Élő Víz, 1949
1949-május /11. szám
KI MINT VET, ÜGY ARAT. EGYE, nem mindegy, hogy milyen vetőmag kerül a földbe? Akkor lesz jó termés, ha a megfelelően előkészített, gondosan megművelt talajba válogatott, nemes magol velünk. Vetés idején tehát sok mindenre kell ügyelnie a gazdának. Nem közömbös, hogy mit vet a földjébe. A konkolyból nem terem búza, de ha rozsot, búzát, árpát vet, — rozsot, búzát és árpát is arat majd. Miként a mezőgazdaságban megvan a vetés ideje, megvan az ember életében is. Az embernél a vetés időszaka az ifjúkor ideje. A fiatal lélek olyan, mint a felszántott föld: kilárultan fogadja a be lé hintett-magot, hogy azután magába zárja, fejlessze, növelje és érlelje, egészen az aratásig. Az ifjú lélek fogékony talaja egyformán magábazárja amit beléje hintenek; a nemes magol éppen úgy, mint a gyomot és a gazt. Ezért olyan értékes és fontos idő az ifjúkor ideje. Csakhogy mig a felszántott föld tehetetlen tétlenséggel tűri, akármi kerül is beléje, és nem felelős azért, hogy mit fog teremni, - az ifjú vagy leány leikéért nemcsak a magvetők — szülők és nevelők — felelősek. Felelős azért ő maga is. Bizony kedves fiatal testvérem, a te lelkedet elsősorban nem másoktól fogják számonkérni, hanem tőled magadtól! Nagyon sokban rajtad múlik milyen Istenhez, a mindenható Atyához való viszonyod. Neked magadnak is részed van abban, hogy milyen kapcsolatban állasz Jézus Krisztussal, aki érted is vállságul adta magát, hogy el ne vessz, hanem örök életed legyen. És elsősorban tőled függ, hogy miképpen viselkedsz felebarátaiddal szemben, hogy szereted-e őket, úgy mint lenmagadat. Hidd el, hogy ezek a kapcsolatok döntő fontosságúak egész életedre. Egye jól tudod, magad is tapasztaltad, milyen hatással van rád környezeted, barátaid köre, olvasmányaid sokasága? Pedig mi ez ahhoz képest, ha Jézus Krisztuson keresztül kerülsz kapcsolatba Istennel, és ha embertársaidhoz való viszonyodat is az Ér Jézus szabályozza. Azt ne hidd, valamiképpen, hogy Jézus Krisztus csak a felnőtteknek lehet ura és királya! Sőt ellenkezőleg: ő éppen az ifjú szívekben él igazán. (Bár az is igaz, hogy akik szívükbe zárják őt, azoknak szívét csodálatosan megfiatalítja.) Ezért olyan drága idő az ifjúkor ideje. De sürgető idő is, mert elmúlik a vetés időszaka. Ha majd felnövekedsz, s kenyérkereső férfi, vagy gyermekeit gondozó édesanya lesz belőled, meg fogod tapasztalni, hogy mennyire nem érsz rá semmire, mennyire nem jut időd törődni és foglalkozni azokkal, amiket fiatal korodban így intéztél el: „Ej, ráérünk arra még!" Az ifjúkor elszalasztott áldott alkalmait ekkor fogod fájlalni igazán, az elmulasztott tanulási lehetőségek nem térnek vissza, s azok hiányát te magad fogod érezni, — a meg nem szerzett lelki kincsek a te életedet teszik szegénnyé. Viszont magadat gazdagítod mindazzal, amit az ifjúkor idején megszerzői, elsajátítasz. Ha a fiatal lest erejét és rugalmasságát, élénk, fogékony szellemi képességeidet felhasználod a lelkiekben való gyarapodásra, kincseket gyűjtés/ magadnak, nemcsak erre az életre, hanem az elkövetkezőre is. Ezt mondja Pál apostol: „...amit vet az ember azt aralándja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet." (Gál. (» 7 8.) Ezért „Vessetek magatoknak igazságra, arassatok kegyelem szerint!" Dós. 10:12.) Vzorii László.