Élő Víz, 1949
1949-augusztus / 18. szám
akkor a legvegyesebb nyelvű gyülekezet álmélkodjás- állapította meg: »nemde nem galileusok-e ezek, mindnyájan, akik szólnak? Mimódon halljuk hfit őket ki-ki közülünk a saját nyelvén, amelyben születtünk? (Csel.. 2:4 8.) Itt tehát a Lélek ajándékaképpen a más nyelveken való szokás mindenkinek számára csodálatosan érthető beszédet jelentett. A Korintusi levélben feljegyzett kegyelmi ajándéknál is a rejtett értelmű beszédhez kapcsolódott annak a magyarázata is. Pál apostol nem is engedélyezte a nyel- veken-szólást, a gyülekezetben akkor, ha Isten annak a magyarázat,át meg nem adta. (I. Kor. 1 1:27-28.) Aki megfordult a pünkösdiek gyülekezetéljen, az tudja, bogy az ottani jelenségek mennyire nem egyeznek meg ezzel a "bibliai példával és mennyire nem alkalmazkodnak az apostoli rendelkezéshez. MERITKEZÖ: Ne haragudj, de még mindig van egy kérdésem. Micspda tulajdonképpen a nyelveken- szólás ? GYERMEKI: Az élő keresztyénség a pünkösdista mozgalmon kivül is az apostoli keresztyénségtől kezdve a mostani időkig tudott sok csodálatos eseményről, amely egyes keresztyének életében és keresztyén gyülekezetekben átcsapott a természetes életnek a határain. Amikor a Szentlélek megmutatja valakinek a bűnei nagyságát és azok kárhozatos következményét éá azután felragyogta!ja Isten könyöiületénelc és megváltói kegyelmének a csodjölaitosságát, olyankor egy-egy emberi lélek átélhet olyan nagy dolgokat, hogy a. cserépedény alig bírja el. A túlcsorduló ke- gyelem-kiváltotta érzések és megnyilvánulások nem fejezhetők ki kimért, tanult, ismert szavakkal; hanem az emberi lélek benső titokzatos világa nyílik meg egy-egy pillanatra. Az elbeszélhetetlen öröm és hála ismeretlen és emberi fül számára érthetlen sza- szavakban, kitörésekben nyerhet kifejezést. Kétségtelen dolog, hogy a bünbocsánat, az üdvösség; az örökélet olyan nagy dolgok, hogy azoknak a megízlelését nem lehet sok esetben fegyelmezett nyugodtsággal elhordozni. Pál ezekkel a jelenségekkel kapcsolatban mondja: »A Lelket meg ne ^oltsátok«. (I. Thess. 5:19.) S a a r ni v a a r a U u r a s Célegyenest előre! Egyik norvég bibliaiskola növendékei ünnepnapon Idrándultal; a környező hegyekbe. A fiatal, edzett társaságban voltak külföldiek is, akik nehezebben bírták a szokatlanul erős iramot. Különösen fárasztó volt a hegymászás Liza testvérnek, egy idősebb, dán betegápolónőnek. A lábai kezdtek elnehezedni és a lélekzete el-elakadt. Az egyik kapaszkodó után fáradtan roskadt le egy köre és hálraforduha a gyönyörű kilátás láttám álmélkodva kiáltott fel; »Ez olyan szép, hogy én úgysem tudok helelni a nézéséről Ménjei éli csalt tovább, majd én gyönyörködöm a kilátódban.« Hiába volt minden bíztatás, ott maradt és a dombok fenyveseinek friss zöldje, a mély völgyek sötétbe s a keskeny fjord ezüstös tükre egészen bűvöletébe vonta. Nem sol> idő nuílra néhány később induló társa éri utót. »Hál Liza testier nem vágyódik magasabbra?« — kérdezik meglepetve. »Nekem olyan szép itt, hogy nem' megyek tovább.« — volt a felelet. »Vedig feljebb még szebb lesz!« — szólt a bíztatás. Mikor vem állította talpra az ígéretesebb kilátás a féiradt hegymászót, a fiatalok minden segílséyüket felajánlottál;. Megfogják a kezét, kötelet kötnek a derékéira, segítségére lösznél;, csak menjen tovább. Nagy rábeszélésre Liza testvér végül is kötélnek állt és' folytatta tovább az utal. Egy idő múlva azonban u bajtársi segítsen se használt. Liza testvér újra leroskadt. Most még szebb lelt a kilátás. Több hegycsúcs alattuk maradt, és a jlátóhatár is kitárult. .4 táróiban az erdők zöldje mögött szilirázó fehéreit csillogtak a havasok. Most már egy tapodtat sem. Ann használt semmiféle rábeszélés. A fiatalabbak végül is azzal az ígérettel folytatták útjukat, hogy ha felérnek a csúcsra és ott még sokkal szebb lesz, integetni fognak Liza testvérnek. Megint eltelt vagy egg óra, amikor Liza testvér arra lesz figyelmes, hogy n csúcsról kézzcl-lábbal integetnek neki. Zsebkendőket lobogtattak, ho.gymá- , szó-botokkal hadonásztál; és úgy próbálták Liza testvernek tudomására hozni, hogy minden fáradságot megér a hegycsúcsról megmutatkozó kilátás. Liza testvér némi habozás után újra nekivágó!t a meredek útszalcasznal;. Nem is bánta meg, mert. a, csúcsról látta csak meg igazin Norvégia szépségét. 