Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
(Csendes éta AMIKOR KÉSIK A MEGHALLGATÁS Ma olvassuk el Jézusnak a hamis bíróról és az özvegyasszonyról mondott példázatát: Lukács 18:1—8. Jézus ebben a példázatban az imádkozásra vonatkozóan ad fontos tanítást. Az egész példázatnak az a célja, hogy kitartó imádkozásra neveljen bennünket (1. v.) Az imádkozásnak u. i. nagy próbája, hogy Isten gyakran várat magára a meghallgatással. Annak ellenére, hogy hamar bosszút áll övéiért (8. v.) Az imádkozó ember számára mindig súlyos kérdéseket szokott feltenni Isten várakozása: Miért nem jön felelet? Hiszen Isten ígéretet adott a meghallgatásra! Miért várat magára? Talán hiba van a keresztyénségemben? Valami bűnöm újra eltorlaszolja az útat? — S az ilyen gyötrő kérdések hatására az imádkozó ember könnyen elveszítheti bátorságát és Istenben való békességét. Éppen azért helyén való dolog, hogy ezúttal' a kérdéssel foglalkozzunk, mi magyarázata lehet annak, ha Isten vár a meghallgatással. 1. Isten a várakozással tanít meg bennünket arra, hogy az imádkozás sohasem természetes dolog. Nem olyan, mint az automata-cukrászda, ahol Evangélizációs naptár Október 10—16. Tab Sághy Jenő. Október 16—22. Szügy, Seholz László. Október 17—23. Csepel, Gálát György. Október 14—18. Kisbágyon, Tarjául Gy. Október 16—23. Szödligct, Csepregi B. Október 23—30. Érd és szórványai, Tarjáni Gyula. Október 16—22. Sajókaza. Balikó Zoltán. Október 19—21. Sárszcntlőrinc egyházmegyei lelkész-cvangélizáeió. November 13—20. Rajka, Tarjáni Gyula. November 20—26. Pilis, Ponicsán Imre. November 27—december 3. Délszabolcsi misszió. December 4—11. Csömör, Kemény Lajos. * Kezdődnek az evangélizációk. Zárkózzanak fel a hűséges imádkozok is. Kérjetek és kaptok, keresselek és találtok, s a zörgetöknek meg- nyittatik. be kell dobni a pénzdarabot és nyomban utána kijön a csokoládé. Istennek nem lehet diktálni a választ. Ö nem engedi sakkfigura-módjára tologatni magát. Még az imádkozó embereknek sem. ö újra és újra emlékeztetni akar bennünket arra, hogy semmi jogunk sincsen ahhoz, hogy követelőzzünk. Ö arra nevel bennünket, hogy alázatosan kérő gyermekként járuljunk eléje. És ha ö válaszol, az tisztára kegyelemből történik. A múlt alkalommal Jákob tusakodásával foglalkoztunk s nem árt most emlékeznünk arra, hogy a Jabbók-révi nagy küzdelem előtt ő is így imádkozott: »Kisebb vagyok minden te jótéteményednél és minden te hűségednél, amelyeket a te szolgáddal cselekedtél...« (I. Mózes 32:10.) Vagy gondoljunk a legmerészebb imádságos közbenjárásra, ami csak a Szentírásban fel van jegyezve. Ábrahám Sodomáért könyörögve is tudatában van a teljes méltatlanságának: »Immár merészkedtem szólani az én Uramnak, noha én por és hamu vagyok.« (I. Mózes 18:27.) Soha nem tudjuk eléggé megtanulni, hogy • ö az Isten és mi vágjunk az emberek, Ő a teremtő és mi vagyunk a teremtmények. Hálásak lehetünk Isten minden tettéért, amellyel figyelmeztet bennünket az imádkozás kegyelem voltára. 2. Isten meg akarja próbálni imádkozásunk komolyságát. Erre tanít a példázatbeli asszony is. Támasz nélküli, szegény özvegy volt. Kiszolgáltatva ellensége kényére-kedvére. A bíró is, akihez védelem keresésben fordulhatott, igen rossz tulajdonságokkal rendelkezett: Istent nem félt és embert nem becsült (4. v.). És az asszony még se hagyta abba a könyörgést. Kényszer hajtotta. A mi imádkozó életünk könnyen válik céltalanná. Nem akarunk semmit, amikor imádkozunk. Egész ötletszerűen kérünk Istentől azt, ami éppen eszünkbe jut. De nincs határozott célunk és nem is várunk semmit. Imádságos életünknek másik nagy ellensége a megszokás. Járjuk az imádság megszokott útját, nyelvünkről peregnek a megtanult mondatok. Forog a gramofonlemez. Nem. élünk át semmit és nem is várunk határozott tapasztalásra. Elmondtuk az imádságot és vége. »Megimádkoztunk.« Isten igazi imádkozásra hív. Határozott tusakodásra a meghallgattatásért. Visszatartja a feleletét. Ekkor ébredünk fel. Valami nincsen rendben. Isten ki akar siklatni a megszokás sinjeiről. Meg ajkarja állítani a gramofont, hogy egész szívünkből imádkozzunk. Ki akar ragadni az ötletszerű, céltalan imádkozásból állhatatos, meghall- gattatást váró könyörgésre. Ezért várat magára. 3. Az is lehet különben, hogy rendben van az imádságos magatartásunk, Isten mégis várat magára. Mi lehet ennek a magyarázata? Ha Isten »hamar« siet is övéi segítségére, mégse jön sohasem túlságosan korán. Isten mindent akkor cse4 ÉLŐ VIZ
