Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
bűn elfedeztetésének és megbocsátásának a tapasztalata nélkül is. 4. Végül Jákob Istennel való tusakodásának kétségtelen jelei, maradandó tényei is maradtak: a sántaság és az új név. Nem kell azt boncolgatnunk ma, hogy mit jelenthetnek ezek a mi számunkra. Legyen elég most annyi, hogy ha a mi csendes óránkat Istennel, nem pedig csak magányosságban töltjük, annak kétségte’en következményei, maradandó áldásai kell hogy legyenek: világosan megértett igeüzenet Istentől kapott konkrét parancs, meghallgatott imádság Nincsen fárasztóbb dolog, mint olvasni a Bibliát napról-napra és nem kapni belőle semmit; odajárulni Isten elé minden reggel és mégse tudni, hogy mi az akarata velem; hajtogatni az imádságot fáradhatatlanul és soha nem tapasztalni annak a hatalmát. — Kezdd minden csendes órádat azzal a bizonyossággal, hogy ebből valami leta- gadhatatlannak kell maradni. A csendes órák tartásában összpontosított figyelemre, tudatosságra és tervszerűségre van szükség. A szétszórt figyelmű keresztyén élet mindig szegény. S akkor, amikor, a külső világban annyi tényező igyekszik figyelmünket megosztani, különösen nagy szükségünk van fegyelmezett csendes időre. Ha a csendes órádon is nyugtalan a lelked és szórakozott vagy, akkor milyen lehetsz a hétköznap zajában? Határozott célú, tárgyú imádságküzdelemre van szükség. Annyi az esetlegesség, ötletszerűség, sőt megszokott élettelenség még a csendes órák imádságaiban is. Nem jól van ez így. A keresésben kitartásra, a zörgetésben következetességre van szükség. Sok imatárgyunkat azon nyomban el is felejtünk. Nem tartjuk számon, hogy teljesítette- e Isten. Pedig az imádságos élet egyik legnagyobb erőforrása a meghallgatott imádság, ismételt megtapasztalása annak, hogy nem hiába imádkoztunk. Minél rendszeresebben ver az imádság ütőere, annál egészségesebb és erőteljesebb a keresz- tyénségünk. Az élet olyan, mint egy nagy erejű forgószél. Minél inkább sodrába kerülünk, annál kevésbé vagyunk tovább a magunk urai. Ragad magával a légörvény. De a forgószélben is van egy csendes pont: az örvénynek a legközepe. Hogy az élet forgószele el ne sodorjon, keresd ezt a csendes helyet, az Istennel való egyedüllétet, csendes órákat az Ige előtt és imádságban. Fogod tapasztalni az egész életre kiható áldásait. «fl ♦ ♦ ^1 ■$» >t.<<l<l 4< «t» l|l < Szélesebbkörű cvangélizáció Mott Jánosnak, a nyolcvanegynéhány éves nagy evangélizátornak egy könyvecskéiét olvastuk a nyáron, evangélizáló konferenciák idején. Lélekreható gondolataiból hadd adjunk tovább egyet s mást lapunk hasábjain is: A könyvecske öt előadást tartalmaz. 1944-ben tartotta őket egy amerikai egyetemen. Valamennyi az evangélizációra; mégpedig — amint ő nevezi — a szélesebbkörű evangélizációra biztat. Ez az ember ugyanis világtávlatokban ,gondolkozik. Még most is a szent jelszótól ég, amit évtizedekkel ezelőtt dlkiáltott a világ keresztyén ifjúságának egy konferenciáján: »Evangélizálni a világot még a mi nemzedékünkben/« Vagyis eljutni mindenhová és felajánlani az evangéliumot minden léleknek. Maga bejárta valóban az egész világot. Átnul az ember azokon az élményeken, melyeket leír Kanadától Indiáig, Mandzsúriától Északafrikávg. Három nagy földkörüli útat tett, úgyhogy évente átlagosan véve több mint harminc napot töltött az óceánon. És ez a világevangélizátor (róla csakugyan nem vakmerőség így beszélni) csupa bizakodással tekint a szélesebbkörű, nagyobbívü, kiterjedtebb sugarú evangéUzáció elé a nagy világban. Sokakkal ellentétben az a véleménye a jelenkorról, hogy ez »ad időknek ideje«.. Ha a világot egészben véve nézzük, akkor a jelenkor nem hanyatló, hanem ellenkezőleg emelkedő lelki áramlásnak a kora. Megkockáztatja azt a próféciát is: az idő majd megmutatja, hogy Krisztust soha sem hirdették és élték jobban, mint a jelen döntő napjaiban, éppen oly országokban, amelyekben talán legkevésbbé várták. Szerinte a jelenkor az egyháztörténetben az első, amelyben gyakorlati módon nyitva áll az evangélium előtt az egész világ. Egyetlen egy ország sincs, ahová, követeket ne lehetne küldeni, ha komolyan kívánjuk. Persze Mott János sem, úgy érti a világ evan- gélizálását, hogy mindenkit egy csapásra keresztyénné teszünk. Tudja ő tapasztalatból, hogy az evangéliumot, hallgató sokaságnak mindig csak egy töredéke szánja rá magát a Krisztus követésére. A lényeges az, hogy mindenki hallgassa s attól kezdve rajta legyen a felelősség. De tanúságot tesz afelől is', hogy a Krisztus mellett döntő igehallgatók száma se mindig csekély. Japánban például egy négy órán át tartó összejövetel végeztével lapokat íratott alá azokkal az egyetemi .ifjúkkal, akiknek tömegében prédikált. És 370 hallgató, több professzorral, s filozófiai doktorral az élen, aláírták a lapot, melyen három dolog állt: 1. A négy evangéliumot lelkiismeretesen tanulmányozni fogom; hogy ez eredményes lehessen, minden héten egy órát együtt töltök olyanokkal, akik ugyanezt óhajtjéik. 2. Naponta imádkozni fogok’ a szent Istenhez bölcseségért, hogy megtaláljam a hitet és bátorságért, hogy követni tudjam, miután felfedeztem. 3. Ha .értelmem és lelkiismeretem engedi, hogy megtegyem, Krisztust az én megváltó Uramnak fogadom el! Kínában ugyanezzel á módszerrel merészel fellépni és 700 hallgató írja alá lapjait. Ezek rövidesen újabb száz hallgatót tesznek krisztuskeresővé és egy hónap alatt 145-en keresz- ielkednek meg. Mandzsúriában hasonlóképpen 6— 700 ifjú írja alá. Csekély számok ezek? Ne gondoljuk, hogy a szélesebbkörű evangélizá- ció csak tömegmunka. Külön fejezetet szentel Mott annak a problémának, miképpen kell egyeseket evan- gélizálni személyes inunkéival. Megítélése szerint ez a legjobb módszer a keresztyénség terjesztéséhez. Sorraveszi azokat az akadályokat, amelyek az embert ettől a legfontosabb munkától vissza szokták tartani. Rámutat arra, miképpen kell legyőznünk magunkban az »önző, büszke és gyáva részt«, a tamí- öizony sági evésünk legfőbb akadályéit. Nem fut el figyelmetlenül a pénz kérdése mellett sem. A világ evangélizálása azért is lehetséges szerinte, mert adott Isten az egyház tagjainak annyi pénzt,- hogy a föld minden részén hirdethesse az evangéliumot. »A valóban megszentelt pénz befolyását úgy jellemezhetjük, hogy az mindenhatór mindenüttjelen való és örökkévaló /«. Hadd fejezzük be azzal, amivel a könyvecske kezdődik. Csak ott lehetséges szélesebbkörű evangé- lizáció, ahol önzetlen vágy ébred bennünk, embereket megnyerni a Krisztus számára. Ezt az önzetlen vágyat, pedig kettős meditáció ébresztheti fel bennünk. Meditálnunk kell a Krisztus nélkül való ember nyomorult állapotéin és meditálnunk kell a mennyei Atya szeretőién, ki a Krisztusban nyilatkoztatta ki magát. 6 ELŐ VÍZ
