Élő Víz, 1949
1949-szeptember / 19. szám
»az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette« fényijének, mint csillogok á világban. A bűn rabjai, e világ istenének megvakított jói, a sötétség földjének szomorú vándorai mind arra várnak, hogy valahol a közelükben ki- gyúljon a mennyei fény, hatalommal jelentkezzék a vakságot is megtörő Világosság. Az egész teremtett világ »sóvárogva' várja az Isten fiainak megjelenését« (Róni. 8:20.). Vetted-e már észre ezt a sóvárgást? A hitetlenek éles szemű bírálatában, a kiábrándult lelkek cinikus fölényében, c megterheltek és megfáradtak szótlcm vágyakozásában és az ébredő, bűnből szabadulni akaró emberek tanácskérésében és útmutatás-válásában mind ez jelentkezik. Isten csillagul szánt a sötét földre és az emberek elvárják tőled, hogy valóban az is légy! És világíts! Nekik is... ’ Jézus nemcsak magáról mondta: én vagyok a világ világossága, hanem az övéiről is bejelentette: »Ti vagytok a világ világossága« (Máté 5:14). Ne gondold, hogy a magad tompa fényét, homályosságát, vagy akár sötétségét értette ez alatt. Ellenkezőleg. A maga világosságát kínálta fel. Akarta átruházni rád. És ragyogtatni rajtad keresztül tovább. Az égboltozat csillagai se a maguk fényét sugározzák. Mind a naptól kapja a világosságát. Csakhogy nem tartják maguknak, hanem továbbadják, hogy a sötét éjszakában is, a nap távollétében is legyen világosság. A napból való világosság. Mi másért alapított volna Jézus Krisztus egyházai a földön? Miért tartana itt népet és gyülekezetei magának? Csak azért, _ hogy az Ő világossága addig is ragyogjon, amíg visszajön! Csillagos föld! Ezt keresik a mennyből. Ezt keresik a földön. Nem te vagy-e az oka annak, hogy hiába keresik?! Az evangélium mindenek felett Elolvasandó Gál Pál apostol első missziói útja alkalmával ment keresztül Galácia tartományán. Pisidiai An- tiochia, Iconium, Listra és Derbé voltak jelentősebb állomáshelyei. Amikor a zsinagógát bezárták előtte, ment a pogányok közé. Ha egyik városból kiűzték, futott a másikba. Ahonnan halálra kövezve, eszméletlenül vonszolták ki a határba, ma- gáhoztérve tovább folytatta útját és újabb helyeken hirdette az evangéliumot. (Csel. 13—14.) Testi gyengeségében még jobban megértette Megváltója szenvedését, s a Názáreti Jézus kínoz- tatását, gyaláztatását úgy tudta ecsetelni, mintha csak a hallgatói szeme előtt feszítették volna meg. A golgotái véres keresztnek a története azonban nemcsak meghatódást, szánalmat és rokon- szenvet váltott ki a hallgatókból, hanem szemeik elé magasodott a kereszten Isten tiszta, szent és ártatlan Fia. Megismerték Isten igazságát, aminek a fényében szennyesnek bizonyult minden igazságuk. Pál pedig hirdette: »legyen néktek tud- totokra, atyámfiai, férfiak, hogy ezáltal hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata: és mindenekből, amikből a Mózes törvénye által meg nem igazít- tathattatok, ez által mindenki, aki hisz, megigazul«. (Csel. 13:38—39.) Hangzott a csodahír, hogy a kereszten minden elvégeztetett, a Názáreti Jézus vérében bocsánat van minden bűnre. Nem kell érte semmit sem cselekedni. Lehet hinni. Kegyelemből. Maga az Isten kínálja ajándékképpen. S ez az evangéliom nem is tért vissza üresen. Sok szív megnyílott előtte. S mindazok, akik hitték, ámulva tapasztalták, hogy egészen új világ tárult fel előttük. A bűneik elvétettek és övék lett Jézus igazsága. Szívükből eltűnt a kétség és a félelem. Valami különös nagy bizalom támadt bennük Isten iránt és valami megmagyarázhatatlan 1:6—9, 3:1—7. erő arra indította őket, hogy a menny és föld Urának így kiáltsanak: Abbá, Atyám! Amikor hallották a bünbocsánat evangéliumát és hittel fogadták : vették a Szentleiket. ( Bárhogy dühöngött is a világ az evangéliom ellen, úgy fogadták, mint Isten angyalát, mint magát Jézus Krisztust. Ha eszméletlenül húzták ki a rázúduló kőrakás alól, mindenütt akadtak akik felmosták, sebeit bekötözték s amikor valószínűleg szem-betegség miatt sokat gyötrődött, szinte a saját szemüket kivájták volna, hogy néki adják. (Gál. 4:13—15.) Hiszen mindent néki köszönhettek. Ö hirdette nekik az evangéliumot, amelynek a hallásából Szentlelket s a Szentlélek által mindent megnyertek. így kezdődött Galáciában a keresztyénség. De nem folytatódott így sokáig. A Galáciából jövő jó hírek gyanakvást keltettek Judea keresztyén gyülekezeteiben. Túl nagynak tartották a csodát, soknak a megtérő pogányok számát, elviselhetetlennek a hívők örvendezését és szabadságát. Új tanítók indultak Galácia gyülekezetei felé. Előbb talán csak aggodalmukat fejezték ki a szabad kegyelem hirdetése és a bünbocsánatnak feltétlensége felett. Nem tesz-e túlságosan köny- nyelmüvé, felelőtlenné, ha mindent Krisztusra hagyunk? Vájjon az evangélium arra való-e hogy a törvényt egészen elfelejtsük? Hiszen Jézus is azt mondta, hogy ő nem azért jött, hogy a törvényt eltörölje, hanem hogy betöltse. És Krisztus mellé lassan odakerült Mózes. A bocsánatot hirdető evangélium mellé a körül- metélkedés, a szombat, bizonyos ételektől való Itartózkodás. A Golgota egyetlen, tökéletes és j elégséges áldozata mellé az ember erőlködése, A 2 ÉLŐ VÍZ
