Élő Víz, 1949

1949-június / 13. szám

tanulmányi úton levű lelkészeink beszámolóiból

,,Óriási módon megnőtt számomra a magyarországi lelki ébredés jelentősége“

Helsinki, 1919. március 11

Isten kegyel méh öl ezt is megérhettem, hogy ilyen messziről irhától; levelet. Egyik legforrób vágyam teljesült be ezzel az utazási, lehetőséggel.

Csodálatos élmény volt számomra a több mint kilenc óráig tartó re- piilöulazás is. Isten tenyerén éreztem magamat. Érdekes párhuzamot érzek' a repülőgépről való földre- vézés és a Finnországból való ha~ zanézés közölt: magasban összefolytak a részletei;, érzékelhelellenekké váltál; azok a tényezői;, amelyet; lent annyira meghatározták az életet, amelyeknél egyebet lent alig is lát az ember. Megszélesed ell a horizont, megszélesedett a perspektíva, mint egy térkép, olyan volt a föld, és mégsem volt olyan, mert életszerű volt. Másfél hónapnak a távlatéiból valami hasonlót érzel; a hazai dolgok szemlélésében is. Madártávlatból nem látszanak olyan lényegeseknek azok a dolgok, amelyek otthon szinte kizárólagos igénnyel kötötték le érdeklődéséinél, viszont a lényeget talán mégis jobban meg lehet •találni. A piktor is olykor-olykor hátrál néhány lépést, hogy a sok apró pacnin kivid az egész képet is lássa, de aztán mégis vissza-visszatér hozzá és újabb pacait tesz még ide~oaa. Szeretném azt hinni, hogy a madártávlatból való nézés nem jelenti, a valóságos élettől való elszakadási, hiszen repülőgépről nézve az alattiad; elvonuló kép éppen abban különbözői t a téri,éptől, hogy életszerű roll, 6 az én célom is az, hogy mint a festő: visszatérve a■ képhez, apró pacni-szolgála lókat végezzek, de mégis jobban tudjam az értelmiét és a maya helyét az egyes pacaiknak is.

Magyarul: óriási módon megnőtt számomra a ielentösége annak az ébredésnek, amiről — hála legyen a jó Istennek — szabad Magyar- országon beszélnünk. Amit; odahaza olyan fontosaknak látszottak, sub specie aelernilalis eltörpülnek Isten Lelkének ama munkája mellett, amely innen nézte számomra most legerőteljesebben domborodik ki a hazai képbél. Ezt azonban már nemcsak a távolság okozza, hanem az összehasonlítási lehelőség is.

Mi odahaza kissé idealizált képet hordoztunk magunkban Finnországról. Nem akarok megfelebbez- hetetlen ítéleteket formálni, sőt a magam számára sem alkothatok végleges véleményt, hiszen igen kevés jogom és alapom van határozott ítélet- és véleménynyilvánításra rövid másfél ‘hónapos finnországi tartózkodás után, amikor

még Helsinkin kívül még sehol sem voltam, azért hajlandó vagyok akár egy hónap múlva is már Icor~ r igái ni véleményemet, de az első' impressziói; sokszor mégis dönIveknek bizonyulnak.

Engem elsősorban az ébredés érdekel Finnországban, azért minden alkalmat megragadó!;, hogy a legkülönbözőbb összejövetelek)e eljuthassál;. Voltam laestadiánus és köríti szeuratokon, ifjúsági biblia- ói ákon, az utcamisszió összejövetelein. Most valahogyan a következőképpen látom a finn ébredést (Helsinkiben): A két nagy történeti

ébredést' mozgalom (de valószínű1 cg a számomra még ismeretlen többi történeti ébr. mozg. is) olyanok, mint a nagy folyamok. Mély mederben folydogál bennük az élő víz igen magas partok között. Az igényük is ilyen mélyen folyó folyamnak az igénye: szívesen veszik,

ha kisebb folyócskáic beléjük ömlőnek. Különösen erőteljes ilyen gyűjtő tendenciát mulat a laesta- V'anizmus. ahol a békességet kereső lelkek nagy számban kötnek lei mostanában De olyan méltóságteljes nyugalommal hömpölyög a magas partok közöl{t a víz, olyan polgáriasak és mondhatnám: konvencionálisak a kárézgatás közben igen barátságosv hangulatban lefolyó szeuratok. Nincs semmi türelmetlenség a telkekért, nem áradnak túl a folyók, nincs tűz. Hanem a: utca- misszió! Ott valami olyasmit láttam, mint a mi evangélizációinkon. (Lásd, az összehasonlításnál; ez a ■módja is jellemző a hazai ébredés értékelésére.) Egyszóval: tüzet

