Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
»A régiek imé beteltek és most újakat hirdetek<t... És. 42:9/a. r()f esődák kora Sokan vannak, akik azt gondolják, állítják és hirdetik, hogy a csodák kora lejárt. Ennek végső magyarázata tulaj dóriképpen az, hogy a csoda mögött mindig az Isten áll, — s éppen ezért, aki Istenben nem hisz, annak tagadnia kell a csodát is. Az ember lett az ura, irányítója, szabályozója, sőt csaknem alkotója mindennek, s olyan pompásan megy már neki az. egész vonalon minden, hogy mi szüksége van még Istenre!? Vakmeröen kikapcsolja azért az Istent a világ életéből s a magáéból egyaránt... Hát hiszen az igaz, hogy az ember visszautasíthatja a szerető mennyei Atya áldásokat osztogató kezét, de ám lássa azután, hogy mire megy nélküle! Viszont ha erre az áldott Kézre bízza magút, ámulva tapasztalhatja, hogy megújuló csodák veszik körül. Vagy nem Isten csodája az, amiről már szó esett e lap hasábjain, hogv a jelen évben nem kevesebb, mint százezer forint megajánlás történt Kapernaum kibővítésére!? Aki csak úgy, egy kézlegyintéssel, szokta elintézni a csodák kérdését, annak jó lesz ezt újra meg újra meggondolnia! Egy másik, szemünk láttára végbemenő csodája az Úrnak az, ami az »Iszákosmentő Misszió« vonalán történik. Közelebbről: ami legutóbb Foton történt. Ez is gondolkodóba ejthet bennünket s egyúttal boldog örömmel tölthet el, hogy nekünk csodatevő Urunk van, aki szereti megújuló csodákkal megörvendeztetni azokat, akik Őbenne bírnak. Vannak az iszákosság rabságából megszabadult iszákosaink, akik boldog örömmel magasztalják szabadulásukért az Urat. Ha kérdezik őket, hogy mi történt veletek, nem tudnak mást mondani, mint a bibliai meggyógyult vak: »Egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok« Ján. 9:25. — »Most már tudom, — írja valaki, aki ott volt a fóti konferencián —, hogy az én életemből Jézus Krisztus hiányzott és a Tőle való távollétem okozta tévelygéseimet és sorozatos vétkeimet. Valaha régen el nem hittem volna, hogy milyen kimondhatatlan békességet, szelídséget, türelmet, mennyi szeretetet, mennyi gondosságot és mennyi segítséget képes a Krisztusban való hit adni az embernek. Az is valóban úgy van, hogy ha Krisztus velünk van, semmire másra nincs szükségünk. Ő egymaga teljesen képes életünket betölteni... A konferencián jelenvoltak személyesen tapasztalták meg, hogy Krisztus ma is munkálkodik közöttünk: egymásután nyíltak meg az ajkak... egymásután vallották Jézus Krisztust gyógyítójuknak...« De — csak a múltban voltak s csak a jelenben vannak ilyen csodák?! S a jövőben megszűnnek?... Óh, dehogy! Bizonyára csodákat, nagy csodákat rejteget méhében a jövendő is: Krisztus szent csodáit, amelyekkel meg akarja menteni szégyenükből, szolgaságukból, bűneikből a magyar iszákosok ezreit és tízezreit! Itt csak az a kérdés —i s ez a Te kérdésed, aki e sorokat olvasod —, hogy vájjon el akarod-e fogadni a Neked is felkínált csodákat, azaz munkatársává akarsz-e szegődni boldog örömmel a csodákat tevő Úrnak?!... A mi szerető mennyei Atyánk, aki nékünk adta egyszülött Fiát, — hogyne ajándékozna Vele együtt mindent minéki'mk!? Megmentett iszákosokat is. lszákosságtól megmentett családokat és gyülekezeteket is. Legyen áldott az Úr, hogy a csodák korát hozta el az iszákosság áldozatai közé. Széttöri a sátán bilincseit s szabaddá tesz megkötözött szolgákat. Akit az Űr megszabadít, az valóban szabad. (Ján. 8:36.) Hirdesd azért az új csodák korát! Hirdesd az Űr csodáit és magasztald Öt! Dr.'Deák János ÉLŐ VÍZ 1 V. ÉVF. 23. SZ. 1949. NOVEMBER 6.
