Élő Víz, 1949

1949-szeptember / 19. szám

Pillanatképek az iszákosmentő misszió munkájából „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak.“ (Jak. 4:17.) BESZÁMOLÓK Presbiteri konferencia Munkálkodjál az én szellőmben. Életein első konferenciája a fóti iszákosincnlő konferencia volt. Én magam soha semmiféle szeszesitalt nem szereltem. Ismerőseim közölt se igen van részeges és ha vala­mikor részeg, dülöngélő ember akadt elém, azt kikerültem, némi borzadással, még több félelemmel. Sohasem gondolkoztam el mélyeb­ben azon sem, hogy milyen ször­nyűek az iszákosság következmé­nyei. Mennyi betegség, anyagi és erkölcsi romlás, elzüllés, mennyi felborult családi é!el és hány gyer­mek szenvedése jár a nyomában. Arra sem gondoltam, hogy a ré­szegség bűn Isten előtt. Mit is kerestem hát Foton? Vi­lágos lett előttem, hogy Isten első­sorban hitem megerősítését, másod­sorban pedig munkábaállit ásómat végezte el a konferencián. Foton nyilvánvalóvá lett számomra, hogy az emberek azért bűnöznek, téve- lyegnek és jutnak nyomorúságba, mert Krisztus hiányzik az életük­ből. Ott láttam meg, hogy az iszá­kosság is sátáni megkölözöUség, bűn. A sátán küldi a pohár után az iszákost, bilincseli meg és súgja a fülébe, hogy az italban keresse a gondoktól és bajoktól való szaba­dulást. És ugyanúgy nem tud az em­ber a saját ereiéből az iszákosság- ból megszabadulni, mint a másmi­lyen sátáni béklyótól. Krisztus ere­je szükséges ehhez. Az Igén keresztül megtudtam, hogy Urunk nem azért adja ke­gyelmét nékünk oly bőkezűen, hogy azt csupán magunk élvezzük, ha­nem hogy amit megtapasztaltunk, azt tovább is adjuk. Első szolgál.;lom. A fóti konferenciáról való haza­érkezésem utáni napon egy földön fekvő részegre akadtam. Tudtam már, hogy nincs okom félni tőle, hiszen csak ugyanolyan bűnös em­ber, mint amilyen én is vagyok. Kettőnk közli különbség mindössze annyi, hogy ő még nem ismeri az Urat. Hozzáléptem és szeretettel ér­deklődni kezdtem, hogy talán bá­nata van? Talán beteg? Néhány kérdés után a nevét és címét is megtudtam. Felemelni és hazakisér- ni nem tudtam, mivel ehhez gyen­ge vagyok. Védencem va'ahogyan megadta a feleleteket kérdéseimre és én örömmel mentem haza, van már egy emberem, akit látogatha­tok. akiért imádkozhatok. Mert ez a Misszió célja. Elvinni a megkötő- zöttekhez a szabadító Krisztust, örömöm azonban korai volt. Más­nap már felkerestem a felírt címet, de kiderült, hogy téves. Védencem eltűnt előlem. Kicsit elkeseredtem, már most mi lesz? Mégsem bíz rám az Úr munkát? Hogy akadjak Vá? Azután megnyugodtam. Isten tudja, hogy mit, miért tesz. Talán arra akar most megtanítani, hogy állha­tatosan imádkozzak felebarátaimért. Mindennapos imában kértem az Urat, hogy hozza elém az eltüntet újra és tegyen alkalmassá az öröm­hír, Krisztus szabadító kegyelmének közlésére. Az Úr kegyelmes volt hozzán, meghallgatott. Rövidesen újra ta'álkoztam az én Józsi bá­csimmal. Megkerült. Most már tu­dom hol keressem, mehetek hozzá, szerethetem, hívogathatom Krisztus­hoz és még többet imádkozhatom érte, hogy Isten fogadja őt is ke­gyelmébe. Ezt azóta teszem is, bár védencem inkább bízza életét a koldulásra, mint Krisztusra. Az evangélizációnkra való hívásomat* azzal utasította vissza, hogy elesik a koldulásból származó jövedelem­Dr. Makay Attiláné^ Budapest. Az iszákosok hozzátartozóihoz. Több iszákos ember családjánál jártam már, mint az