1 alatni leírhat a liánul gyönyörű roll, amikor körös- hörül heg//csúcsok, mély völgyek, keskeny fjordok, távoli havasok káprázatos szépségében gyönyörködhetett. Ig/I van ez a keresztyénség gél is. á 2 önelégült ség mindig drágább tapasztalatoktól fosztja meg fí- embert. Vannak keresztyének, akiknél; hamar betelik a mértéke. Megvannak a tételeikj kicsiszolt a bizonyságtételük. Biztos receptet tudnak másol; számára. Nincs semmi probléma, izgató kérÉLŐ VÍZ dés. Olvadok., mint az egyik kövön megtelepedő Liza testvér, akit teljesen hatalmába kerített a pompás kilátás: Itt nagyon szép! Lesajnálólag néz azokra, akik lenn járnak-kélnék, izzadnak és küzdenek a porban. Lám itt milyen jó! S közben észre sem veszi, hogy feljebb még szebb. S minél magasabbra jut valaki, annál szebb. Pál apostol nem így volt. ö sohasem volt megelégedve önmagával, hanem valami szent vágy hajtotta mindig tovább. »Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék, hanem igyekezem, hogy el is érjem, amiért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. Atyámfiái, én enmm/amról nem gondolom, hogy már elértem volna: de e^jyet cselekszem, azokat, amelyek listám megett vannak elfelejtvén, azoknak, amelyek előttem vannak, nekik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztusban onnét felülről való elhívása jutalmára.« (Fii. 3:12— lé.) Ez az önmayával és saját kereszlyénségérel való elégedetlenség a hívő ember legjobb tulajdonsága. Ennek az ösztönzésére lehet mindig előbbre jutni. Sok hívő embernek a legdrágább élménye, a legragyogóbb és legkedvesebb emlékei a megtéréséhez fűződnek. Az első összetörettetés és az első fel- emeltetés, az Ur jóságának, üdvözítő kegyelmének az első megízlelése, a Krisztus vérén szerzett bűnbocsánatnak előszövi hittel való megragadása valami olyan tapasztalat, aminek az átélése után újra meg újra vágyódik. Pál nem így volt. Ő elfelejtette a múltat és tekintetét előre fordította a még csodálatosabbra: »Amelyek nekem egykor nyereségek rabinak, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem. Söl annak felet tv most is kárnak ítélek mindent az én Uram Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt, akiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélet;, hogy a Krisztust megnyerjem..:« (Fii. 3:7—8.) Szinte azt érezzük ki a szavaiból, hogy még az első szeretetnél is valami sokkal boldogabb és üd- xösségcsebb dolog az, ami következik. Éppen azért csak előre! Egy felvillanást már megláttam a világosságból, de én látni szeretném a teljes fényben tündöklő napot. Egy cseppet már ízleltem a Krisztus-szikla üdítő forrásából, de én inni szeretnél; az öröm tengeréből. A keresztyén élet. szebb napjai mindig előttem vannak és nem mögöttem. Krisztus sokkal többet akar adni, mint amit már adott. Mindig nagyobb ajándék következik-. Éppen azért célegyenest előre! Testvérem! Te se ragadj le az első kapaszkodó után! Ne feledkezz be'c a múltadba! Még q mába se! Tudod, hogy mi vár? Amit szem nem látott, fill nem hallott és amit az embernek elméje meg sem gondolt, azt készítette Isten az öt szeretőknél;. Milyen kereset kaptál még belőle! Pedig Isten tőled se akarja megvonni. * Azért hát előre! Célegyenest előre! 5
