Élő Víz, 1948

1948-április / 8. szám

Utcamisszió Az egyházi sajtó és a falragaszok már jelezték, hogy valami különös esemény van készülőben Budapest utcáin. A legtöbbször elégedetlen fő­városi tömegben, a rohanó, tülekedő, ingerlékeny, keserű kedvű emberek között váratlanul itt is, ott is mo­solygó, kedves, céltudatos emberek, ifjak és idősek, leányok és fiúk tűn­tek fel. Fehér röplap csomót szoron­gattak a kezükben és ajándékozó kedvvel nyújtották minden járó-kelő­nek. A meglepődök felé csak egy ma­gyarázatot súgtak bátran és biztató határozottsággal: Az Úr üzenete. A szemüveges, középkorú férfi va­lami igen kellemetlen vagy bosszantó hírt olvashatott az újságból a villa­moson, amikor az előbbi szavakra megütközve emeli tekintetét az előt­te álló ötéves kisfiúra. Mégis elmo­solyodva vette át az utcamisszió első traktusát: Hol töltőd az örökkévalóságot! Igaz, hogy erre újra elkomolyodott. Érdekes és elgondolkoztató figyel­ni az osztogatókat és a közönséget. A legtájékozatlanabbak is láthatják a belőlük áradó örömteljes békessé­get, mintha valami távolni nagy ki­rály titokzatos követei lennének. Csakugyan. A Krisztus nevében jár­nak. Milyen érthetetlen volna más­különben, hogy ez a harminc-egy- néhány éves férfi a nagy ünnep dél- idején jár egyik sietőtői a másikig és papírlapot nyom a kezükbe a bel­város legforgalmasabb sarkán. Nem is eredmény nélkül. A szívek kinyílnak, mosolyogva és érdeklődve köszö­nik meg a „Biblia dióhéjban“, a „Rossz üzlet“ stb. című röplapokat. Mert minden uap más az üzenet. Az utcasarkon megtorlódik a járó­kelők sora: egymás mögött sorban állva nyújtják kezüket a lapokért. Sokan napról-napra kérik az aznapi „adagot“. Sőt még többet is visznek, mert a hivatalban, munkában más­nak is akarnak adni. Az első napon egy újságárusasszony azzal fogadta, hogy „végre, hogy már ilyet is osz­togatnak!“ öröm volt az is, amikor egy férfi az Ür áldását kívánta mun­kánkra a lap elolvasása után, s ígér­te, hogy imádságban fogja hordozni szolgálatunkat. De természetesen van szomorú kép is. Akinek nem kell, azok hátrahúzva nyakukat szó nél­kül intenek, vagy nyersen recsegte­tik: nem kell! Bár „Levél jött ha­Budapesten zulról...“ a címe a húsvéthétfői lapnak. Sajnos, többen akadnak olyanok is, akik az első napon még elfogadták a lapot, de amikor látták, hogy az örökkévalóság kérdésével foglalkozik, akkor eldobták, vagy zsebre gyűrték, s a következő napon nem kértek be­lőle. Volt aki megkérdezte a harmadik, negyedik napon, „nem únják még?“ Olyan is akadt, aki hiábavalónak mondott minden erőlködést. Az egyik kath. templom közelében a plébános azt üzente ki, hogy hagy­juk az ő híveit békében, ne csalogas­suk őket szektákba. Egy úr is hason­Lélekszám 859. február 15—22-ig szolgált Argay György szuperinten­dens és Bothár Vilmos kerületi fel­ügyelő. Az összejövetelek a gyüleke­zet kultúrházában voltak, melynek nagyterme minden este megtelt. Az utolsó napokon különösen megszapo­rodott a hallgatók száma. Reggelen­ként úrvacsorái előkészítő istentisz­teletek voltak a templomban, melye­ken nemcsak a nők, hanem a férfiak is szép számmal vettek részt. Külön összejövetelek voltak az ifjúság, a férfiak és a nők részére. Azonkívül házi