Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
AZ EVANGÉLIKUS EVANGÉLIZÁCIÓ LAPJA JCpíj ztui -várás Anyaszentegyházunk az egyházi esztendő végén mindig fokozottabb mértékben fordul az utolsó dolgok felé. A most telő vasárnapok alapigéi rendszerint az utolsó ítélettel foglalkoznak. Helyénvaló, hogy mi is Jézusnak a Szentírásban található legutolsó szavára for- dtsuk figyelmünket: »Bizony, hamar elfövök !« (Jel 22: 20.) Nem újdonság ez Jézus ajkán. Már a tanítványainak kijelentette, hogy Ő visszajön. A világ végének a hirdetésekor világosan megmondta” »Akkor meglátják az embernek Fiát eljönni felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel.« (Márk 13:26. v. ö. Máté 24:30, 25:31, Lk. 21:27.). Mikor hamis tanúk zag^wa vádjait szórták rá és a főpap hatalmával fenyegették, akkor is rendíthetetlenül állította: »Meglátjátok majd az embernek Fiát ülni a hatalomnak jobbján és eljönni az ég felhőivel.« (Mk. 14:62, v. ö. Mt. 26:64). — A kis tanítvány- sereg az Olajfák hegyén még megkövültén meredt az ég felé amikor felhangzott mellettdb a mennyei küldöttek szava: »Ga- lileabeli férfiak, mit állótok nézve q, mennybe?■ Ez a Jézus, aki felvitetek tőletek a mennybe, akképen jő el, miképen láttátok őt felmenni a mennybe. (Csel. 1:11). Az apostoli igehirdetés is nagy bátorsággal hirdette: »Megjelenik az Űr Jézus Krisztus az égből az Ő hatalmának angyalaival.« (11. Thess. 1:7. v. ö. L Thess. 3:13, 4:16, 1. Pét. 4:13). Erre az egész Szentíráson vörös fonalként végighúzódó üzenetre üt pecsétet Jézusnak az utolsó szava: eljövök. Ez a kijelentés azonban nem valami általános, bizonytalan utalás Jézus visszatérésére, hanem mindig ott van a híradásban a visszatérés közelisége. Már az elsőízben kiküldött tanítványoknak azt mondja: »be nem járjátok Izrael városait, míg az embernek Fia eljövend.« (Máté 10:23). Mikor pedig a maga követéséről, önmegtagadásról, keresztvállalásról és az élet elvesztéséről beszél, azzal támasztja alá mondanivalója végtelen komolyságát: »Bizony, mondom nektek, azok között, akik itt állanak, vannak némelyek, akik nem kóstolják meg a halált, amig meg nem látják az ember Fiát eljönni az ö országában.« (Máté 16:28. v. ö. Mk. 9:1). Innen érthető, hogy az első keresztyének a Krisztus- várás feszültségében éltek. S ez a várakozás akkor nem hagyott alább, amikor késni látszott az ítéletre visszatérő Megváltójuk és körülöttük a világ gúnyos megjegyzései hallatszottak: »Hol van az Ö el jöveteÜZENET HÚGOMNAK HATÁRON TÚLRA. Regen láttuk egymást. Óh, mily sok-sok éve, Mikor utoljára néztem a szemedbe, S jó anyánk szemébe. Amíg együtt voltunk... Emlékszem... de sokszor,. Nyiladozó lelked Rezdülését lestem, S hányszor kiáltottam: Testvérem a testben! Öli jaj! Csak a testben! S most... a leveledre örömkönnyet ejtek. Az a Krisztus, aki Akkor az enyém lett, Azóta téged is összetört, legyőzött, A te szívedbe is Mint király belépett! Érzed-e, hogy lelkem Gátat törve szárnyal Hegyeken, völgyeken És haláron által, És zengve köszönti, Ami benned szép lett, Ami benned Krisztus, Ami benned új van, S ujjongva öleltek Testvérem a testben, S testvérem az Űrban! Testvérem az Crban! Haluszka M. Rózsa. ÉLŐ VÍZ 1 V. ÉVF. 24 SZ. 1949. NOVEMBER 20.
