Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
fl norvég parasztpróféta karácsonya Gyertyaláng az éjszakában 1805. 'karácsony estéje volt. Az osloi törvényszék sötét cellájában ült Ilauge János Nielsen. Levert lélekkel várta karácsony érkezését. Tizedszer ült már börtönben s legutolsó alkalommal azzal is megfenyegették, hogy száműzetésbe kell mennie valamelyik 'déli tengeri szigetre. Nem volt karácsonyfája, s a hozzátartozói közül senki nem lehetett közelében, hogy megvigasztalja vagy valamilyen ajándék adásával a szeretetét irányában megmutassa. Egyetlen árva gyertyaszál terjesztette csekélyke világosságát a rideg cellában s a ‘köralakú kicsiny ablakon keresztül a sötét éjszakába. könyvet sem adtak be néki, csupán csak olyan tartalmúakat, amelyek olvasása még nagyobb keserűséget szerzett elgyötört lelkének. Ilyeneket hozlak néki garmadával is, hogy lerombolják benne a Szentírás Istenébe vetett hitét. Tintát, tollal nem kaphatott, nehogy levelet írhasson a barátainak. Látogatót nem eresztettek be hozzá és még a börtön udvarára sem bocsájtották ki sétálni. Munkára se mehetett. Nem volt más lehetősége, minthogy a sötét zugban keserű gondolataival egyedül viaskodjék és — Imádkozzék. A börtönőr belökle az ajtón az egyszerű rabkosztol. Ebhez se volt étvágya. Sápadtan, fáradtan és összegörnyedve ült az ágyán és súlyos belső harcot vívott. Mit akar vele Isten? Miért kell itt lennie? Más vád nem volt ellene, mint hogy faluról falura j^rt és ‘hirdette Isten Igéjét. Vájjon Isten magára hagyta volna? 'Itt kell eltemelkeznie és meghalni? És vájjon mi lesz a sorsa barátainak, a fölébredt népnek? Egyszerre megrezdült a levegő. Valahol mesz- szire 'mély búgású harang kondult. Jelezte, hogy megérkezett a karácsony a sötét világba és hirdette a jóhírt: Jézus megszületett. Hauge megreraegett. Mintha súlyos bilincsek nehezedtek 'volna a lelkére, kezére és a lábaira. De egyszerre lehullottak róla. Fölállt, kiegyenesedett meggörnyedt alakja, összekulcsolta a kezét és valami nagy őröm bűvöletében hálaénekbe kezdett. A többi rabok is csodálkozva figyeltek föl a szokatlan hangra s a fegyőr abbahagyta egykedvű sétáját a folyósón. Mikor vége volt az éneknek, egyszerre kívülről Hauge ablaka alól csendült föl váratlanul énekhang. Válaszul az ő énekére. Rörsven Öle és Traae Samson, két barátja látogatott el hozzá gyalog a nagy hegyeken keresztül, hogy legalább egy pillanatra meglássák lelki tanítójukat. Nem engedték be őket hozzá. Órák hosszat kinn álldogáltak a hideg téli éjszakában az ablaka alatt. Azután felcsendült az ismert hang. 'öle se hagyhatták válasz nélkül. A Vasrácsos ablakban egyszerre megjelent a gyatrán pislogó gyertyaláng. A norvég parasztpróféta küldötte nékik üdvözletét és minden lelki testvérének hirdetvén ezen az úton is a világosság győzelmét a sötétségen. Amikor a gyertya már pislogni kezdett, megjelent az ablak előtt a koppantó. Hauge elcsípte vele a gyertya hamvát, hogy újra fellángoljon a kis fény az éjszakában. Ezzetl akarta megértetni, ho,gy Krisztus Is így tisztogatja és borítja fénybe szenvedéssel és megpróbáltatással övéit és gyülekezetét, hogy az Ö világossága is egyre tisztábban ragyogjon itt a halál árnyékának völgyében. Azután elénekelte még a reformáció diadaiénekét: „Erős vár a mi Istenünk“, aminek a biztatásával a messziről jött két parasztember megkönnyebbedett lélekkel indult hazafelé. Hauge meglátta világosabban, mint bármikor Isten csodálatos vezetését a maga életében s a norvég lelkiébredés 'történetében. Karácsony üzenete megelevenedett számára s a mennyei fény beragyogott kétségei sötét éjszakájába. Mikor azután a karácsonyi harangszó utolsó kondulásait is felitta a sötét éjszaka, örvendező szívvel és drága Megváltójába vetett szilárd hittel tért nyugovóra. Hiszen megszületett az Üdvözítő. Isten megfáradt embere az újonnanszületés csodáját élte át ismét a szívében. Szerte Norvégiában lobogtak a Lélek tüzei. És néki is része lehetett ezeknek a tij- zeknek az élesztgetésében. Nagy békességgel a szívében tért nyugovóra a kemény börtönpriccsre, mert tudta, hogy ezeket a tüzeket ’többé nem lehet eloltani, barátai vigyáznak és érette is imádkoznak. Ifjúsági evangélizáció Budapest—Deák-téren november 27-töl december 3-ig volt egyházmegyei ifjúsági evangélizáció Káldy Zoltán szolgálatával. Már az evangélizációt megelőző imahéten is tapasztaltuk az Űr valóságos jelenlétét. A résztvevők száma estéröl-estére növekedett. A főváros külterületeiről is csapatokban jött sok ifjú, szomjúhozó szív. A felnőttek, főként szülők száma a párhuzamosan folyó gyermekevangélizáció miatt is igen nagy volt. ' Estéröl-estére az ifjúság mindennapi vallomásaiban állt elénk az ige. (Nem vagyok már gyermek. Nem érdekes. Nincs mese. Majd én. Egyszer .vagyok fiatal. Senki sem ért meg.) A teremtő ige sziklazúzó pörölye zúdult ránk. Az oltárról visszalopott bűnök súlya elviselhetetlenné vált. Az Űr utóiért és csak egy út volt: »Amint vagyok sok bűn alatt... Bárány Jézus jövök.« Az utóösszejöveteleken a 3-lábú szék (ige, ima, közösségi példája is sok lélekben döntő erejű volj. Ha a szék egyik lábát elvesszük, az egész felborul. Az utolsó estén 227-en vették Jézus testét és vérét. Az evangelizációs hetet morzsaszedés fejezte be, Sokan tettek bizonyságot,- hogy az Űr igéje mindent lerombolt a szívben. Az úrvacsoravétel áldott alkalma is igen sokat jelentett sok lélek számára. Az énekkari szolgálatot a budavári testvéreink látták el. Az evangélizáció után minden szombaton 4 órakor a Deák-téren evangélizáló órát tartunk, melyre minden budapesti ifjú testvérünket szeretettel hívunk és várunk. »És ö megsebesíttetett bűneinkért, meg- rontatott a mi vétkeinkért, békességünknek büntetése rajta van, és az ö sebeivel gyógyulánk meg.« (És. 53,5.) i Gyermekevangélizáció is volt a pesti egyházmegye ifjúsági evangélrzáció- jával párhuzamosan a Deák-téren az 5—12 éves gyermekek számára. A résztvevők létszáma 50 és 00 között mozgott. Az Ige képekkel való illusztrálása nagyon megragadta és érdekelte a gyerekeket. Beszédesek és élénkek voltak. Az utolsó nap összejövetelén 20—25-en maradtak ott. Ez adta a tulajdonképpeni evangélizációs jelleget. Többen bizonyságot tettek arról, hogy ez alatt az evangélizáció alatt adták át szívüket az Űrnak. ÉLŐ VÍZ 7
