Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
resztül leszűrődött, tapasztalatomon, látásomon, hitemen keresztül szeretném megmutatni, hogy valóban fordulópont ez az életetekben. A kor, melyben én felnőttem, más volt mint a tietek. Akkor nem sokakat érdekelt a vallás és a hit. Nem sokat hallottunk Jézusról. A konfirmáció maga, legfeljebb egy érzelmi hullámzást váltott ki, amely hamar elsimult és feledésbe ment. Egész élelemnek alapjában kellett megrendülnie, hogy oda tudjak kerülni, sok keserves év után, ahol most te állasz. A ti korotok egészen más. Régen nem hallott erővel, elevenséggel, hatalommal szól ma, Isten Igéje. Valóban az Űr Jézus Kriztus járja ma hazánk, benne a mi evangélikus egyházunk porlepte útjait. Templomban, csendesnapokon, bibliaórákon, konferenciákon Krisztus áll eléd és válaszút elé állít a konfirmáció is: Lásd, én adok ma élőtökbe áldást és átkot. Igen fiam. Isten ma áldást akar adni elődbe. Minden külső fényességen, ünnepélyességen, érzelmi hullámzáson, meghatottságon felül, mindettől független, megdönthetetlen áldást. A Golgota keresztjéről, feléd hangzó Igét, „Jézus Krisztus szent véréért, meg vannak bocsájtva a te bűneid“ és a keresztről reád is hul- ,ló és mindent eltörlő, elfedező szent vérét. Az életet, az üdvösséget, az örök életet. Ha hiszel. És átkot, ha nem hiszel, ha elfordulsz ettől az áldástól, ha hiábavalóvá teszed az“T’r Jézus által, érted is hozott áldozatát. Jézus mondotta: „Ha nem jöttem volna és nem beszéltem volna nekik, nem volna bűnük; de most nincs mivel menteniük, az ö bűnöket“. Igen, Jézus beszélt, beszélt veled is és éppen ezért jelenti számodra is, életednek ez a fordulópontja az áldást, vagy átkot. Ezért fiam, ma, amikor először hangzik feléd az oltártól, hogy meg- bocsájtattak a te bűneid, amikor először veszed magadhoz a mi Urunknak, a Jézus Krisztusnak, szent testét és vérét, azért imádkozom, hogy legyen ez számodra, egész földi pályafutásod alatt, semmivel sem helyettesíthető és pótolható életszükséglet. Az ördög minden támadásával szemben, az ördöggel, kísértésekkel, bűnökkel, hitetlenséggel vívott harcodban, minden bukásodban álljon előtted Krisztus keresztje és legyen számodra mindenkor Krisztus vére, bűneid eltörlője, életed megujítója és meg elevenítő je. Találd meg mindig a megbánás helyét, a golgotái keresztet és akkor lesz már életed élet, itt a földön is és lesz bizonyos reménységed, az örökkévaló életre is. Lesz életed, amit ez a világ sohasem adhat meg, de amit soha sem vehet el. Ezért imádkozik ma, veled és sokakkal együtt szerető apád. Épülő falak — Kapernaumi jelentés — Ha tudnának, mifelénk most bizonyára csodálkoznának a fák. Téli álmukat is felverte valami. Kopogó lépések, határozott emberi beszéd hangzottak a még keményre fagyott ta- vaszeleji földön a fák között. Mindez néhány fa halálos ítéletét jelentette. Nem azért, mert tán nem teremtek elégséges gyümölcsöt s ezért utolérte őket a gyümölcstelen fák kikerülhetetlen sorsa. Helyre volt szükség az új épület számára s ez bizony régi fák életébe került, ők nem tudták — mi tudtuk, — hogy halálbaadásuk folytán többek számára fakad majd élet. Levágott törzsük nem fog kihajtani soha, „egy másik törzsökből kihajtott vessző szálról“ azonban annál hatalmasabban hajthat majd ki az evangélium virága itten is. S ahogy dőltek a fák, a márciusi szél sirdogá- lásában mintha hallani lehetett volna ennek az örömét! Azóta virágbabarultak a többi fák. Lassan levelek is kerülnek a virágok helyére. Virágzó-levelesedő fák csodálkozása talán most a legnagyobb. A gyenesi fák a langyos tavaszi szél nógatására mintha azt mondogatnák: nem igen