istentisztelet és úrvacsoraosz­tás volt a betegek és öregek részé­re. A morzsaszedésen sokan jelentek meg, tekintve azonban, hogy ez volt az első evangélizáció, senki sem mert megnyilatkozni személyszerint. Az úrvacsorán 120-an vettek részt. KRIZBA. Az evangélizáció folytatódott az 1050 lelket számláló szomszédos gyü­lekezetben, Krizbán, febr. 23—29-ig. Az összejövetelek a templomban vol­tak s az első összejövetel gyengébb látogatottsága után állandó emelke­dést mutattak. Az utolsó esték már teljesen megtelt templomot hoztak. Itt is külön összejövetelek voltak az ifjúság, a nők, férfiak és a pres­biterek részére, reggelenként pedig úrvacsorái előkészítő áhítatok, szép látogatottság mellett. A férfiak itt is szép számmal jelentek meg úgy a reggeli istentiszteleteken, mint pe­dig az esti összejöveteleken. A mor­zsaszedés a nagy részvétel miatt itt sem jutott személyes megnyilatkozá­sig. A felvetett kérdésekre csupán felállással adtak feleletet, akik a Krisztus mellett döntöttek. Az úr- vacsorázók száma 148 volt, köztük 72 férfi. lóval utasította vissza: hagyja abba már ezt a szektáskodást. Volt, aki csak szánalomból fo­gadta el, mondván: „Hadd fogyjon“. „Lehull az álarc“ hirdeti a következő napi röpcédula címe és ez meghökkenti azt a szol­gálatban lévő rendőrt is, aki bizo­nyára látott is már ilyet, de zsebre- teszi köszönettel: „Majd szolgálat után“. A másik nap felold az üzenet a vád alól: „Kezdhetjük elölről“. És már reggel 7-kor a pallér a rouita- lanítás alatt álló ház előtt ezt mond­ja: köszönöm, én már olvastam! Az embereim minden pályaudvarról uo zák. Budapest kapui előtt áll az Ür és zörget. VÁRADSZÖLLÖS. Isten megsegítő kegyelméből febr. 15—22. között Váradszőllősön volt evangélizáció a református egyház­zal közösen. Váradszőllős Nagyvá­rad legközelebbi szórványa. A köz­ségben kb. 400 református és 50 evangélikus lélek él. Az evangélizá- ciós istentiszteleteknek Krajcsi György evang. presbiter lakása volt a színhelye, ahol a vasárnapi isten­tiszteleteket is szoktuk tartani. Az evangélizáción olyan nagy volt az Ige utáni vágy, hogy a résztvevők három helyiséget is zsúfolásig meg­töltöttek. 200—300 körül volt a részt­vevők száma. Az evangélizáció foly­tatásaképpen csütörtökön közös bib­liaórát tartunk a reformátusokkal. Eddig csak vasárnap voltak isten­tiszteletek. ARAD. Lélekszám 1657. Március 1—7. Túr­mezei Sándor nagyváradi lelkész-es­peres szolgálatával. Az összejövete­lek a templomban voltak s mindvé­gig emelkedő, nagyszámú hallgató­ság előtt folytak. Az utóösszejöve- telek, valamint magánbeszélgetések is jól látogatottak voltak s megra­gadó megnyilatkozásokban mutatko­zott meg a Szentlélek megvilágosító és új életre indító munkája. Áldásos volt a morzsaszedés is és sokan vet­tek részt a befejező úrvacsorán is annak ellenére, hogy előző vasárnap is volt úrvacsoraosztás. Általában véve az evangélizáció nagy áldással ment végbe és az mély nyomokat hagyott a gyülekezetben, amit majd az utómunkának kell kihasználni. TERVEK. Március 21—28. között, ha Isten en­gedi, NAGYSZALONTÁN lesz a re­formátusokkal közösen evangélizáció, április 4-től 11-ig pedig — csak Evangélizációk Erdélyben BAR C AU JF ALU. ÉLŐ VÍZ 7

Next

/
Thumbnails
Contents