Élő Víz, 1949
1949-április / 8. szám
„Másokat megtartott, magát nem tudta megtartani” A tanítványok nem tudták megérteni, hogy Jézus miért nem mutatta meg a dicsőségét és isteni erejét. Hiszen egy szavával földre sújthatta volna ellenségeit. A gúnyolok számára felfoghatatlan volt, hogy Jézus Isten Fiának mondta magát, mégis védtelenül ki volt szolgáltatva a keresztre feszítőinek. „Az arra menők szidalmazzák vala őt fejüket hajtogatván és ezt mondván: Te, aki lerontod a templomot és harmadnapra felépíted, szabadítsd meg magadat; ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!“ (Máté 27: 39—40). A lator is, akit mellette feszítettek meg szidalmazva mondta neki: „Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat, minket is!“ (Lukács 23: 39.) A főpapok, az írástudók és a vének is ugyanezzel gúnyolták: „Másokat megtartott, magát nem tudja megtartani!“ (Máté 27:42.) Bármilyen különösnek tetszik is, ezek a gúnyolódó, Jézust káromló emberek igazat mondtak. Tudatlanul is azt az életigazságot fejezték ki, amely Jézust egész életén át irányította s amelyet Jézus minden igazi követőjének élete törvényéül kell elfogadnia, ha Mestere nyomdokán akar haladni. Másokat megtartott, magát nem tudta megtartani. Oh, Jézus meg tudta volna tartani magát. Ha akarta volna. A legerősebb szegek se tudták volna ott tartani a kereszten, ha Ö le akart volna onnan szállani. Egy sóhaj elég lett volna az Atyához és megszabadul. Jézus úgy járta végig a szenvedés útját, hogy a megmenekülés lehetősége mindig nyitva volt számára. Mikor ólmos korbácsok tépték a hátát, egy szavára elszáradt volna a katonák keze. De Ő nem mondta ki ezt a szót. Amikor nagy néptömeg közepette állt Pilátus előtt, puszta tekintetével mindenek láttára földre sújthatta volna a római császár teljhatalmú helytartóját. De Ő visszatartotta ezt a tekintetet. Amikor a fájdalmak útján összeroskadt a kereszt alatt, pár szavas imádságára „Atyám, most már elég!“ a kereszt fájából akár mennybe vezető létra lehetett volna. De Ő nem mondta el ezt az imádságot. És amikor a szegek tépték a kezét és lázas szomjúság égette a belsejét, milyen könnyen leszállhatott volna a keresztről és a nép vállaira vette volna és a kezeiben hordozta volna körül a városban, mint Messiását. Oh, Ő meg tudta volna tartani magát. De akkor nem lett volna igaz a gúnyolói csúfolódásának a másik része: „másokat" nem tudott volna megtartani. Jézus tudta, hogy lehetetlen megtartani magát és ugyanakkor másokat is. Az áldozat elkerülhetetlen volt. A búzaszemnek földbe kellett hullania és meghalnia, hogy gyümölcsöt teremhessen. És ez történt akkor. Az élet Fejedelmének kellett vállalnia a halált, hogy sokan életre jussanak. A tisztának és a szentnek kellett vállalnia az átkot és a kárhozatot, hogy a bűnösök üdvözölhessenek. Éppen akkor, amikor Jézus ott maradt a kereszten, bizonyította meg, hogy Ő valóban Isten Fia. Magát nem tartotta meg, hogy ezáltal megtarthassa a bűnös világot — mindazokat, akik hisznek. Nem csoda, hogy ilyen Megváltót nem értettek meg az emberek. De ilyen Megváltóra volt szükségük. És ma is ilyen emberekre van szüksége ennek a világnak. Jézus ilyeneken keresztül akarja munkálni sokak megmentését. Kikerülhetetlen érvényű számunkra is Jézus szava: „Aki meg akarja tartani az ő életét, elveszti azt; aki pedig elveszti az életét én érettem, megtalálja azt" (Máté 16: 25). Mindnyájan naponként ez előtt a döntés előtt állunk: magam vagy a testvérem. Magam vagy mások. Aki megóvja magát a Krisztusért való szenvedéstől, gyalázatának a hordozásától és a halálban való részesüléstől, az nem tud eszközzé válni mások megmentésében. Pál apostol se egyesszámban beszél: „Mindékor testünkben hordozzuk az Úr Jézus halálát, hogy a Jézusnak élete is látható'legyen a mi testünkben. Mert mi, akik élünk, mindenkor halálra adatunk a Jézusért, hogy a Jézus élete is látható legyen a mi halandó testünkben. Azért a halál mi bennünk munkálkodik, az élet pedig tibennetek." (II. Kor. 4: 10—12.) Az ilyen embereket sem fogja megérteni 4 ÉLŐ VlZ