láttunk és Hallottunk ilyesmit mostanában Kapernaumban. Máskor ilyentájt csend honolt itt. Csak a ház lakói jártak-keltek az üressé vált falak között csendes készülődéssel a nyárra. Ilyenkor igazán csend szokott lenni Kapernaumban. Konferenciák zsongó társasága idején is, az Istennel való csendességet keresők számára máskor is a csend háza ez. Konferenciák sokszori zsongása ellenére itt mégis csend szokott lenni mindig: bűneikben megalázott embere kelcsendesedése Isten előtt. Most nincsen csend. Sem a konferenciák csendje, sem a konferencia nélküliség csendje. Mozgalmasság van itt. Zaj van. Nem a konferenciák mozgalmassága és pezsgő élete. Emberek jönnek-mennek. Reggeltől késő délutánig, nap mint nap nagy itt mostanában a sürgés-forgás. Most nem könnyű nyári ruhába öltözött konferenciázók járkálnak itt, kérdésekkel vívódva, egymással testvéri beszélgetésben. Keménykezű, elszánt tekintetű munkásemberek hétköznapi járás-kelése, lázas munkájuk tempós üteme tesz itt most elevenné mindent. Az emberek kezében nem Biblia van, hanem malterkeverő kanál, homokszóró lapát, öntözőkanna stb., amiknek szorgos forgatásával készül a cement habarcs. Malterhordó „zulá- gerosok“ tehertől lógó vállakkal, két marokra fogva ládikájukat, párosával hordják a készítményt fel az állványokra a falakon dolgozó kőműveseknek. A mozgalmassággal együtt jár természetesen az is, hogy hangos az egész házunktája. Kocsik zörgése- nyikorgása, szerszámok összevegyülő zaja, ácsok kopácsolása (ugyan törhetik a fejüket most a gyenesi harkályok!), kőfaragók kalapácsának-vé- sőjének csattogása hallik, amibe belevegyül a munkások beszélgetése, felcsendülő vidám dala. Más dal, mint ami itt szokott hangzani. Mégis öröm hallani, mert ezeknek az embereknek daltól kísért munkája után több szívből szállhat majd fel a meghallott evangélium nyomán az Istent dicsérő énekek mindig új és friss hangja. Szinte mesebeli gyorsasággal épülnek a falak. Az egyelőre csupaszon maradó falakra már rakják a tetőzet gerenda-vázát s hamarosan rákerül a pala is. Az első konferencia előadásait már az ideiglenesen használhatóvá tett új előadó-teremben kezdhetjük meg. öröm mindezt szemlélni. Nem is titkoljuk, hogy örülünk, ha látjuk. Turóczy püspök úrnak is nagyot dobbant a szíve, amikor nemrég arra járva a vonat ablakából megpillantotta a felmagasodó új falakat. Azt lehetne gondolni, hogy ebbe a nagy örömbe nem is vegyül semmi szorongás. Pedig hát örömünk mélyén ez is meghúzódik. S ez mindig megerősödik bennünk, ha megállunk ott, ahol félbe fog maradni az épület. Hiszen most csak az új épület egyik részletét tudjuk megépíteni s ebből is csak a puszta falakat. S aztán abba kell hagynunk, mert nem futja tovább — igen, s ezt nem rösteljük az ébredés népe, Kapernaum nagy családja elé tárni — nem futja tovább a pénzünk. Az épület egyik oldalán kiálló téglasarkok merednek elő. Itt áll meg az építés. Ezek a téglasarkok egymás felett olyannak látszanak, mint sok panaszra-kérésre kinyitott száj. Némaságukban mintha azt akarnák mondani: segítsetek, hogy egészen megépülhessünk. Hiszen nektek szeretnénk egészen készen állni: Isten országa számára, a ti javatokra. Igen, Isten gyermekeinek hívő imádságából és hitből fakadó adományaiból épülnek meg a gyenesi falak. Ott ahol eleddig másfajta építés folyt: Urunk formált élő köveket magának, hogy belőlük építse egyháza épületét, most nem holt ember-kövek, hanem építő-kövek, téglák kerülnek egymásra és egymás mellé, hogy álljon egy épület, amelyben az eddiginél is nagyobb arányban folyhatik majd az a másik fajta, igazi „építés“ tovább. Vájjon Te mivel járulsz hozzá, hogy ez meglegyen!? élő víz 7
