Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
1 hívással arra [ígyelmeztetett mindenkit, hogy áz, aki olt lakik, Jäten üzenetének, az evangéliumnak bilde- tését tekinti legfőbb megbízatásának, noha kora hai- naltól éjfélig, sőt, ha kell, azon túl is, mindenkinek mindenben segítségére van. így értette ezt Kagava ott Sinkavában, amikor egyszer különösképen elhatalmasodik szívén a lélekmentés vágya s a rend- szei e^, mindem api és minden vasárnapi igehirdetésen kívül egymaga negy\ennapos e\angélizáló hadjáratot harcol végig a Sinkavát lakó lelkekért, jórészt a szabad ég alatt hirdetve az igét, esőben is, fagyban is. Különben is mindannak, amit Sinkavában alkotott, középpontjában az az összejöveteli terem áll, ahol mindennap prédikál és foglalkozik az ifjúsággal. A gazdasági reform, a szociális segítségnyújtás csak eszköz és nem cél az ő számára. Eszköz annak a célnak a szolgálatában, amelyet mint Japán evangélistája lát maga előtt. A tokiói földrengés alkalmául segít a hajlékta’anokká váltak nyomorúságán, ugyanakkor azonban nem kevesebb, mint 125 összejövetelen hirdeti a főváros megiiadt népének az evangéliumot.. EvangeHzáló munkáját páiat’an energiával szervezi, vezeti és végzi. Legyen elég egy-kéü példa. 1930-1 an 10,278 evange’izáló öss; e jövetelt tartott, ezeken 262,314 ember vett részt s ezek közül 11,500 ak'íita a nyi’atkozatot, hogy engedelmeskedik a Krisztusnak, ami mindenekelőtt a keresztség fölvételére vonatkozik, 1931-ben megkezdődött 3000 laikus munkaerőnek evangélistákká és tanítókká való kiképzése. Az evangelizáló hadjárat az első években számbelileg is jelentékeny eredményt ér el: a japán keresztyének lélekszáma 300,000-re emelkedik s ez az eredmény arra a reménységre biztatja föl Kaga- vát, hogy a következő években megkétszereződik a japán keresztyének száma. Sokat jelentő fordu'at a ianán evangélizáló munkában, hogy Ivagava a-r eddig jóformán a városoki a korlátozódó missziói munkát a falu, a parasztság felé irányítja. Maga Kagava egyre több japán lélekhez szólhat. Van olyan esztendő. amikor különböző alka’makon összegen vagy 600,000 ember hallja bizonyságtételét. S amilyen mértékben kapcsolatba jut a japánság problémáin keresztül a világ problémáival s magukkal ragadják a keresztyén világmozgalmak — nagy jelentőségűek külföldön, így Amerikában tett előadói kőrútjai — látóköre, programra ja egyre jobban tágul s most már már az >Imádság és Barátság Ke esztyén Internaci- pnáléx-jának hatalmas, az egész világot átfogó gondolata kezd előtte kibontakozni. A keieszthordozó. Ennél az emberi átlagot messze meghaladó munkabírásnál és munkateljesítménynél csak az a csodálatosabb — és pedig a szó egyenest megdöbbentő, mert ésszel végkép felérhetetlen értelmében — hogy mindezt az a Ivagava végzi, az az apró japán emberke, aki jóformán minden képéiül mosolyogva néz reánk ugyan, a valóságban azonban beteg ember, minden porcikájában beteg ember, aki kora ifjúságától fogva az élet és halál borotvaélhez hasonló keskeny határmesgyéjén jár. Úgy látszik, örökségképpen hordozza testében a tuberkulózist. Ep életének döntő fordulatain állítja meg, teszi újabb meg újabb próbáia ennek a szörnyű betegségnek egy-egy újabb rohama. Közvetlenül megtérése után, amikor szembeszáll családja akaratával, hogy a diplomáciai pályára lépjen s a mellett dönt, hogy theologus lesz, ágyba fekteti a tuberkulózis. De nem ingatja meg elhatározásában. Amikor Sinkavában az említett negyven napos evangélizációt végzi, belébeteorszik és tíz napon át élet és halál között lebeg. De felgyógyul s rendíthetetlen • bizonyosság lesz számára, hogy tovább kell mennie az Isten-niutatta úton. Kora hajnaltól késő éjszakáig szolgál és nem törődik vele, hogy gyönge, beteg teste csonttá aszik s szolgálatát újra meg újra meg kell szakítania, hogy beteg tüdejével egy időre szanatóriumba vonuljon. A tüdő- l>aj azonban nem egyetlen keresztje. Még sinkavai szolgálatának idején történik, hogy egy nyomorult, trachomas koldust saját fekvőhelyére fektet le* .ettől