Élő Víz, 1949
1949-február / 5-6. szám
2. A tiltakozó tanítvány János 13: 6—11. MÁRCIUS 6., VASÁRNAP. Énekek: Dt. 326. Éf. 115. Jézus Krisztus, a keresztre készülő Isten Báránya földi élete legdöntőbb óráján teljes hatalmának a birtokában is rabszolga öltözetet vett magára és megmosta a tanítványok lábait. Nekünk ilyen szolgáló Urunk van. Jézus nemcsak egyszer tisztított meg bennünket, hanem újra meg újra. ö nemcsak egyszer bocsátotta meg a bűneinket, hanem ebben a szent ke- resztségben naponként minden bűnt kegyelmesen megbocsát. (Kis Káté.) A szolgának született és szolgalelkű ember soha nem érti meg az Úrnak ilyen megalázkodását és ennyire alantas szolgálatát. A tanítványok is ámultak rajta. Bizonyára egytől-egyig. Simon Péter, aki sokszor hangot adott a tanítványok gondolatának, most is bizonyára a többiek csodálkozását is kifejezi: „Uram, te mosod-e meg az én lábaimat?“ És ez is így van rendjén. Az ember soha nem veheti természetesnek azt, hogy az égnek és földnek Ura lejött a mennyből azért, hogy itt a por embernek szolgáljon. Jaj minékünk, hogyha mi megszokjuk, hogy mindig jöhetünk Jézus Krisztushoz úgy, amint vagyunk. Jaj minékünk, hogyha természetes lesz a számunkra, hogy mi vétkezünk, Ő pedig újra meg újra megbocsát. Krisztus népe az álmélkodás és csodálkozás örök útján jár: Uram, te mosod-e meg az én lábaimat? Ha tízszer megtette, tizenegyedszer is ámulunk rajta. Ha hetvenszer hétszer megbocsátott is, még mindig csoda. Talán még nagyobb csoda, mint amilyen az első volt. Ezt a csodálkozást Jézus se rójja fel. ö tudja, hogy mindig érthetetlen és felfoghatatlan az ő cselekedete az ember számára. Fel se egyenesedik a rabszolgák meggörnyedt mozdulatából, úgy mondja: „Amit én cselekszem te azt most nem érted, de ezután majd megérted“. Ne sokat bajlódj azzal, hogy az én cselekedeteimnek keresd a magyarázatát. Csak hidd azt, hogy amit én teszek az jól van. Te éretted és a te hasznodra van. Majd eljön az idő, amikor érteni is fogod mindezt. A görnyedő szolgáló Űr azonban meglepő választ kap erre a szeretetteljes felvilágosításra: „Az én lábaimat nem mosod meg soha“. I. Az Űr szolgál, a tanítvány pedig tiltakozik. Jézus Krisztus a piszkos lábak fölé se átall hajolni — de a tanítvány visszahúzza a lábát. Mi lehet ennek a magyarázata? 1. Péter nem akarja elfogadni Jézus felvilágosítását: amit én cselekszem te azt most nem érted meg, de azután majd megérted. Ő mindent érteni akar már most és nem akarja a hitnek a bizalmát előlegezni: Jézus jobban tudja és ha ő csinálja, akkor bizonyosan jól van, akár értem, akár nem. Sok ember utasítja" vissza e miatt Jézus Krisztus megtisztító kegyelmét. Nem érti meg és nem hajlandó Jézus kezelése alá adni magát addig, amíg nem érti. Előbb szeretné megma- gyaráztatni magának. Bebizonyíttatni, hogy ez csak így lehet és nem máskép. Elméletileg szeretné tisztázni azt, ami pedig gyakorlati valóság. Testvérem! Vájjon te miért tiltakozol? Neked is értelmi gátlásaid vannak? Ettől az érzéstől is azt várod, hogy megmagyarázzon néked dolgokat, hogy meggyőzzön a bűnbocsánat valósága felől? Kár az erőlködésért, hasztalan lenne ezzel foglalkozni. Tisztátalan szívvel úgyse lehet felfogni a szent Isten dolgait. E világ istene által megvakított szemmel úgyse lehet látni Krisztus dicsőségét. Mit magyaráztatod vak létedre a színeket? Engedd, hogy Krisztus megnyissa a szemedet, és látni fogsz. Tisztulj meg először a bűneidből, engedd, hogy újjá szüljön Jézus aláhajló szeretető és akkor nem kell többé elméleti bi- zonygatás. Legyen elég, hogy te ezt most még nem érted. Majd eljön az idő, amikor megújult szívvel érteni is fogunk. 