Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
u „Mert látták az én szemeim a Te üdvösségedet!“ A fóti konferencián felszabadult iszákosok bizonyságtételei. ÉLŐ VÍZ 7 Az egyetlen orvos 1 Nagyon sokat lehetne és kellene 0 \rnom annak minden kétségét el- 0 oszló bizonyítására, hogy az iszá- 1 kosoknak csak egyetlen egy orvosa * van: Jézus. De más testvérem bi- c zonyságtételére is szükség van ezen [ i helyen, azért igyekszem a maga- 1 met lehetőleg rövidre fogni. » Tíz esztendeig voltam lelkésZj 20 esztendeig vallástanár. Engem ? a jó Isten mindennel megáldott, < ami földi ember számára kivána- t08sá és kedvessé teheti az életet. Megáldott testi erővel, szellemi ké- • pcsségekkel, Isten után sóvárgó ( lélekkel, szép családdal, jó gyermekekkel. Fel is használtam ezeket az adományokat legjobb tehetségem ‘ szerint, amit bizonyít az, hogy gyermeke met szépen felneveltem s mint lelkész híreim, mint tanár pedig tanítványaim szeretetét és becsül'sét tudtam kivívni magamnak. Az emberek is jó vélemény- , n;/el voltak rólam. Azt hittem hál, . hogy jól sáfárkodtam az Istentől | kapott talentumokkal. Ez volt életemnek talán legna- • gyobb tévedése. Megtévesztett a vi- j lóg kedvező ítélete és most, 68-ik ] éremben kell belátnom, hogy min- \ den, aminek addig értéket tulajdo- \ vítottam, csak kár és szemét. Ami . jót tettem, s ami által épülhetett az Isten országa, csak akaratlan következménye volt egyéni rátermettségemnek és jó készültségemnek. Csak eszköz voltam Isten kezében örök céljai munkálásában, de nem önként szőlőjébe szegődött munkás. És miért? Mert életem középpontjában nem a Krisztus állott, hanem a bor, amely megakadályozott abban, hogy komoly önvizsgálat alapján napi hivatásom és emberi rendeltetésem igaz mérlegére tegyem életemet. Egész életemen vörös fonálként húzódott végig a bor. Sok keserű könnyet fakasztottam hitvestársam és gyermekeim szeméből, de én minden igyekeztüket, hogy szakítsak bűnös szenvedélyemmel, meghiúsítottam és minden kérésüket visszautasítottam azzal, hogy nekem vem árt a bor, sőt szüksége van arra a szervezetemnek. A következmény a: lett, hogy végül teljesen be'emerültem az ivásba. örvény szélére kerültejn, és úgy látszott, hogy menthetetlen vagyok. Megpróbált énvelem szegény, türelmes hitvestársam mindent, csak hogy visszarántson az örvény széléről, semmi sem használt. Ekkor adták kezébe közösségi testvérei, akik nem szűntek meg vele együtt imáikkal ostromolni .az Eget érettem, az Élő Víz-nek azt a számát, amelyben az iszákosmentő misszió fóti konferenciájára való meghívás is benne volt. Feleségem hozzám fordult:: eredj el cfi konferenciára, hív az iszákosok orvosa, Jézus. Én azt mondtam:: elmegyek, ha te is velem jössz. És elmentünk. Valami ellenállhatatlan kényszer hajtott, annak ellenére, hogy én magam nem sok reményt fűztem az egész dologhoz, sőt még ki is gúnyoltam azt. És mégis megtörtént, amiben nem tudtam hinni, megtörtént a csoda. Egyik pillanatról a másikra olyan fordulatot vett, életem, amit semmivel sem lehet megmagyarázni, csak a Krisztus minden emberi erőfeszítést megszégyenítő és a sátánt minden fegyverével porbatipró hatalmával. Azóta mondhatnak nekem akármit, gúnyolhatnak esetleg a világ fiaij hogy én, a józan gondolkodású és theologiailag képzett ember is, áldozatul estem egy fantazmagóriának, és vallom és hirdetem az egész világ előtt, hogy engem a Krisztus szabadított meg végzetes szenvedélyem rabságából. Nincs nekem már más vágyam, mint Krisztusnak szolgálni egész életemmel. Istené legyen érte a dicsőség és Krisztusé a hála, aki ily nagy csodát művelt egy bűnbe merült emberrel. Dr. Varga Jenő Debrecen. Meghalt bennem az óember Arról, hogy milyen csodálatos íródon szabadított meg az Úr Jézus Krisztus alkoholszenvedélyem- től, szól alábbi bizonyságtételem. Már ifjú koromban rabja lettem íz alkoholnak. Szenvedélyem oly nagy mértékben hatalmasodott el rajiam, hogy amikor 1928-ban saját keresetemből nem hódolhattam sá- Láni szenvedélyemnek, szüleim ékszereit és megtakarított pénzét tulajdonítottam el, hogy e világ urának szolgálhassak. Ez csak a kezdet volt. Jöttek a férfikor évei és én mind mélyebbre sülyedtem a bűn mocsarában. Kerestem a kiutat, de nem találtain, dóbzódtam a bűn szennyében. Eddigi életem folyamán — csak azért, hogy bűnös szenvedélyemnek hódolhassak — több ízben teljesen levetkőztem, eladtam ruháimat. Akkor sem éreztem lel- kiisemeretfurdalást, amikor az ital miatt feleségem ágyneműjét és egyéb holmiját is eladtam. Nem voltam képes szabadulni, a sátán által reárn rakott bilincseiből, pedig tavaly május óta, több mini egy éven keresztül, imádkoztak értein az Iszákosmentő Misszió imaközösségében. Azt hittem erős akaratom van és én saját magam le tudom győzni bűnös szenvedélyemet. Sajnos nem tudtam, sőt még mélyebbre sülyed- lem. Oly mélyre, hogy két hónappal ezelőtt feleségem összes családi ékszereit elzálogosítottam az italért. Elhagytam a családi otthont Feleségem megtagadott. Teljesen kikifosztottam magamat mindenből, csak az maradt meg, ami rajtam volt. Testileg, lelkileg összetörve, lezüllve csatangoltam az utcákon, nem volt ahova éjtszakára lehajtsam a fejemet. Úgy éreztem, elérkeztem züllött, mocskos, undorító életemnek a végállomásához. Ae öngyilkosság gondolatával kezdtem foglalkozni. Amikor ezek a gondolatok megfogainzottak agyamban, valami titokzatos kéz megfogta a kezemet és valaki azt mondta: menj oda, ahová hívnak, az Úrnak szüksége van rád. így kerültem én Fót- ra, az Iszákosmentő Misszió ezév szeptemberi konferenciájára. Bűnöktől, súlyos bűnöktől terhelten mentem erre a konferenciára Hit és Krisztus nélkül. Ott, azon a konferencián meghall bennem az óember és én mint új ember jöttem haza. A sátán közösségéből, a Krisztus közösségébe léptem. Lehullottak rólam a sátán bilincsei, hogy új bilincsekbe zárhassam az életemet, az Úr Jézuséba, Aki az ö kereszthalálával és kihullott drága vérével megváltott és megmosott engem, elveszett és elkárhozott embert. Ezen a konferencián elnyertem az Úr Jézus szeleteiét, az ö drága nagy kegyelmét és most teljesen az övé vagyok és boldog vagyok, hogy az övé lehetek. Ma már az Úrnak élek, az ö kezét fogom és semmitől sem félek. Csupa napsugár a szívem, mert Jézus benne a Király. Jézussal a béke költözött a szívembe. Hű szerelme kísér bú és baj között. Vajda András Budapest.