörölye, vagy a kegyelem és szeretet félénk lángja? Benső vágyakozás, lelki elégedetlenség, a Szentlélek utáni sóvárgás lobbantja lángra ezt az alvó tüzet, vagy pedig külső nyomás? Az Úr tudja. De az bizonyos, hogy Ö szeretné, hogy ez a mennyei tűz lángra kapjon. 2. A tűzhöz a gyujtóanyagon kívül tüzelőanyag is kell. A dinamit csak ellobban. Ha a láng nem ha- rapódzhatik el, akkor nem támad tűz. A mai keresztyénségben az is nagy akadálya a mennyei tűz lobogásának, hogy senki nem akar elégni. Még a hívő keresztyének is inkább megtartani szeretnék életüket, semmint elveszíteni. Pedig ült. — A lelkész is elhelyezkedett, hogy meghallgassa. Hosszú csend következett, amit Thour szava tört meg: — Hoztam valamit a szegényeknek. A fiam nevét viselő alapítványnak szánom. — Azzal felkelt s a pénzt az asztalra tette, majd visszaült. — Elég sok pénz, — mondta. — Ma adtam el a birtokomat és itt van a fele. — A lelkész sokáig néma maradt, míg végre csendesen megkérdezte: — Mihez fogsz most Thour? — Valami jobbhoz ... az egy szükségeshez szeretnék — hangzott a válasz. Néhány percig mozdulatlanul ültek, Thour a földre szegezte tekintetét. A lelkész szemei nagy melegséggel pihentek rajta, majd csendes, mély hangon így szólt: — Látod, most lett a gyermeked áldás a számodra. — Igen. .. most. .. magam is úgy vélem, — mondta Thour. Amikor felemelte fejét, két könnycsepp csurgott végig az arcán. Ford.: Deák Ödön 3 PÜNKÖSDI EVANGÉLIUM
