Élő Víz, 1949
1949-augusztus / 17. szám
hallottam, hogg Jézus vár rám és kész arra, hogy meggyógyítson. Az operációt ingyen végzi, csak engedjek neki, bízzam rá a gyógyulásom. Időbe telt, míg feladtam engedetlenségemet és kész voltam egész önmagam elítélésére és bűneim megváltására. De akkor már az áldott Orvos kezében voltam. Azt éltem át, amit Saulus Anániás evangélium- hirdetésekor, vagy amit az útszéli koldus Jézus előtt: a bünbocsánat igéje alatt lehullt szememről a hályog és feltárult előttem az új világ, megnyílt számomra az új élet. Hogyan történt? Nem tudom megmagyarázni. Csak azt mondhatom, amit egy másik látóvá tett vak testvérem: „Egyet tudok, hogy noha vak voltam, most látok!“ (János 9:25.) Vájjon Te, aki e sorokat olvasod, elmondhatod-e ugyanezt magadról? A minap egy vak emberrel beszélgetve megkérdeztem tőle, nem szeretné-e visszanyerni a szemevilágát. Azt válaszolta, hogy már megszokta a sötétséget. Sok névleges keresztyén is így van. Megszokta és megszerette a sötétséget Olyan Amikor a múlt számok egyikében ezt a kérdést úgy mondtuk el, hogy a Jézussal végzett munkára gondoltunk, akkor azt kellett felelnünk, hogy semmiképpen nem fáradtunk eleget, sőt csúnya és rest szolgák vagyunk. Most úgy kérdezzük ezt, hogy megfáradásunkra gondolunk. Nem vagyunk-e túlontúl megfáradva? Nem az izmok és tagjaink fáradtságát értjük ezalatt, amelyek egy kis alvás és pihenés után felfrissülnek, hanem a belső, lelki fáradtságot. Fizikailag nem mindenki fáradt közülünk, de belsőleg mindnyájan azok vagyunk. Észleljük magunkon és halljuk panaszképpen lelki testvéreinktől. Jézus is ilyennek látott minket, amikor azt mondta: »Jöjjetek hozzám mindnyájan, akik megfáradtatok,.« Az Úr régi vágya ez: »Az én népem elfáradt a hozzámtérésben és a prédikálásra senki sem mozdul.« (Hős. 11:7. Luther ford.) Éppen az Ő népét fenyegeti ez a veszedelmes megfáradás. Szembe kell tehát néznünk vele. Jaj nekünk, ha elnyom ez a fáradtság. Olyan álomba merülhetünk, amelyből csak a kárhozatban lesz ébredés. Ha veszélyes a robogó autón a volán mellett bóbiskoló soffőr és a fáradtan figyelő mozdonyvezető, hogyne volna még sokkal Veszélyesebb magunk és mások számára a keskeny úton való megfáradás. Az kétségtelen, hogy ebbe U veszedelembe a sátán akar bennünket belehajszolni. Ő az, aki hatalmas viharral kétségbeesett csüggedésbe akarta sodorni a tengerrel birkózó tanítványokat. Ő az, aki ott van a fgetsemánei kertben is. Hiába mondja Jézus az övéinek: vigyázzatok és imádkozzatok! A tanítványok a kisértőre hallgatnak, mint a denevér, amehj átalussza a nappalt és az éjszakában érzi jól magéit. Csakhogy Jézus ezt kárhozatos cillapotnak mond ja : „Az pedig a kárhozatos, hogy a világosság e világra jött, és az emberek inkább szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert az ő cselekedeteik gonoszok Dalának.“ (János 3:19). Jézus pedig éppen azért jött, „hogy akik nem Iáinak, lássanak“ (János 9:39). Ma néked is üzeni: „szem- gyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss!“ (Jel. 3:18). Naponta 80.000 ember hal meg a földön. Tudod-e mit jelent ez?? Minden másodpercben elköltözik egy lélek ebből a világból. És hányán költöznek el vakon?! Sötétségből sötétségbe. E világ sötétségéből az örök sötétségbe. Te ne maradj közöttük! Jézus ebben a bizonyságtételben is eléd áll és megkérdezi tőled: „Mit akarsz, hogy cselekedjem veled?“ Mondd el néki a vak koldus imádságát: „Uram, hogy az én szemem világa megjöjjön!“ (Luk. 1S.A1). Ö már sokszor meghallgatta ezt az imádságot. Miért ne hallgatná meg a tiedet?! Ö már sok vakot látóvá tett. Miért ne gyógyítana meg téged is?! aki azt mondta: ne vigyázzatok, hanem aludjatok. A Sátán az, aki némelykor rostálásra kikéri Jézus gyermekeit és ez nagyon fárasztó. Egyedül a gonosznak telik kedve abban, ha elf áraszthat úgy, hogy a meglátott bűn felett nem tudunk megkeseredni, a felkínált kegyelmet nem tudjuk örömmel megragadni, a hallott igére nem mozdulunk. Nap- ról-napra növekszik az a letargikus állapot, amikor nekünk már minden mindegy. Ezt a fáradtságot ponpásan fel tudja használni a Sátán arra, hogy reánktörjön. Ügyes vadász ö. Először ki akarja fárasztani áldozatát, hogy amikor harci kedvünk megcsappan, ellenállásunk gyöngül, kezeinket elcsüggedve ejtjük le, akkor csapjon reánk teljes erejével. Jó, ha megismered, testvérem a Sátán mélységeit és szándékait. így érted meg, hogy miért kell küzdenünk a belső megfáradás ellen. Legyen áldott a mi Urunk azért, hogy erre nem csupán figyelmeztetett minket, hanem sok tanácsot ad azoknak, akik menekülni szeretnének halálos fáradtságukból. Ha megszívleled ezeket a tanácsokat, meglásd, nem leszel ilyen elkeserítően fáradt. Erőd megújul fnint a sasé. Futhatsz, járhatsz, szolgálhatsz az Űr nyomdokában úgy, hogy frissességed és erőd mindig nagyobb legyen, mint a fáradtságod. 1. Keresd mindennap a legmélyebb és legszorosabb kapcsolatot az élő Jézussal. Ha nem ővele beszélsz imáidban és nem Tőle veszel naponként útravalót, akkor fárasztó bolyongás kezdődik lelkiéletedben. Ima, biblia, összejövetelek, prédikációk, mind fárasztó nyűggé válnak, mihelyst nem 2 ÉLŐ VÍZ Fáradtam-e eleget?
