Élő Víz, 1949
1949-május / 10. szám
B&teqlátbfyató. tapasztalatai v. Sokan úgy vélik, hogy betegágyon az ember fogékonyabb az evangeliom iránt, s könnyebben megtérhet. Lehet hogy (főként fájdalommentes betegségeknél) ez az eset áll fenn egyes embereknél, egyik másik tapasztalatomból azonban szomorú következtetést lehet levonni. Mikor beléptem az egyik kórterembe. mindjárt feltűnt egy megviselt arcú férfi, aki leírhatatlan, gurgulázó- sípoló hangon, fáradtan jajgatott. Egy ideig tétováztam, majd melléléptem. Csak egy mondatot akartam mondani, az első szavak után azonban kérőén emelte fel kezét: „Ne... ne ... hagyjon, kérem ..." Egy női kórteremben súlyosabb betegek lehettek. Itt régi Élő Víz számokat kínáltam, csak ingyen. Egyikük körülbelül ezt mondta, (s láthatóan ez is nehezére esett betegsége miatt): ,,Nagyon betegek vagyunk, nem tudunk olvasni...“ S nem kért újságot senki, még ingyen sem ... Csak két esetet hoztam fel. Ne kívánjuk az Űrtói, hogy végső figyelmeztetése betegség legyen, mert betegágyon sokszor nehezebb a megtérés mint különben, bár kegyelmi eszköz is lehet egy-egy betegség. * Egy fiatul, csont-bőrré soványo- dott leánytól megkérdeztem, hogy van-e köze Jézushoz. Rövidesen kiderült, hogy hívő, Krisztusban békességet nyert lélek. (Ilyesmi hamar ki szokott derülni lelkibeszélgetéskor.) Megtudtam, hogy (emberileg) nem gondoskodik róla senki sem, s már vagy hét éve beteg. Több operáción ment át. (néhány csontját pl. kivették), s betegsége súlyos. Ilyen állapotban is látszott. azonban arcán a megváltottság boldog tudata. A mellette fekvő asszony mondta, hogy szenvedései ellenére sem hallani tőle soha zokszót. S aki békés arcára nézett s nyugodt hangját hallota, annak nem volt nehéz ezt elhinni. „Aki azt mondja, hogy őbenne marad, annak úgy kell járnia, amint ő járt . (I. Jn. 2, 6.) Ügy látszik, ez a leány a Krisztus erejével ,,szenvedésben engedelmes“ lehetett. „Abban dicsöíttetik meg az én Atyám, hogy sok gyümölcsöl teremjetek." (Jn. 15, 8.) Később azt hallottam, hogy meghalt. (Inkább talán így: elaludt.) Mennyivel boldogabb lehetett, mint sok testileg egészséges ember! .* Legyen minden eddigi beszámoló cikk riadó annak, aki a Jézusé, s bár érzi, hogy szólnia kellene, de hallgat. (Ezék. 3. 17—19.) ......útdíja az Űr az e ngedetlent", (Péld. 3: 32.), .......beteg voltam, és nem látogattatok meg engem." (Mt. 25, 43.) Nem lehet a végtelenségig engedetlenkedni. A visszanyelt bizonyságtétel a kárhozat felé húz'. Természetes, hogy nem minden hívőt küld az Űr kórházmisszióba. Aki azonban Szentleiket kapott, (Lk. 24, 49.) s indíttatást érez rdv ne tanácskozzék testtel és vérrel, hanem menjen! Ne akarjon jóelőre részletes utasítást kapni. ,,Csak egy lépést mutass, s elég nekem!" S aki engedelmes, megtapasztalja, hogy a szolgálat őt magát is felüdíti. (Péld. 11, 25.) Kérem testvéreimet, hogy hordozzák imádságaikban a kórházmissziót, új munkásokért és áldásért. Bárcsak odaállnának sok hivő elé azok a sápadt, békétlen kórházi arcok, de elsősorban Jézus, aki értük is meghalt! Ha Isten akarja, még folytatni fogom majd. . —g—s BESZÁMOLÓ BERCELEN (Nógrád in.) március 24—27. között volt evangéli- záció. Ebben a kis szórványban (lsz.: 38) újból megtapasztalhattuk azt, hogy az Ür különösen nagy kegyelemmel lordul mindig a kicsiny nyáj felé. Itt is hatalmasan megmutatta az Ö csodálatos útjait. Még három évvel ezelőtt semmi sem látszott ebből