Élő Víz, 1949
1949-július / 15. szám
KOMOLY BESZÉLGETÉS A KERESZTSÉGRÖL Kegyelmieszköz vagy vallástétel? (Gyermeki Keresztéig és Merítkező Győző 4. beszélgetése ) GYERMEKI: Tegnap este már későre járónak tartottuk az időt arra, hogy részletesen foglalkozzunk újabb ellenvetéseiddel. Most ne kerülgessük sokáig a dolgot, hanem vágjunk bele. Az egyház- történelem ősegyházi, írásbeli bizonyítékai kétség- jelenné lelték, hogy a gyermekkeresztség apostoli eredetű, s hogy az első századok óla megszakítatlan gyakorlatban volt. Mi akadályoz mégis abban, hogy az evangélikus egyháznak ennél az igazoltan apostoli eredetű gyakorlatánál megmaradj? MERÍTKEZŐ: Semmiképen nem tudom elfogadni azt a. tanítást, hogy a keresztségnek ereje volna a bűnök eltörlésére. A mi felfogásunk szerint — ez pedig a szentíráson alapul — egyedül Krisztusnak a vére mossa el a bűnöket. Az embernek először meg’ kell bánnia a bűneit és azután bocsáttatnak meg neki hit által. Ezután a Krisztus iránti engedelmességből veszi fel a keresztséget. A kercsztség jelképes cselekmény a bűnök eltörlésére, amelyben az ember nyilvánosan bizonyságot lesz arról, hogy Krisztus vére már elmosta a bűneit. Egyúttal a megkeresztelkedő kinyilvánítja azt, hogy ő el akar szaikadni a világtól és Krisztus követőjévé akar lenni, csatlakozván az ő gyülekezetéhez. A kcre-szl- ség tehát nyilvános vallástétel, a hit megvallásának az alkalma. Esztclenség azt gondolni, hogy maga a kercsztség mosná el a bűnöket. GYERMEKI: Tisztázzuk először is, mit fogadunk el keresztyén tanításnak: emberek vélekedését, vagy pedig a bibliának a tanítását? MERÍTKEZŐ: Természe'esen a biblia tanítását. módon megnyilvánuló siker. Az Űr nyújtotta ki a kezét, amikor csodák és jelek történlek. Mert ők koldusalázatosak voltak, azért használhatta őket Jézus kinyújtott keze kiváló eszközökként, nagy dolgok véghezvitelére. Az Ür megbizonyílja magát az övéinek életében. Tudja Ő, hogy a világ mint szoros gyűrű, úgy veszi körül az övéinek éleiét. A világ fiai tudják, liogv olt, a lelki családban furcsa dolgok történnek': foglalkoznak az írásokkal, foglalatosak a buzgó imában, egy szívvel-lélekkel csügge- nek a megígért üdvösségen, Jézusnak a neve van az ajkukon lépten-nvomon. A világ fiai nagy érdeklődéssel figyelik, hogy mindez ér-e valamit? A mi í runk nem hagyja az övéit bizonyság nélkül. Megmutatja, hogy nincs hasznosabb, mint az el- nvert kegyelem. Béke, szeretet, hosszútűrés hűség, mértékletesség, vigyázás és más hasznos eredmény követik. Csak az Ür megbizonyít ása által" érthető az, ahogy a jeru- zsálemi közösség naponta gyarapodott az üdvözűlőkkel. (Csel. 2:47.) GYERMEKI: Nézzük hát, mit tanít a szentírás a kercsztség jelentőségéről az üdvösségünk tekintetében. A megkeseredett szívű embereknek az első pünkösdön Péter apostol á következőket mondta: „'férjelek meg és kereszlelkedjelek meg mindnyájan a Jézus Krisztus nevében a bűnöknek bocsánatjára, és veszitek a Szentlélek ajándékát-“ (Csel. 2:38 A „keresztelkedjetek meg... a bűnöknek bocsánat jára“ kifejezés kétségtelenül azt je’enli, hogy a bűnbocs i- natot a keresztségben lehetett megkapni. (A görög szövegben használt „eis“ praeposilio félreérthetetlenül azt fejezi ki, hogy a Keresztségnek ajándéka és áldása a bűnöknek a bocsánata.) Csel. 22:16-ban olvashatjuk, hogy Anániás azt mondta Pálnak: „Kelj feh kereszlelkcdjél meg és mosd le a le bűneidet, segíségül híván az Urnák nevét.“ Ezeken a szavakon keresztül minden előítélet- mentes olvasó előtt világos, hogy a keresztségnek a célja a bűnök elmosása. Ez az, amit Pál Ef. 5:26-ban mond: Krisztus odaadta magát az egvházért, „hogy azt megszentelje, megtisztítván a víznek feredöjévej, az Ige által.“ A víz áz eszköz, amit Krisztus .használ az egyház megtisztításához és megszenteléséhez. De nem a puszta víz. Párosulnia kell hozzá az igének. Az evangélium a fődolog a kérésziségben is. Ige nélkül a víz nem használ semmit (Kis Káté). Amint az özönvíz idején nyolc lélek víz által tartatott meg, ugyanúgy a víz „minket is megtart most... Péter apostol I. levele 3:21-ben is azt mondja: „mint kercsztség, ami nem a test szennyének a jeIslcn beszédének a ^továbbítására szolgáltak az első közösségek. Tagjaik tudták, hogy nem azért kaptak az Ür Jézustól ízt és világosságot, hogy a saját kis körükön belül egymásban gyönyörködjenek, hanem hogy a só és gyertya ónfeláldozásával, még a halált is vállalják csak azért, hogy némelyek hitrejussanak. Sokkal könnyebb lett volna nekik az atyafiak családjában meghúzódni Isten beszédével és egymásnak mondogatni az örömhírt. ők azonban nem tehették, hogy éppen a legkritikusabb és legellenállóbb szíveknek ne szólják Isten beszédét. Hiszen látták, és hallották, amint Jézus így hirdette a bűn- bocsánat evangéliumát. Ők sem tehettek mást. Közösségijén éltek, de a kivüívalók megmentéséért. * Látogatásunk során még sok mindent láthatnánk, de egyelőre talán ez is elég ahhoz, hogy kinyitva most már saját közösségünk ajtaját és betérve a mi atyánkfiái közé, igyekezzünk mi is égy szívvel-lélekkel közösségeinkben is Jézus tetszésére élni. ÉLŐ VÍZ 3