megkapja a szembetegségeknek ezt a talán legsúlyo- salunkat s most már ettől fogva folyton-folyvást a élő víz megvakulás veszedelme fenyegeti. Egyik szeme különben el is vesztette látóKépességét és másik szemének a látása is annyira meggyengült, hogy csak egy nagyon erős nagyítóüveg segítségével tud írni és olvasni. Ilyen beteg ember, hogy képes ilyen és ennyi munka végzésére, ezt csak akkor érthetjük meg valamennyire — bizony, legfeljebb csak va’ainennyiie —, ha ő maga elmondja nekünk, mikép hordozza betegségeinek keresztjét. Mindenekelőtt az a csodálatos, hogy a betegségnek nem enged tulajdonképen beleszólást munkájúi a. 1930-1 an megállapította orvosa, hogy állapota nagyon súlyos. Ezt tudomásul vette s egy hónapi szabadságra ment, amelyet a híres jfipán hegy, a Euzsijama lejtőjén töltött el. De ez alatt az . idő alatt sem volt tétlen. Megszervezett egy virágzó paraszt népfőiskolát, megírt három könyvet és a jól felhasznált szabadság eltelte után felüdülve tért vissza rendes munkakörébe. Amikor 1921-ben a tokiói földrengés után vállalt és végzett segítő akció a maga az emberi teljesítő-képességet messze meghaladó arányaival teljesen kimerítette, ágynak esett. Más ember ezt Isten-adta alkalomnak tekintette volna arra, hogy megpihenjen, kissé, Kagava szívére azonban betegágyán ránehezedett a felelősségérzet a miatt, hogy milyen zavarosak Japánban a szeretet, a sze:elem, a házasság felől való fogalmak. Kialakul előtte egyik nagyjelentőségű (angol fordításban több mint 300 oldalt kitevő) munkájúnak a terve, amelynek címe: »A szeretet az élet törvénye«. S nem azt mondja: majd megírom, ha talpra állok. Odaülteti betegágya mellé baiútját, Murasimát és tollbamondja neki ennek a súlyos tartalmú könyvnek a négyötödrészét. Mélyen belepillanthatunk Kagavának, a kereszt- hordozónak a szívébe, amikor hét hónapig feküdt bekötött szemmel, sötét szobában, nem tudva, nem a teljes megvakulás fenyegeti-e s ezt írja: »Hét hónapig bekötött szemmel feküdni az ágyban: micsoda gazdag idő volt ez lelki növekedés és befelé fordulás tekintetében! Ho^y a nem hallható hangon szóló Isten szavát megértsük, egészen meg kell csendesednünk előtte... Az én Istenem csupa világosság. Noha körülöttem minden sötétségbe burkolódzott, lelkem kamrájában Isten ö:ök világossága fényeskedik s amig ez bennem világít, nem panaszkodom a kényszer miatt, hogy naphosszat sötétségben kell lennem. Oda van az egészségem! Elvesztettem a szemem világát! De amint itt a sötét szobában elhagyatva fekszem, Isten még ad világosságot nekem. Fájdalmak, belém-belémliasítva mint pokoli tűz, zúgnak el fölöttem, de még a pokol olvasztó tégelyében is körülvesz Isten irgalmassága, amelyet el nem cserélnék e világ minden gazdagságával... Akár az emberi erő átlagot messze meghaladó munka vállalásával, akár gyógyíthatatlan betegségeivel együttjáró szenvedések elhordozásáról van szó, Kagava, amint láthatjuk, azért vállalja kételkedés és lázadozás nélkül, mert ép a reá nehezedő kereszten át érti meg Isten szavát. »A nem hallható hangon szóló Isten szavát csak akkor hallhatjuk meg, ha egészen megcsöndesedünk előtte. Ez a legfontosabb az ember mindennapi életében. Ha figyelünk reá, Isten szólni fog hozzánk az ő egészen sajátos nyelvén. Tévedünk, ha azt hisszük, hogy azonnal megérthetjük Istent. Úgy vagyunk vele, mint a Mor- se-jelekkel: ha nem tudjuk, mit jelentenek, nem érthetjük meg azt, ami ezzel a jelírással vau írva... Tévedés annak a feltételezése, hogy a mindenség Istenét egy pillanat alatt megérthetjük. Néha sok türelemre van szükségünk ehhez. Ami jelentéktelen, azt mentem megérthetjük, ahhoz azonban idő kell, ha valami fontosat akarunk megragadni... álég akkor is — írja —, ha már teljesen kimerültünk, csodálatos módon erő árad belénk Krisztussal való összeköttetésünk révén. Ha megma’adunk azon a szilárd fundamentomon, amely a Krisztus, élet árad belénk, energia tör elő bennünk állandóan, még az ilyen gyöngékben is, amilyenek mi vagyunk, csak ragaszkodtunk Krisztushoz.« Podmaniczky Pál. 7