az útból. Azután elindított az Ür a gutái evangélizáción egy lelket az örökélet felé. Erre a lélekre rábízta az Ö ber- celi kis nyáját. Azután jöttek a fárasztó hónapok. Szolgáló testvérünknek .a hétnek szinte minden napján kijutott egy-egy 1U km-es gyaloglás a szomszédos tanyákra, falvakra. Bérceién pedig a maradék idő alatt folyt a családlátogatás és hitoktatás, isten- tisztelet. Az ötven lelket sem számláló kis szórvány apraja-nagyja meg kellett, hogy érezze azt, hogy az Ür nagy dolgot akar közöttük cselekedni, ha ilyen bőségesen és fáradhatatlanul osztogatja közöttük az örökélet kenyerét. Az Ür pedig minden akadályon, kilátástalanságon át csak biztatta hűséges szolgáját: „Kérjétek és megadatik néktek, hogy a ti örömetek teljes legyen.“ Az Ür mindig betartja ígéretét. Bercelen is megadta az evan- gélizáció alatt ezt az örömöt, amelyet egyedül a megfeszített Jézus vére által felszabadultak nyerhetnek el. Nagy öröm volt az is, hogy az Ür sok akadály ellenére lehetővé tette ezeket a napokat, az is, hogy Isten Lelke sok embert gyűjtött össze, de az igazán nagy örömünk a mennyeiekkel együtt az volt, amikor Jézus hatalmas nevében szabadulások történtek. Üj életek indulhattak, maguk mögött hagyván a biin szennyes ruháját és a Sátán keserves szolgaságát. Evangélikus egyházunkban külön is nagy öröm az ilyen alkalom, amikor nyilvánvalóvá válik az, hogy kicsiny szórványban egy lélek hűséges munkája nyomán mennyire valóságosan cselekszi az Ür az ö nagyságos dolgait. így múlik szórványhíveink életéből a nyomasztó árvasági érzés, hiszen ilyen helyen nemcsak a magárahagyatottságot látja, hanem azt is, hogy templomtól, vagy gyülekezettől távol is beletartozhat a kegyelmet nyert íehérbeöl- töztetett seregbe. És ez a legfontosabb. így válhat valaki a kicsiny szórványban egyházunk élőbb tagjává, mint az a templom tőszomszédságában lakó, aki a tündöklő vér kegyelmét megveti. Reméljük és imáinkban kérjük, hogy azok a berceli hívek, akik életet kaptak az örökélet fejedelmétől, meg is maradnak egyházunk élő tagjai között. Az evangélizációra a helybeli evangélikusokon kívül a gutái anyagyülekezetből is szép számmal eljártak. Katolikus hallgatónk is sok volt. Reggeli áhítatra 20—30-an, az esti igehirdetésre 80—120-an jártak. Ürvacsorával 50 hívünk élt. Józsa Márton szolgált. SZIRÁKON március 27-től április 1-ig volt gyülekezeti evangélizáció Szabó József püspök, Tarjáni Gfyula kér. m. lelkész és Kárpáti Emma testvér szolgálatával. Esténként Zákeus története alapján hangzott az ébresztő ige a zsúfolt templomban. Az esti evangélizációra a környékbeli falvakból: Bérről, Vanyarcról és Egyházasdengelegről is sokan bejártak. Naponként kis imaközösség könyörgött az evangélizáció megáldásáért és azért, hogy Isten adjon ébredést a gyülekezetben. Nagyon áldottnak bizonyult a két lelkész együttes munkája. Az egyik a reggeli áhítatok megtartása mellett teljesen szabadon végezhette egész napon át a családlátogatás kemény szolgálatát. A gyülekezet majdnem minden családjába bekopogtattunk az igével. Feltűnő volt Szirákon a sok jó ember. Az evaugélizáló püspök megjegyezte: „Csak azt nem értem, hogyha olyan sok a jó ember, akkor miért olyan romlott a világ!“ Az evangélizáció gyümölcseképpen régi haragosok kibékültek és megnövekedett utána a templomlátogatók száma. Isten kegyelme tartsa meg az ö útján azokat, akiket ebben a gyülekezetben rávezethetett erre az útra! ÉLŐ VtZ 7