2. Tiltakozott Péter azért is, mert túlságosan szokatlannak látta ezt a helyzetet: Jézus szolgakötényben előtte guggol és a lábát mosogatja. Azt megszokta már, hogy Jézus szóra nyitja az ajkát és ezrek csüngnek rajta. Ismerte Mesterét amint vak szemet nyit meg, bélpoklost tisztít, halottat támaszt, viharos tengernek parancsol és korbácsos kézzel templomot tisztít meg a kufároktól. De így mosdótállal poros lábak előtt, ez még se neki való helyzet. Sok ember azért tiltakozik Jézus Krisztus megtisztító munkája, az ö vérén szerzett bűnbocsánat egyszerű hirdetése ellen, mert ez neki túlságosan szokatlan, egyszerű és az eddigi elképzelésével össze nem egyeztethető dolog. Eddig ő mindig azt csinálta, hogy imádkozott és azt gondolta, már meg is vannak bocsátva a bűnei, vagy legalább is Isten meg fogja bocsátani majd, amikor jónak látja. Ahhoá már hozzászokott, hogy az Űrvacsora ünnepi pillanataiban Jézus Krisztus testére és vérére úgy tekintsen, hogy a bűnei bocsánatáért történt. De ha az Űrvacsorában van megbocsátva, akkor miért kell arról beszélni, miért kell azt hirdetni külö. nősen is így egyenként az embereknek. Nagyon sok embernek az az elképzelése, hogy majd az utolsó napon, amikor felsorakoznak Isten elé mind a feltárna, dottak, akkor maga Isten fog megbocsátani. Ki is színezte magának ezt a döbbenetesen ünnepélyes órát, amikor lélekzet- elállító izgalommal lesik az Isten ajkáról a döntő szót: kegyelem vagy ítélet, üdvösség vagy kárhozat. De az, ami itt történik, az valóságos ünneprontás, blaszfémia és istenkáromlás. Mindennapi lábmosás a csodálatos üvegtengerben való meg- fürdés helyett. Lehet, hogy neked is ez a bajod. Egészen másképpen képzelted és most rózsaszínű álmaid kúszáltatnak össze. Óh, ne tiltakozz! Nem az a fontos, amit te elképzeltél. Még az se. ahogyan te szeretnéd. Egyedül az a döntő: Isten hogyan ren delte. Istennel^ pedig úgy tetszett, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket (1 Kor. 1: 21) és Ö már most a bolondságnak tetsző hirdetett evangéliumon keresztül kínálja a teljes tisztulást. Fogadd el! Ne húzd vissza Jézustól piszkos lábaidat, ha ö hajlandó mosogatni azt! 3. A szokatlanságon túl lehetetlennek is érezhette Péter ezt a helyzetet. Ö a kényelmes kereveteri, a Mester pedig előtte a földön. Sok mindent kapott már Jézustól. Több mindent a maga kérésére. Könyörgött a napa meggyógyításáért, és Jézus ke zének érintésére elhagyta a beteget a láz, és szolgálatra készen állhatott a ház asszonya a vendégek rendelkezésére. (Máté 8: 14—15.) Kétségbeesetten kiáltott Péter Jézushoz a hullámokon, mikor már süllyedni kezdett: „Uram, tarts meg engem!“ S a Mester sziklafundamentummá tette a tenger hullámait is a lábai alatt. (Máté 14: 30—31.) Ami azonban most történik, az egészen elviselhetetlen. Azt mégse szenvedheti el, hogy az ő Ura és Királya rabszolga módra szolgáljon neki, hogy a tiszta és szent az ő mocskos lábainál kucorogjon. Jézus Krisztus tisztogató munkájában mindig van valami elviselhetetlen, valami mélyen megalázó. Ilyen szörnyű az én bűnöm, hogy Jézusnak ennyire meg kell alázkodnia, hogy engem megszabadítson! Ilyen rettenetes az én szennyem, hogy a Mesternek ilyen mélyre kell aláhajolnia, hogy megtisztíthasson! Ezért tiltakozik az ember végsőkig a kegyelem ellen. Előbb megpróbál minden más utat, előbb megragad minden más lehetőséget, csak azt nem akarja elszenvedni, hogy egészen kegyelemből legyen minden. Elviselhetetlen az ember számára, hogy ő üljön tétlenül, a keze az ölében pihenjen, csak Jézus dolgozzon egyedül. Az ő megmosásán. Jézus is olyan mélyen: lenn a földön, a lábainál. Kibírhatatlan ez a tétlenség. Csak nézni, hogy mindent Krisztus csinál. Énhelyettem és énérettem. Az én javamra. Minden tiltakozik bennem: Uram, az én lábaimat nem mosod meg soha! Testvérem! Nemde te is éppen ezért tiltakoztál ellene? Tiltakoztál talán a mai napig, egészen eddig az óráig. Ösztönösen érezted, hogy a bűnbocsánat ajándéka mond legsúlyosabb ítéletet a te emberséged felett. Haszontalannak minősít minden erőfeszítést, eredménytelennek minden igyekezetei, kudarcot vallónak minden próbálkozást. És te éppen ebbe nem tudtál belenyugodni. Azt nem tudtad elfogadni, hogy képtelen vagy minden jóra, hogy minden cselekedeteddel csak rontani tudsz. Hogy csak egyedül Jézus Krisztus tud segíteni, az ő vérén szerzett kegyelmes bocsánata. És azt is csak ajándékba lehet elfogadni. 14 ÉLŐ Víz
