Élő Víz, 1949

1949-február / 5-6. szám

'«©mez a bizonyságtétel, eltanult gesztus a segítés. A szív sö- éét és mozdulatlan. Pedig lehet-e hajtóereje, öröme és gyü­mölcse a keresztyén szolgálatnak, ha nem kegyelmet elfogadó, múlás 6zív indítja, diktálja és táplálja?! 4. Simon szolgálata nem az volt, amire Jézus vágyott. Elő­kelő társaságért, üres teologizálásért, rakott asztalért Jézus mem ment volna messzire. Egy sereg, a maga igazában elbi­i.akodott emberben nem sok gyönyörűsége telt- Az a lakoma, lamit a bűnösökkel együtt fogyasztott el, valószinüleg szeré­nyebb volt ételeiben, kevésbbé előkelő az asztaltársaságában, mégis szíveszerintibb leletett: bünmarta, nyomorult embe­rek kérdező szeme, vágyakozó tekintete csüngött rajta. Éppen fennek kapcsán tűnt ki, hogy a farizeusok egészen másképen Képzelik a Krisztus szolgálatát, s mikor méltatlankodásuk Fülébe jutott Jézusnak, akkor ö kifejezte szíve vágyát: ,,Nem :azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre“ (Mk- 2: 15—17)- Jézus Simon házában is a külső­ségek mögött a bensőt kereste, a magát kellető farizeus igaz­imig helyett a bűnös szív kitárulkozását. Ma is sokan eltévesztik Krisztus szolgálatát. Mást csinál- mak, mint amit kellene- Máson erőlködnek, mint amire Jézus vágyakozik. Bizonyos vagyok afelől, hogy egyházi életünk­ben és ú- n- evangéliumi tevékenységünkben sok minden van, •ami nem kell Jézusnak. Meglátszik ez mindjárt azon, hogy rom fogadja el, nem adja rá az áldását. Sokan beszélnek, akiknek hallgatniok kellene- Másokkal törődnek olyanok, rnkiknek még a maguk ügye sincsen rendezve. Nyilvánossá- jgot keresnek, amikor csendes magányosságban vár rájuk rjózus- És ez perszo mind állhat fordítva is- Éppen azért ki-ki (álljon a Mester elé és kérdezze meg: Mit akarsz, Uram, hogy ^cselekedjem? Hol hiányzóm? Miben szolgálhatlak téged? 5. Simon nem szolgálta Jézust. Inkább Jézus szolgálta S’i- fHnon céljait: emelte a lakomája fényéti, partndr volt a teoló­giai eszmecserében, kísérleti személy a „vájjon ez-é a Krisz­tus ?“ nagy kérdés eldöntéséhez. Ebben is sok társa akad ma is a farizeusnak. Sok keresz­tyénnek csupán érvényesülési terület a Krisztus szolgálata. 'Nem gondolok itt csupán a hivatalos egyházi életre, hanem a •(komoly evangéliumi munkára is- Elfojtott ambíciók törnek '•felszínre, vezetési, szervezési, tevékenykedési vágyak érvénye­sülnek- A magam látása, meggyőződése, teológiája kerül elő­térbe s ha a külső cégtáblán még az van is, hogy „Krisztusért“, •a tulajdonképeni cél kétségtelenül „ömagamért“. Innen ered innindcn féltékenység, érzékenykedés és sértődés. Mindez azt ^bizonyítja, hogy az önző régi énünk csapott fel Krisztus szol­gálatára: Helyesebben: állította Jézus Krisztust is a maga -(szolgálatába- Gondoljuk el, milyen megalázó szerep ez Jézus- inak. S milyen szélhámosság ezt Krisztus szolgálatának ne­rv ezni! I. Milyen más a bűnös asszony szolgálata. Ö nem keresett m-yilvánosságot a Jézussal való találkozásához. Ellenkezőleg, az •legyüftlévő vendégsereg közepette is tud egészen egyedül lenni í.Jé^-’tsal Nem vesz észre senkit, nem törődik senkivel, csak ( Jézust látja egyedül és szolgál néki. Mindenki mástól függet- !l niil. 1. Ez az asszony a bűneit hozta Jézushoz, összetörtén hul- dlott a földro mögötte s elrontott életének a könnyeit sírta el b Jézus lábain. Azt mondhatná valaki: micsoda szolgálat ez? Jézusnak a •ilogszíveszerintibb. Már a zsoltáros megmondta: „Isten előtt ákedves áldozatok: a töredelmes lélek; a töredelmes és bűnbánó KSzívet óh Isten nem veted te meg!“ (Zsolt* 51: 19). Ésaiás is azt (jövendöli: „Arra tekintek én, aki szegény és megtörött lelkű, •és aki beszédemet rettegi.“ (66: 2). Jézus maga ilyenekre vágya- ákozott egész földi életútján. Ilyeneket keresett, ilyeneket hívo­gatott s ilyenekké szeretett volna tenni mindenkit. Amikor a fájdalomútján meglátta a rajta siránkozó asszonyokat, őket iis figyelmeztette: „Jeruzsálem leányai, ne sírjatok énrajtam, úhanein ti magatokon sírjatok!“ (Luk. 23: 28). Milyen örömöt dliozó lehetett Jézus számára abban az önigazságtól bűzlő fari- szeus-társaságban a bűneit sirató asszonynak a megjelenése. Te megszerezted-e már Jézusnak ezt az örömöt? Volt-e vele Hlyen találkozásod! Egészen személyes, amelyben te és a bű- nneid voltatok Jézus előtt? Mert így kezdődik az igazi Krisztus- aszolgálat. Ugyancsak Ésaiás jövendölte Krisztus felől: „Ma ggasságban és szentségben lakok, do a megrontott al és alázatos eszívüvel is, hogy megelevenítsem az alázalosok lelkét és meg o elevenítsem a megtörtek szívét.