Nagy, égő felelősséget, leleményességet, bátorságot, Lelket. lga:i városi evangétízációl. Mondjál;, hogy a történeti ébredést mozgalmak nem tudnak a városi emberhez férkőzne Azol; a finn paraszti életformában végeznek nagy szolgáltatót. Kernelem, nemsokára ebből is megisme. hetek valamit. Egy hét múlva Ylönen lteino tíznapos körútra visz Közép-Finnor szágba, ős majd a nyáron, há az Isten is megengedi. Egyébként birkózom a nyelvvel. A vasárnapi iskolai' munkába majd csal; akkor tudói; betekinteni, ha már ra1amennyire Tudok finnül. De nagyon érdekel \rz is. Summa summa rum. A legnagyobb dolog, ami ma Magyar- országon történik:, az evangélizáció. Nagyon boldog vagyok, hogy az én gyülekezetemben is beszélhetünh ébredésről. L. Gg

Teológiai fakultás, ahol minden reggeli áhítaton professzorok és hallgatók együtt imádkoznak - térden- állva és szabadon

Oslo, 1949. április 29.

A luisvétot egy ifjúsági táborban tűnhettem s három ízben tarthattam álii- lalot, nagycsütörtökön, nagyszombaton és husvétvasárnap, azonkívül nagypénteken úrvacsorát oszlottam. Isten gondoskodik arról, hogy mikor »szolgálati helyemtől« távol vagyok, akkor se feledkezhessen! meg róla, hogy szolgálatába hivott el.

Fredrik Wislöfföt személyesen is megismertem, s egy-két kisebb írásából is úgy látom, különösen figyelmet kell szentelnem neki. Személy szerint Ilal- lesby tette rám a legjnélyebb benyomást, különösen azért, mert professzori munkája mellett szivvel-lélekkel az ébredés embere s egy hosszú keresztyén élet tapasztalatai állnak mögötte, ö maga is. hallgatósága is, pompás teológusok, »—c s mégsem restellnek dogmatika-órákon a lelkipásztorkodáshoz, igehirdetéshez, urvacsoravételhez tartozó egészen személyes jellegű dolgokról beszélgetni. Sokszor igazán törpének érzem magamat ebben az egyházban, mert annyi mindent tanulhatnánk tőlük, bőgj' ahhoz egy nagyobb kapacitású ember kellene, hogy nekünk is hasznunk lehessen belőle. Annyi bizonyos, hogy a magam munkájában lesz hatása annak, hogy Baselt Osloval cseréltem fel.

A liaugianizmus, mint talán tud®d is,

nem él olyan formában, mint a többi északi ébredési mozgalmak. Ma a Bel- missziói Egyesület képviseli Hangé vonalát (Hallcsby, F. \Y islő ff), de az eredeti liaugianizmus egyrészt az igehirdetésében is eltolódott, Rosenius-hatások, majd a nnilt század derekán a Gisle lohnson-féle ébredés és nem utolsó sorban Hallesby révén, másrész! »Belmissziói F.gyesülel»-té alakulván természetszerűleg ve ztett e’evenségéből. (Ez persze avval is járt, hogy az európa- szerte dúló belmissziói mozgalom viszont megnemesült itt Norvégiában s ha valaki ma a »Belmissziói Egyesületről beszél, a fogalom nem szeretetintézmé- nyeket vagy hasonlót, hanem az egyesület igehirdetői munkáját juttatja-az ember eszébe elsősorban.)

Megvan viszont Hauge örökségéből a keresztyénségnek a hétköznapokba való átvitele. Az ifjúság tömegével tódul n. n. »ifjúsági iskolákba«, bibliaiskolákba, kurzusokra, melyek az életben való boldogulás szempontjából semmi különleges kiképzést vagy diplomát nem adnak. viszont keresztyén környezetet, hitélet elmélyítését és sok-sok bibliaismc- relet adnak. Ha Isten segít, hogy ezt a munkát megismerjem, otthon jobban beszámolok majd róluk személyes tapasztalatból. A norvég keresztyénség motorjai lesznek, ezek az emberek, akik az

E LO VIZ