Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
ténet. Ezt mind nagy figyelemmel hallgatják. Mihelyt azonban odaér a kereszthez és a feltámadáshoz, egyszerre elzárkózik minden eddigi érdeklődés. Akkor egyszerre az a válasz reá: Hagyd abba! Most már nem érünk rá. Majd máskor meg fogjuk vitatni ezt a kérdést. Lám, előbb bölcseség, előbb értés, előbb magyarázat és azután hit, ez nem megy! De nemcsak Athénben nem megy ez. A Cselekedetek könyve 26. fejezetében Pált Agrippa király és Festus helytartó elé vezetik. Produkáltatni akarják őt. Megprédikáltatják. Pál elkezd prédikálni. Előszedi minden tudományát, hogy egyrészt a zsidók királyához, Agrippához, másrészt Festus- hoz, a római emberhez, ehhez a kultúrlélekhez közelebb hozza az evangéliumot. Érdeklődéssel hallgatják mindaddig, amíg nem kerül a keresztre a szó; amíg arról nincs szó, hogy Jézus meghalt a mi bűneinkért és feltámadt a mi megigazulásunkra. Akkor egyszerre félbeszakítja Festus: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.“ Mikor érzi, hogy szorul a hurok körötte, abban a pillanatban elzárkózik. Ugyanez jelentkezik Agrippa királynál is. Mikor úgy érzi, hogy baj lesz a prófétákban való hittel, akkor rögtön ezt mondja: „Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyén legyek.“ Hagyd abba az egészet! Ez az út is zsákutcába vezet. Nem lehet így: Előbb bizonyítsd be és azután fogok hinni. Itt is nyilvánvaló, hogy Isten előlegezett hitet kíván tőlünk. Aki előlegezi a hitet Istennek, annak Isten kijelenti magát; az kap világosságot, annak értelme előtt is megoldódnak kérdések, de fordítva nem megy ... Ez az előlegezett hit megint csak a kereszt alatt támad, sehol másutt! Aki megáll a kereszt alatt és nem azt mondja, hogy ez bolondság és botránkoz- tató, hanem ezt mondja: Te vagy az Istennek a Fia, a világ megváltója; aki elfogadja azt, hogy a kereszten „úgy szerette Isten a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen“, annak elég ez a jel ahhoz, hogy higyjen, annak elég ez a bölcseség ahhoz, hogy megértse ennek a világnak minden kérdését és előlegezett hitének ajándékul megkapja a jelet, megkapja a bölcseséget, megkapja az üdvösséget! Hajlandó vagy-e ezen az úton járni1? Ha hajlandó vagy, akkor ez neked is az üdvösség útja. Ha nem vagy hajlandó, akkor mi segíteni rajtad nem tudunk. Hiába próbálunk jelekre, csodákra, nyilvánvaló bizonyságokra hivatkozni, az üdvösségre elégséges hitet benned nem támaszt és hiába próbáljuk neked e világ minden bölcseségével bebizonyítani az evangélium igazságát, ez benned megtartásra való hitet nem ébreszt... Vagy előlegezed a hitet Istennek, vagy nem! Az előlegezett hitnek ajándéka az üdvösség, az utólagos fenntartással megígért hit pedig ha bekövetkezik is, akkor is csak a kárhozatra elég! DötJbU Id&sM* testvé* szava* kanfiunaftdusokUsz Van úgy, hogy miközben az ember fáradtan rój ja ismeretlen vidékek poros országútjait, válaszúihoz ér. Előtte két út szalagja kígyózik tova. Az egyik jobbra visz, a másik balra és a vándornak döntenie kell, melyiken indul tovább. Az emberi élet szüntelen döntések sorozata, mert nekünk szüntelenül döntenünk kell a Krisztus útja és a Sátán útja között, Jézus urasága és a bűn urasága között, a Jézussal való élet és a Jézus nélkül való élet között. Vannak azonban az életünknek olyan szakaszai, — s ilyen a