“ (57: 15.) 2. Az asszony azt hozta Jézushoz, amije volt: a bűnét, ösz­szetört szívét, könnyeit, és bizonyára legnagyobb kincsét: az alabástrom szelence drága keuetet. Mindenét, Ez kell Jézusnak. Mi magunk úgy, amint vagyunk. Minden szennyünk, terhűnk, kincsünk együtt. Hogy mindent átvehes­sen és mindent megszentelhessen. Ezt a találkozást nem kell eltervezni, nem kell megrendezni. Csak engedni a szeretet von­zásának. Jönni Jézushoz. Mindenestül. Te Jézusé vagy-e már egészen? A bűneiddel és a kincseid­del együtt? Ha a bűneid közül tartottál vissza egyeseket Jé­zustól, akkor képmutatás a Krisztus-szolgálatod, ha pedig a kincseidből, akkor paráználkodás, megosztott szívvel két úr­nak a szolgálata. 3. A bűnös asszony szolgálata a bűnbocsánat kegyelmének az elfogadásán alapult. Jézus maga magyarázza így a szolgá­latát a két adósról szóló példázatban, majd pedig nyíltan is kimondja: „Néki sok bűne bocsáttatott meg.“ E:i a Krisztus-szolgálat igazi alapja. A bünbocsánat evan­géliuma szabadít ki a régi rabtartó hatalmából és tesz sza­baddá a Megváltó szolgálatára. A bűnbocsánatot nyert szív hálás, örvendező és szeretettel van teli. S lehet-e ilyen szívvel nem szolgálni annak, akinek mindezt köszönhettem! lsmered-o ezt a csodálatos felszabadulást? lliszed-e már a sok bűnödnek a bocsánatát Jézus Krisztus véréért? Szolgálod-e Őt hálás örvendezéssel?' 4. A bűnös asszony szolgálata igazi hódolat és imádat\ Az egész esemény lejátszódása alatt Jézus lábainál térdel. A köny- nyeivel áztatja Jézus lábait és a hajával törölgeti. Drága kin­csét is Jézus lábára önti. Fejedelmeknek hódoltak igy, vala­mikor nagyon régen. A bűnösnek azonban mindig csak ott lehet a helye Jézus lábainál. Szoktál e hódolni neki mint Királyodnak? Van-e időd arra, hogy szemléljed az ő töviskoronás szent arcát? Imádod-e őt mint megfeszített és feltámadott Megváltódat? Jézusnak a szíve szomjazik erre a hódolatra és imádatra, mert ez mu­tatja meg leginkább, hogy az övé lett a szíved­5. A bűnös asszonynak a szolgálata tékozlás volt- Drága értéket pazarolt Jézus lábaira- Nemde értelmetlen dolog? Ha már Jézusnak szánta, akkor is lehetett volna hasznosab­ban is felhasználni. Vájjon Jézus szeretető nem tékozlás? Egyebet se tett a földön, mint tékozolta Isten szeretetét Hintette a magot út­félre, kőre, tövis közé; meggyógyított hálásat és hálátlant; csodálatos módon jóltartott hűségest és állhatatlant; megmos­ta még az árulója lábát is; a keresztfán imádkozott még a gyilkosaiért is; kiontotta vérét az utolsó cseppig az egész világért. Mindez nem tékozlás? S ennek a tékozló szeretetnek a visszhangja is csak té­kozló szolgálat lehet. Ne törődj azért vele, hogy mit szólnak hozzá az emberek. Ne mérlegeld, hogy mi okosat lehetne he- lyetto csinálni- Tedd, amire az ő tékozló szeretetétől megraga­dott és bővelkedő bocsánatából részesített szíved indít. Min­dent Jézusnak! Mindent Jézusért! Még így is azt fogod látni, hogy olyan szegényes és olyan nyomorult a szolgálatod- Ezzel so törődj. Az a fontos,, hogy néki jól esik- Az a döntő, hogy ö elfogadja. Közös imatárgy: Az evangélizáció anyagi ügyei. Isten tegyen hűségessé bennünket az anyagiakkal való sá- fárkodásban. Indítson hálaáldozatra az ő elfogadott javaiért. Ébresszen felelősséget az evangélizáció anyagi támogatásáért. Vigyük az Úr elé konferenciánk színhelyeinek a kibővítését és felszerelését, evangelizációs munkásaink anyagi eltartását, könyvkiadói terveink anyagi hátterét, közösségeinkben az egy­más iránti felelősség felébredését anyagi segítés vonalán is. Kérdezzük meg Isten előtt, odaadtunk-e mindent, Istennek, amire Ö számol tart. Vessük fel a tizedfizetés gondolatát. BUDAPESTI TESTVÉREINK figyelmét felhívjuk a március 6—13-ig Buda­pest, XII., Böszörményi-út 2/a. alatti kápolná­ban tartandó gyülekezeti evangélizációra, mely­nek szolgálatát Győri János nagytarcsai lelkész végzi. Az előadások minden este 6 órakor kez­dődnek. Az első négy napon 4 órai kezdettel ifjú­sági összejövetel is lesz. Imádkozzunk érte!

Next

/
Thumbnails
Contents