Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
A próféta karácsonya í Szomorúságra Öröm ; Ezékiel 34:16—24. Két férfi halad a Kebár folyó felé... Körülbelül egykorúak lehetnek mind a ketten. Az ifjúkor már érőben mögöttük van, de az életalkony még távol áll tőlük. Arcuk kifejezése elárulja, hogy más és más egyéniség mind a kettő. Az egyiknek gz arcán megkövült fájdalom ül, két sötét szeme azonban úgy ég,. mintha izzó zsarátnok volna. Csupa akaratot s nehezen megfékezhető szenvedélyt árul el minden mozdulata. Taglejtése, amellyel szavait kíséri... A másik: nyugodt, hideg, szinte fagyos egyéniségnek látszik, az arcán csodálatos nyugalom és békesség iii s szinte derűnek lehetne mondani aztj ami szeméből felénk tekint... Lassan haladnak előre. Ügy látszik, mintha nem is volna különösebb célja lépteinek. Csak mennek, hogy éppen menjenek. Már régebb óta beszélgethetnek egymással. Most az elsőnek a szava szólal meg újra: Neked volt igazad, Ezékiel!... S én nem tudtam, nem akartam elhiimi, s velem együtt bizonyára senki sem, hogy belőled az Űr szólott s ime: a szörnyű próféciád beköyetkezett! Jeruzsálem rommá lelt. s a fényes templom: lángok martaléka!... Azóta,, hogy e borzalmas hír eljutott hozzánk, nincs se éjjelem, se nappalom .. Szeretném, ha szárnyaim lennének s. hazaszállhatnék s odaülhetnék a kormos, talán még füstölgő falakra, romokra s onnan el sem mozdulnék többet... De te, Ezékiel érthetetlen vagy!? Hirtelen halállal elvesztetted „szemed fényét“, feleségedet (24. fej.) — s meg se gyászoltad, el se sirattad!... Jeruzsálem pusztulásán könnyet sem ■ejtettél!-.. Tudtuk mi eddig is, hogy kemény a szíved, mint a kő, s nem érz;el együtt szegény népeddel, de ho.gy lélekben ennyire elszakadtál tőlük, azt mégsem Indiám volna feltételezni... így háborgott, így viharzolt Hanániásnak, Ezékiel barátjának ajkán a szó, de még jobban viharzott a szíve, mely vádoló — lázadó gondolatokkal volt eltelve az Űr iránt is mindazok miatt, amik Jeruzsálemben történtek. — Papi nemzetségből származtak mindketten s ott nőitek fel a templom közelében. Egyforma neveltetésben részesültek, lelkűk azonban nem volt rokon s nem tudott összeforrni. Igen, hisz ő is látta népe süllyedését és nagy bűneit, de azért jöhetett volna Jézus e földre? Fényes környezetben, sokak által félve és tisztelve is feláldozhatta volna magát az emberiség bűneiért. De Ő nemcsak bűneinket vette magára, hanem földi nyomorúságainkat is, annyira szeretett minket. Földi életútja rögtön azzal kezdődött, hogy a betlehemi ajtók mind bezárultak előtte. »Nincs hely« — ez volt a ’válasz mindenütt József és Mária esdő kopogtatására. Tiszta, meleg otthon és puha bölcső helyett piszkos és huzatos istálló jászlának szalmája takarta be az Újszülött piciny testét. Ennyire meg kellett hát aláznia magát Istennek énérettem? Ekkora áldozatot kellett hoznia azért, hogy én megmeneküljek a kárhozattól? Igen, ez az én karácsonyom azóta, amióta az én drága Uram megismertette magát velem. Azóta igazi öröm és hála él szivemben iránta. Csaknem felfoghatatlan számomra, ami itt karácsonykor történt, de boldogan hiszem. Ezzel a csodálatos születéssel kezdődött meg azt hitte, hogy minden szenvedés csak próbatétel volt s eszköz a javításra, s az Űr kegyelmes lesz Jeruzsálemhez s nem juttatja a templomot a pogá- nyok kezére. Mily másként gondolkozott; és érzett ez az Ezékiel! Kqnok-keményen azt hirdette mindig, hogy a mérték immár betelt s a kejgyelem ideje már lejárt, •— jön a pusztulás^ a vég. S valóban úgy is látszott már az első ostrom idején, (597.) hogy ez következik be. De meglepetés történt. A babiloni király: Nabukodohozor nem dúlta fel Jeruzsálemet, a templomot mégcsak [nem is bántotta, őket ugyan, a felső tízezret fogságba hurcolta, — de mindnyájan biztosra vették, hogy mindez csak próba, a fogságnak hamarosan vége lesz s azután jön a szabadulás, a hazatérés!... (Velük volt Ezékiel is, de ő nem volt ezen a véleményen sohasem s — néki lett igaza! Néhány napja hirtelen meghalt a felesége: csodás jeléül a nagy veszteségnek, Jeruzsálem pusztulásának. S nemsokára megjött a hírnök is a gyász és szomorúság üzenetével... S Ezékiel nem ejtett egyetlen könnyet!... így háborgott, így viharzott Ezékiel barátjának, Hanániásnak szívében a fájdalom és gyász. S Ezékiel csak hallgatta őt és csak nézte-nézte ezt a testet- öltött izzó fájdalmat és lázongást. Hiszen sok igazság volL abban, amit Hanániás mondott őfelőle. Való igaz, hogy kemény beszéddel szólott ő mindig a népről, s kemény beszéde nem változott meg azóta sem, hogy ők fogságba jutottak. Egyszerűen azért, mert — nem tehetett másképp! Mert ez volt az Űr üzenete és akarata és semmi más! S neki az Űr akaratát kellett tolmácsolnia... Egy kis szünet után megszólalt Ezékiel. Először lassan s szinte tompán kongott a szava. Lassanként azonban gyorsulni kezdett a beszéde, majd átforrósodott, szinte izzóvá lett minden szava, úgyhogy Hanániás csak bámult s nem tudott hová lenni a csodálkozástól. Csali nézte, csak hallgatta Ezékielt, aki úgy haladt mellette, mint a boldog jövendő ragyogó ígérete és bizonyossága... Mert ezt mondta neki Ezékiel: Igen, akkor ezt kellett mondanom, mert komor üzenetet, „gyászéneket, nyögéseket és jajszókat“ (2:10) adott az Űr az ajkamra. De most, — most szinte úgy érzem inaaz a földi élet, amelynek keresztfán való feláldozása a bűn váltságát számomra is megszerezte. Ez az életút a betlehemi kivetettségtöl egyenes vonalban halad a Golgotáig. Szegénység, megnemértés, üldözöttség, testi és lelki fájdalom, kínos kereszthalál: ez Isten Fiának földi útja érettem. Ál keresztet már a kietlen betlehemi istállóban magára- vette a jászol szúrós szalmája közt fekvő Megváltó. Mint egykor a karácsonyesti éjszakában Betlehem bezárt kapui előtt, úgy áll ma szived ajtaja előtt a váltságmüvet tökéletesen elvégzett feltámadott Megváltó. Nem az igazakért, jókért és gazdagokért jött, hanem az olyan szegény, elveszett bűnösökért, amilyenek mi vagyunk. Imé, az ajtód előtt áll és zörget. Nem kér mást, csak azt, hogy ha meghallod a szavát, megnyisd az ajtót. Akkor — ágy ígéri — bemegy hozzád és veled vacsorái és te Ővele. Lehetne-e boldogabb, tisztább és fenségesebb karácsonyod annál, mint amikor a Szeretet Lelke, a Királyok Királya beköltözik a szivedbe és veled marad? élő víz 2
