Élő Víz, 1948
1948-június / 13. szám
csak a jó napokban tudta Jézust keresni és követni. A megnehezült időben megbotránkozva otthagyja Jézust, aki megengedte a szenvedést. Te csak Jézusra nézz* aki azt kívánja, hogy ha körülötted mindenki vissza is utasítaná a keresztet, te vedd fel engedelmesen és úgy kövesd Öt! < Ne nézd azt sem, hogy már itt a földön megkapod-e hűséged és kitartásod jutalmát? Bizonyos, hogy a legértékesebb szolgálatod és bizonyságtevésed az emberek felé az, hogy neked a súlyos napokban is elrabolhátatan békességed van. Ez a leghatalmasabb igehirdetés, amelynek biztos az eredménye, mert mások is szívükbe kívánják fogadni a békesség Fejedelmét. Ha mindezt az eredményt te nem is látnád, akkor is csak Jézusra nézz* aki az igazi koronát nem itt, hanem a dicsőség hazájában adja meg neked. A mi Urunk is ott ült az Isten dicsőséges jobbjára és ide vár téged és engem. „Ahol én vagyok, ti is ott lesztek“. Ez az Ő öröksége a mi igazi jutalmunk! A nagy hegyeken, míg a völgyben tombol a vihar, a sziklák csattogva verik vissza a mennydörgés robaját és zuhog az eső, fenn a csúcson, a gomolygó felhők felett teljes a béke és szikrázva süt a nap. Testvérem, ha bűneidet elmoshatta az ő vére és Jézus megadta néked a szabadulás örömét, szakadhatnak reád bármilyen súlyos napok, jöhetsz bármilyen nyomorúságból, neked tudnod és hinned kell, hogy őmellette az ő öröme és békéje vár reád. Itt, lent súlyos napok, ott, az Ő honában örök vígasság! Ez volt Jézus része és az övéi része is. Lehet a te részed is! „ v I Számíthat-e reád? Nincs elérf)eíeílen távolságban egyikünk számúra sem valamelyik konferencia, ahol több napon át, kikapcsolódva a mindennapi küzködés- ből, teljes időnket Isten országának dolgaira fordíthatjuk. Olyan bőséges a nyári konférenciák menetrendje, mint még soha,. Az ország különböző részeiben egyik drága alkalom a másikat éri. Akárhol is lakunk, akármilyen kötött is részben a nyarunk, valamelyikre mindegyikünk elmehet. Valóban kegyelmi idő ez! Annyira élénkbe jön a kegyelmét osztogató Urunk, hogy „minden száj betömetik“! Egy-két órai utazással bárki elérheti valamelyik konferencia színhelyét. Ha visszagondolunk egyháztörténetünk régi évtizedeire, amikor vármegyénként egy-két helyen gyakorolhatta csak egyházunk hitéletét a gyülekezeti közösségben, nem lehet nem érezni kiváltságos helyzetünk Istentől adott kegyelmi voltát! S őseink néha napos kocsikázással mentek irdatlan utakon, hóban, sárban, rekkenő hőségben felpakkolva a háznép apraját-nagyját oda, ahol a gyülekezet együtt dicsérhette az Urat s hallgathatta az igehirdetéseket. Senki .nem érezte áldozatnak. Senki nem sajnálta idejét, lovait, pénzét, talpát. Pedig nem egyszer életveszélyes volt számukra az útrakelés hadi helyzetben, portyázó ellenség közt, kapcabetyároktól fenyegetve. Mentek, mentek, mentek. Mindennél többet ért számukra, hogy az „artikuláris hely“-en épült templomban együtt zenghették Jézus Krisztus dícséretét. Szállt az ének, régi zsolozsma messzi vidékekről egybesereglett evangélikusok ajkán s a hallott igét vitték vissza drága útravalóul távoli jobbágy falukba, nemesi kúriákba, végvárakba, tanyákra s a beláthatatlan pusztákra. S ma? Sűrű vasúthálózat, alkalmi járművek, kerékpárok idején sokallná valaki is közülünk a pár órai utat? Egyik tavalyi konferencián beszéltem egy férfivel, aki nyolcvan kilométer távolságból gyalog jött el a párnapos konferenciára, oly drága volt néki a gyülekezet közössége, a bűn álmából felébredt s Jézus vérében kegyelmet nyert testvéri csapat. S ugyanerre a kon- ferenciára a közvetlen közeli falukból alig jött el egykét személy. Vannak, akik sokallják a pár kilométernyi vonatozást s vannak, akik gyalogolnak hosszú órákon át boldogan, énekszóval a forró országutakon. Lehetséges annak az embernek gyakorlati keresztyénségéröl szólani, akinél a kényelmi szempont a irányadói, vágy állítólagos „pénzszűke“?, az ilyent hadd kérjem meg, tartson számadást a legutóbbi napjainak kiadásairól s gondolja meg egyúttal a mostani nyár valóságos „kegyelmi idő“-voltát. Vájjon marad-e egyetlen mentege- Tődzo szó még ajkadon? Valaki teljes összegű segélyt kért a konferencián való részvételére s nem is gondolt arra, hogy előző napokban csináltatott két nyári ruhácskát magának száz forintért, mert a tavalyi „már nem megy“ idén. Becsületes dolog ez? S ha az ilyennek csak kisebb összegű segélyt tudunk adni, igaza van-e, amikar elmarad, mondván, hogy ő egyetlen fillért sem tud előteremteni a konferenciára? Az is biztos, hogy vannak, akik otthoni ágyukban jobban tudnak aludni, mint szalmazsákon. De illendő-e egyetlen szót is szólani erről, amikor Isten az Ö Egyetlenjét adja érettünk? Végeláthatatlan sorban tudnánk még meglevő kifogásokat cáfolnj, de mit sem ér, ha a szívedben ne vágyódsz az élő egyház után. Ám maradj otthon, hűsölj az árnyékában, vagy törd magad pihenés nélkül a súlyos testi munkában, látogass rokonokat vagy merülj belé a színes nyári szórakozások, testedzés, kirándulás, táncőrület forgatagába, de . . .! De tudd meg, hogy nem lesz min-, dig így. A kegyelem ideje múlik. S nem rendelkezhet el vele. Ha elszalasztod, lehet, hogy soha vissza nem tér számodra. Könnyen lehet, hogy megritkulnak az alkalmak, vagy mindinkább nehézségei lesznek a részvételnek. Most még szabad az út. Az ország minden részén elkészített lakomára hívogatunk Urunk asztalához. Miért maradnál el éppen te? Mondd, mimódon meneked- hetnél meg, ha nem törődnél ily nagy üdvösséggel?! Jöjj. Minden más dolgod előtt ezt tartod első dolgodnak. Hívunk. Várunk. Kínzó problémáiddal, vereségeiddel, félelmeiddel, bizonytalanná váló életeddel, bűneiddel, jöjj, kedves testvérem. Jöhetsz. Még nyitva az út s fent a sorompó. Adj hálát velem együtt Urunknak, hogy valóbajt nincs elérhetetlen távolságban egyikünk számára sem az élő egyház élő Urának életet adó kegyelme. Ne hiányozzon csengő éneked az ezres énekkarból, töredelmes imád a gyülekezet bűnbánóidból s ne maradjon, testvér, az Isten irgalmasságára kérlek, ne maradjon üresen helyed a királyi menyegző# psztalnál! ______________________ PwlX*: 2 É LŐ VlZ