konfirmáció is — amikor különösen is fontossá, égetővé válik a döntés. Ilyenkor nagyon csábítóan, hízelgő, aljas, fondorlatos kedvességgel jön felénk a széles útról a Sátán. Mindenféle hazug cifrasággal eltakarja előlünk útjának végét, az örök kárhozatot, és mézesmázos szavakkal próbál rávenni arra, hogy ne vegyük komolyan Jézus hívását, hanem menjünk az ő útján. Életünknek ezeken a komoly szakaszain azonban elénk jön Jézus Krisztus, a mi drága Urunk is. Nem áltat azzal, hogy ha Mellette döntünk és az ő útjára lépünk, akkor könnyű és gondmentes lesz az életünk. Nem titkolja, hogy a keskeny úton bizony nehéz járni és sokszor vérzi tövis, sebzi szikla a keskeny út vándorának lábát. De megmutatja drága szöghelyes kezét és lábát Megmutatja dárdával átdöfött oldalát. Sebei arról beszélnek, hogy ő már nagyon régen döntött mellettünk. Szeretetből vérezett értünk a kereszten és ment halálba, hogy vérében bocsánatot és üdvössédet nyerjünk. Ilyenkor felvillantja az Űr a keskeny út végét is: az örök életet. Két út: melyiken menjek? Két úr: melyiknek szolgáljak? Ez a konfirmandus nagyon komoly kérdése. Dönteni kell mindenkinek személy szerint, mert a konfirmáció alkalma különösképpen is sürgeti a döntést. Jaj nekünk, ha halott ismeretanyag marad csupán a számunkra mindaz, amit az órákon megtanultunk! Jaj nekünk, ha a konfirmációi ünnepélyen csak a szánk hadarja, de a szívünk nem vallja teljes határozottsággal: „Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, a mi Urunkban!‘‘ Sok embert kísér végig az életén Isten haragja azért, mert a konfirmáción nem akart Jézns útjára lépni. Akkor Isten különös alkalmat készített erre. Később a Sátán annyira magával sodorta az illetőt a bűn útján, hogy nem volt többé megállás és visszatérés. Igaza van a finn éneknek: „Már ifjan jó, ha fejünket szépen a Jézus hű szívén nyugosztjuk el.“ Gondoljátok meg, mit jelent zsenge ifjúkorban elkezdeni a Jézussal való életet. Menynyi tiszta örömöt készít az Űr ifjú ta- Hitványainak. Mennyi drága igét fogadhat he fogékony ifjú szívük. Milyen csodálatosan őrzi meg az Űr a hívő ifjiít és a hívő fiatal leányt szédítő szakadékok peremén. Milyen nagyszerűen bontakozhatik ki annak az embernek a keresztyén egyénisége, aki már az ifjúkor forrongásában, súlyos belső és külső harcai előtt adta át szívét Jézusnak és az ifjúság döntő éveit Vele harcolja végig. Áldott, drága alkalom Istentől a konfirmáció arra, hogy Jézus Krisztust elfogadjuk személyes Megváltónknak. Nem kell mást tenni, mint bűnösségünk, elveszettségünk tudatában hittel leborulni Előtte a koldus alázatos rimánkodásával: „Uram, könyörülj rajtam! Vedd a kezedbe bűnös, tisztátalan szívemet, fertőzött, rossz vágányokon futó életemet. Tisztíts meg véreddel minden bűntől és irányítsd lábamat az üdvösség útjára, őrizz meg továbbra is a Te utadon, kísértések pergőtüzében, az ördög minden ravaszságával szemben, hogy megállhassak a hitben mindvégig!“ Aki így tud könyörögni és hiszi, hogy az élő Jézusnak minden vágya az. hogy minden konfirmandus üdvözöljön, az tapasztalni fogja az Űr kegyelmes segítségét. Igéjével, szent vacsorájának vigasztalásával mindig mellettünk marad életünk útján és egyszer majd biztosan hazavezeti tanítványait. Ezért hát „már ifjan, ó, siessünk mindahá- nyan Jézushoz, ő úgy hív és vár reánk!“ TAR JANI GYULA. 4 ÉLŐ VlZ
