Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
imádkozik, de az összetöretletés után csak úgy szabad belőle a kiáltás Istenhez. Dávid is imádkozik, Pál is imádkozik. (Csel. 9.) Ha máskor nem tudsz imádkozni, a rettegő lelkiismeret halálfélelme majd megtanít erre és ez nagy öröme az összetöretletés- nek.* Olvasd cl a töredelmes szívű emberek imádságait, micsoda mélységes öröm bugyog belőlük, hogy a szív belsejét kiöntheti az Ür előtt és leteheti terhét. De nemcsak hogy leteszi a terhet, hanem most belülről önként kitárul a szív, üresen várja Isten örömteli szavát. Van olyan bűnismeret, ahol a szív nem sebesül meg, de ahol összetörelteli, az ember hallgatna ugyan és rejtőzne a némaságba, de nem tud. Isten előtt nem hallgathat és kitör az ima az ajkán és ez nagy öröm. Csodadolog ez. Dávid is kiált, panaszkodik az Istennek. Nagy öröm ez az imában, mert gondold el: ördög az ördögöt ki nem űzi (Lk. 11:18.). ördög az ördögnek nem panaszkodik a bűn felől, farkas a farkasnak nem ordít, a bűn a hozzáfoghat óhoz nem panaszkodik. Az az öröme az imádságos kiáltásnak és panasznak a törc- delembcn, „mert nem lehetséges, hogy a bűnnel szemben és a bűn ellen panaszkodjék az ember, hacsak nem él máris az Isten kegyelmében és igazságában.“ (Luther) A kiáltásban ez az öröm ésf ez a vígasztalás, hogy ez már az Isten fegyvere, nekem adatott, előmbe jön az Isten kegyelme. Ha kiáltok, már a szabadulás örömteli útján vagyok. 4. A büntetés vállalásának az ürömé. Mikor következik be ez az öröm? Amikor az összetöretlelés- ben azt mondom: méltán, megérdemeltem. Érzem az összetöretletés büntető vonásait, és az az öröm, hogy megnyugszom és elfogadom. Az Ür haragját hordozom, mert vétkeztem ellene. (Mik. 7:9.) Rászolgáltam. Nincsen mentségem. Belátom, hogy Isten fenyítése lelki egészségemhez feltétlenül szükséges. Örömmel hordom Isten büntetését akár töredelem- ben, akár utána méri ki rám. Van büntetés az összetörettetés után is. Hogyan? Mint Dávidnál. Isten megfenyegette Dávidot azért a bűnéért, hogy fia megalázza öt. Aztán megbocsátolt ne.ki, de mégis megbüntette, fia csak fellázadt ellene. Hogyan lehet ez? Isten a bűnt az örök élőt miatt bocsátotta meg, de a büntetést az istenfélelem és a teljes alázat próbatételére fenntartotta. Ádám'ot előbb megfenyegette, halállal sújtotta az Ür, aztán ígéretet tesz neki, hogy belőle származik a mag, aki az ördög művét lerontja. Van úgy, hogy a bocsánat után elengedi a büntetést. Ninive pld. megmenekül, nem pusztítja cl. Az összetörettetés utáni büntetésnek tehát még van az az öröme, hogy ezen keresztül próbál az Ür. Próbatétel alatt így kell imádkozni: Tenyíts meg, csak szél ne morzsolj. (Jer. 10:21.) Próbálj, csak ne hagyj elesnem. (Zsid. 12:6.) ö. A szabadulás reménységének öröme. Az öaz- szetöreltetést reménység nélkül nem bírja ki az ember. A szabadulás reménysége, — vagy máskép a hit élteti az embert. A félelem és a rettegés magában véve süket és vak. Semmi nem tud vele megbirkózni, csak a hit. Azért van nagy különbség az összetörct- tetések közölt: Más a Júdáséf, más a literé. Amabban nincsen hit. Ugyanígy különbözik Saul töredelme Dávidétól; amaz reménység nélküli. Mivel pedig a hit hallásból van, azért imádkozik Dávid így: hallass örömet velem. Az igazi összelörettetésben mindig benne van, a hit és a reménység. Magában kélelkedhelik az ember, de az Istenben nem. Isten nem hazudik, mivel pedig ő azt mondja, hogy szereti a töredelmes szívűeket, ezt biztosra kell venned. Hinned kell, hogy nem lehet máskép bűnbo- csánalod, csak Isten bűnbocsátó kegyelméből, és azt is higyjed, hogy általa kapod ajándékul a bűn- bánatot. Az az összetöretletés öröme, hogy a Szentlélek dolgozik bennem bűneim megismerésén és a bűnbocsánat elfogadásán. Magamtól egyiket sem tudom. 