Iszákosmentö Misszió egyik tagja. Ahol az iszákos férj nem volt otthon, megkérdeztem a feleségét, mit tesz, ha a férj éjjel Iumpol és nem jön haza? — Sí­rok! — volt a válasz- Ennek ugyan nincs értelme — mondom — ez­zel nem segít a bajon, a férje csak iszik tovább. Hát még mit szokott csinálni? — Átkozom a bi­tangot, hogy igy tönkre teszi a csa­ládját. — Gondolkozzék egy ki­csit — mondtam neki —, maga nem ugyanazt csinálja? A gyer­mekei hallják a sok átkozódásl, csak romlanak, testileg, lelkileg tönkremennek mindnyájan. Csak a saját bűnei miatt sírjon és azokat bánja meg! Hű és igaz az Úr és megbocsátja azokat! Mint megtért léleknek az imádságát meghallgatja az Cr. Akkor majd átkozódás he­lyett tud majd egész éjjel imádkozni a férjéért. Térjetek meg, ti józan, de bűnös feleségek, hogy Krisztus, Aki meg­halt minden bűnösért, tiérettelek is. szabaddá tegyen benneteket. “Kieso- da olyan Isten, mint Te, aki meg­bocsátja a bűnt és elengedi öröksébe maradékának vétkét? Nem tartja meg haragját örökké, mert gyö­nyörködik az irgalmasságban. (Máté Molnár Andrásné Tiszafüred. November 2-án az őrségi, hegy­háti és Körmend környéki gyüleke­zetek számára volt presbiteri kon­ferencia. A konferencián megjelent 6 gyülekezetből 150 presbiter. Vol­tak leendő presbiterek és volt pres­biterek is. Az egynapos konferen­ciáról nagyon sokan önmagukkal engedetlen szívvel tértek haza. Vgy látszott, sok yiagyon kemény férfi szívben elkezdte munkáját a Lélek. Előadók voltak: Prőh’e Károly és Rácz Ernő lelkészek. A konferencián a presbiterek, mint a gyülekezetek örállói állottak az ige megvilágítá­sában. Minden őrálló néma is, vak is, tehetetlen is addig, amig nem az egy szükséges dolog az, mi min­dennél drágább számára. A konferencia nagyon áldott le­hetőségnek mutatkozott arra, hogy a belmissziói otthonoktól távolabb eső vidékeknek is adhatunk konfe­renciai lehetőséget tájkonferenciák rendezésével. Gyónón november 6—13-ig tartó evangéli- záció volt Józsa Márton és Túrme­zei Erzsébet dt. szolgálatával. A gyülekezetben már több evangéli- záció volt és így imádkozó közös­ség készítette elő az idei evangéli- zációt is. Beszámolónkban Isten kegyelméért való végtelen hálánk­nak kell kicsendülni azért, hogy az igeszolgálatok minden alkalmát olyan bőven megáldotta. Az egész héten tossz idő volt, sokat esett az eső és sokszor éppen az isten­tiszteletek, vagy összejövetelek kez­dő idején indult meg a hatalmas záporozás. Mégis minden összejö­vetelt a vá akozásnak megfelelően látogattak a gyülekezet tagjai. Nem számolhatunk be nap; ól-napra emel­kedő létszámról, de azok, akik imádsággal indultak el az evangé- lizáció kezdetén, azok minden al­kalommal jelen voltak, hűségesen kitartottak és az Istenhez forduló élet sokféle jeléről tettek bizony­ságot. Különös örömmel számolunk be az imaközösség áldott alk limai­ról. Minden reggel 25—30 tagú ima­közösség könyörgött áldásért ás megmaradásért. Sok szívet megnyi­tott az Ür, sok titkot felfedett és sok életet megáldott. Kérjük test­véreink imádságát, hogy Isten ke­gyelmesen tartsa meg a keskeny út gyóni vándorai. Imaközösségünk minden vasárnap este 6 órakor van. Az Evangélikus Misszió december 17-én, szombaton délután 5 órakor külmissziői ifjúsági összejövetelt tart a XII., Márvány utca 23. III.-i ima teremben, ahová a gyülekezetek ifjúságát szeretettel elvárja. ÉLŐ VÍZ 7

Next

/
Thumbnails
Contents