Élő Víz, 1949

1949-június / 13. szám

■

KOMOLY BESZÉLGETÉS A KERESZTSÉGRÖL

Szükséges-e a keresztség a gyermekek

üdvösségéhez?

(Gyermeki Keresztély és Merítkező Győző 2. beszélgetése)

GYERMEKI: Tegnap az volt az utolsó kérdésed, hogy ha a gyermekek alkalmasak az Isten országára, miért van szükség a keresztségre, hogy részesüljenek az üdvösségben. Megértem ezt a kérdést, mert tudom, hogy sokan vannak olyanok-, akik azt hiszik, hogy Isten közvetlenül közli velünk a kegyelmét. A szentírás szerint senki sem részesülhet Jézus üdvözítésében a váltságot hirdető evangélium ■nélkül. Ez az evangélium viszont a prédiJcált igén kiviil a l.-eresztségben és a: in vacsorái én is hirdette! ik. Az igét és a szentséget nevezzük mi kegyelmi eszközöknek.

MERÍT KEZŰ: Én is najjyra értékelem a - evangéliumot. Tudom, hogy annak a hallása nélkül nincsen liitrejutás. De va jon szükséges-e ez a gyermekeknek is (

GYERMEKI: Kegyelmi eszköz nélkül nincsen kegyelemben való részesülés. Az ószövetség népének is volt igéje és a körűiméi élkedés jegye. Mivel a gyermekeknek a törvényt nem taníthatták addig, amig azt azok meg nem értették. azért a Uörühnetel- kedés által vétettek fel Isten szövetségébe. Az Újszövetség népének is van igéje és szentségei. Mivel a kicsiny gyermekeknélr, csecsemőknek nem prédikál- lathalott az evangélium, hogy annak az elfogadása útján legyenek a szövetség részesévé, természetszerűen részesítették őket a keresztség szentségében, hogy ezen keresztül áradjon ki reájuk Isten bűnbocsátó kegyelme.

MERÍTKEZŐ: Ez nagyon szépen hangzik;, csak arra vagyok- kiváncsi, hogy a bicliától hogyan tudod igazolni. Az kétségtelen, hogy a körülmetélkedésnck ilyen alapvető jelentősége volt az Ószövetség idején, csak azt nem Hiszem, hogy a keresztségnek is meglenne ugyanez a jelentősége a keresztyénségben.

GYERMEKI: Pedig egyáltalán nem nelíéz a bizonyítás. Mondd csak, hogy szólt Jézusnak a misz- sziói parancsa, amelyet mennybemenetele előtt a tanítványainak adott

MERÍTKEZŐ: »Tegyetek tanítványokká minden népeket, megkeresztelvén őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentiéleknek nevében, tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsol tani nektek (Máté 2S:ig—20). De hát ez éppen nem téged igazol. "Világos, hogy elöbi tanítvánnyá kell lenni és azután lehet megkereszteltetni.

GYERMEKI: Ha te igy érted, akkor még soha vem figyelted meg igazán ezt az igét. Jézus itt kiadja a parancsot és egyben megjelöli az eszközt is, inni állal a feladatot teljesíteni kell: tegyetek tanítványokká... megkeresztelvén... tanítván őket. Más szóval: legyetek tanítványokká minden népeket as álltai, Rogy megkeresztelitek, tanítjátok őket.. Vagy még egyszerűbben: tegyetek tanítványokká fl keresztséig és tanítás által.

MERÍTKEZŐ: Én ezt az igét mindig úgy érleltem: tegyetek tanítványokká és kereszteljétek meg. 'Tehát először az evangéliumot kell prédikálni, mikor valaki azt hittel fogadja, akkor lesz tanítvány es ennek a megpecsételésére veszi fel a keresztséget.

GYERMEKI: Győző testvér, tudsz-e te görögül"

MERÍTKEZŐ: Sajnos nem.

GYERMEKI: Azért szótárból is megláthatod,

hogy az a szó, mit Máté első helyen használ (ma- théteüó) tanítvánnyá tevést jelent, a második (di- daszkó) jelenti az oktatást, tanítást. Hogyha még a görög nyelvtant is ismernéd, akkor nem lenne kétséged a felöl, hogy az a forma, amelyben ez a két ige van, a mód és eszlgoz kifejezésére való, ahogyan és ami által a fő mondat cselekménye vcgöc megy. Ebből a mondattól minden élői leletmentés olvasó azt értj, hogy a tanítvánnyá-létel első eszközéül Jézus a keresztséget és ahhoz párosulóan a tanítást jelöli meg. 'Tehát első sorban a keresztség állal lehetünk. Jézus tanítványaivá. A keresztség az a kegyelmi eszköz, amelyben Istennek a bűnösön könyörülő kegyelme elönkbe jön, megkeres és magáénak jeleni kj bennünket. Természetesen a tanítást sem szabad elsikkasztani ebből a parancsból. A keresztséghez párosulnia kell a gondos és lelkiismeretes tanításnak, hogy a megkeresztelt meg is ismerje és teljesítse Isten akaratát.

MERÍTKEZŐ: Elismerem, hogy ezt nagyon

ügyesen ki tudod magyarázni. De mii tudsz mondani a Márk evangéliumában lévő missziói parancshoz: »Elnienvén e széles világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtésnek. Aki hiszen és megke- resztelkcdik, ide ez ül, aki pedig nem hiszen, efkár- hozik.« (16:10—16.) Itt Jézus világosan megmondotta, hogy először az evangéliumol kell prédikálni, s akii hiszi, azt lehet megkeresztelni. A lets gyermek nem tudja megérteni az evangéliumot, nem tudja hittel fogadni, éppen azért nem lehet megkeresztelni. Majd ha megnőnek- és hitre jutnak, akkor kell felvenniük a keresztséget. Erre alapítjuk mi a tanításunkat. Ezt hogyan hűtőd megmagyarázni!

GYERMEKI: Én semmiképpen nem vennék magamnak bátorságot, hogy kimagyarázzak valamit a. bibliából, -ami nincs benne. Tegnap már letárgyaltuk azt, hogy Jézus szerint a gyermekek is cl tudják fogadni Isten országát. »Aki úgy nem fogadja Isten országát mint gyermek, semmi],éppen nem megy be abba.« — mondta a tanítványainál>\ A te felfogásod szerint hogy lehet elfogadni Isten országát?

MERÍTKEZŐ: Csalc hit által. De a gyermeknek nem lehet hite.

GYERMEKI: Ezt persze te gondolod. Jézus pedig mondta, hogy a gyermek el tudja fogadni Isten országát. Éjjpen azért én nem akarok bölcsebb lenni mint a Mester. Persze azt, hogy milyen a gyermekek -»Kite«, azt én nem tudom. De arra biztosan alkalmas, hogy a keresztség nékik felkínált kegyelmében Isten országát elfogadják. Különben Jézus nem állította volna példaképül felnőtt tanítványai elé. Ami pedig Márk Icözlésénelc a sorrendjét iletti (hit és keresztség), arra csak azt tudom mondani, hogy Máténál éppen fordítva van. Ez bizonyltja azt, hogy itt nincs sorrendi kérdés. Inkább annak a lei fője zése, hogy keresztség és hit, hit és keresztség feltétlenül szükséges az üdvösséghez. A hit keresztség nélkül nem üdvözít, de viszont a keresztség se hit nélkül.

Megpróbálom összefoglalni az eddigi beszélgetéseink eredményét:

1. A gyermekek alkalmasak Isten országára. Jézus elfogadja őket, ezért el kell juttatni a gyerELO VIZ