6. Az összetöreftetés emlékének az öröme. Feledhetetlen marad. Gyógyulásomat okozza, azért mindig hálás vagyok. A'töredelmes szívű gyógyullak dicsérik az Istent igazán. Nézd a zsoltárokat: „Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensőm az ő szent neJössz-e enni Jóska? — kérdezte egyik barátom nyári táborozás alkalmával, amikor felhangzott az ebédre hívó csengő szava. — Természetesen megyek — szólt a válasz. — Lehet az ilyet megkérdezni is? Vannak olyan szükségleteink, amelyeknek a kielégítése vitán felül áll. Ilyen az éhség is. Minden egészséges ember eszik■ S ha valaki mégis hosszasabb böjtölésre szánja el magát, mindjárt nagy csudaként veszik szájra a hírét még az újságok is. De senki nem ír arról a megszámlálhatatlanul sok keresztyénről, aki nem eszik. Akik nem vallási okokból böjtölnek, hanem egyszerűen azért, inert nincsen étvágyuk Isten igéjére. Néhányon közülük életben maradnak, társaik segítségével, akik minden erejüket összeszedve beléjük diktálják nagy nehezen az ételt. De ez csak a csecsemők esetében érthető. Abnormális dolog, amikor többéves keresztyénnek még mindig erre van szüksége. Az ilyen keresztyén a gyülekezet terhe. Munkát ad, de feladatot nem vállal. Gondot okoz, de felelősséget nem érez. Csak panaszkodik, kér és kiszolgáltatja magát. Rendszerint nagyon válogatós és a leghangosabb kritikus. A bibliája pedig kinyitatlan s az összejövetelekre is csak azért viszi, hogy mert mások se mennek a nélkül. Táplálkozás nélkül nincsen élet. Lelki élet sem. Isten gyermeke nem elképzelésekből, emlékekből és hangulatokból él; hanem az ige kenyerére van séük- ségc. Te törsz-e belőle minden nap? kívánod-e és ■megemészted-e? Ha nem, akkor ott biztosan hiba vanj az élet körül. Vizsgáld meg magadat, hogy hitben vagy-e. Talán már régen mély álomba merültél és csak álmodod magadat keresztyénnek. Minek alapján merem ezt állítani? — Annak az egyszerű ténynek az alapján, hogy az alvó ember nem szokott éhes lenni. Simo János vét. Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. Aki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet. Aki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.“ (Zsolt. 103:1—4.) Emlékezz Ezékiás királyra: „Oh Urain, ezek által él minden! és ezekben van teljességgel lelkem élete. Te meggyógyítasz és éltetsz engemet! Imé, áldásul volt nékem a nagy keserűség, és Te szeretettel kivontad lelkemet a pusztulásnak verméből, mert hátad mögé vetetted minden bűneimet! Mert nenr a sír dicsőít Téged, és nem a halál magasztal Téged, hűségedre nem a sírverembe szállók várnak! Ki él, ki él, csak az dicsőít Téged, mint ma én! Az atya a fiáknak hirdeti hűségedet! Az Ür szabadított meg engemet; azért énekeljük énekimet az Ürnak házában!“ (És. 38:16—20.) A heggedt spb érzékeny, de mindig hálára késztet. Máskor is mindig az össze- töretlelés a gyógyulásom útja. Bármily fájdalmas, de az egészségemhez kell. Jobb összetörtén meggyógyulni, mint egészségesen elveszni. Végy kezedbe Uram és legyen enyém mindig az összetörettetés öröme. 7. Az összetörettetés öröme az Isten ajándéka. Az összetörettetés biztos jel arra, hogy az Isten dolgozik rajtam. Krisztus kegyelme által bejutok az ő országába. Ezután kétféle erő dolgozik bennem- egy állandó töredelem. amikor Isten elé állok Ige és imaéletemben. Ez a tudatos cselekedetein és ehhez jön egy öntudatlanul működő megszentelő erő. Az Igén és az imán át árad ez a Szentlélek által. A sorrend azonban mindig ez: töredelem és aztán a megszentelödés és soha nincs fordítva Az összetörettetés sarkpontja a mi életünknek, de az cml>er nem akkor törik össze, amikor akar. Isten ajándéka ez. A régiek kérték a töredelme? könnyek ajándékát.. Ha nem ismered az ^összetörettetés örömét,, nejced is kémed kell. Minden mozzanata Isten ingyenvaló drága ajándéka. Zátonyi Pál. ? ÉLŐ VÍZ
