Élő Víz, 1948
1948-április / 8. szám
tam, azóta tudom, hogy az ö Szenletke miért okoz otyan túláradó örömöt és lelkesedést. A Szentlélek által megvilágított, megismertetett új világ olyan kibeszélhetetlenül szép, mint a napfényes virágos táj a látáshoz jutott vak számára. Az Írás szürke betűi és unalmas sorai kincseskamrává változnak, mert az örökéletről beszélnek. A prédikációk, amelyeket olyan nehéz volt hallgatni, az ö leikével hallgatva mind adnak morzsákat, vagy darabokat az örökélet kenyeréből. Az új életben megsegít arra is, hogy minél többet keressem a reám váró üdvösséget és minél kevesebbet a múlandó földieket. Tusa- kodó és másokat is hordozó imára is ő segít meg azzal, hogy kézzelfoghatóbban válaszol, mint ahogy kicsinyhitű szívemmel várnám. A tétlenséget nem tűri és mások megmentésére küld, de ilyenkor mindig megmutatja, hogy a nyomorult szolgának nem kell félnie, hiszen az Űr szája szól. Ha hitem lankadóban van és a kísértés is sok, mindig csodálkoznom kell azon, hogy az Űr mindig és mindenütt tud erősítő és imádkozó testvért adni, mert Neki mindenütt van népe. Felismerem a Mestert, a hűséges barátot, aki éppen azért küldte a Szentleiket, hogy az övéit ne hagyja árvákul. Engem sem hagy árván bolyongani a keskeny úton, hanem Szent- leikével terelget az üdvösség felé. Hogy tagadhatnám meg az én hűséges Mesteremet f Inkább megvallom, nem szégyelve őt: tudom, hogy az én Megváltóm él! Bizonyságtevésem után a kísértőnek el kellett hallgatnia. Aki szívből vallást tesz a Meg váltójáról, afelett az ördögnek nincs hatalma. Mégis, amikor az mondom, hogy az én Megváltóm él, azt is tudom, hogy az én kis ér tőm, a Sátán is él és közéi van hozzám, kísérteni fog mindhalálig, hogy húsvéti hitemben megrendüljek, Megváltómat megtagadjam. Igen, én tudom, hogy az én Megváltóm él, de nem magamban bízva járok vele, hanem az én Uramban remélve, aki megígérte: imádkozik, hogy ez a hitem soha él ne fogyatkozzék (Luk. 22:32). Soha el nem tántorodni Tőle! Öt mindig élő Megváltónak vallani! Ezt a kegyelmet Ő meg is akarja adni mindnyájunknak. Húsvét után, mindhalálig nem tehetek mást, mint felemelem szemeimet az üdvösség Fejedelméhez, aki megtehette azt, hogy a fekélyekkel teli nyomorult Jób, a kőzáporban elvérző István lássák Megváltójukat, megteheti velem is, hogy nemcsak most, amikor e sorokat írom, hanem amikor a halál kötelei vesznek körül, akkúr is valljam: tudom, hogy az én Megváltóm él! Bizonnyal feltámadott! jTl/LA. Áldott vagy Jézus szentek ajakén 4. Oh szép egy esség: minden szenteké! Földön küzdőké s üdvözülteké, Akiket az Ür kapcsolt együvé. Halleluja! Halleluja! Halleluja! 5. Bármi küzdelmes itt a viadal, Biztat már végső, örök diadal: Mennyből lehangzik győzedelmi dal! Halleluja! Halleluja! Halleluja! 6. Virrad az új nap, tűrjünk reggelig, Míg dicsőségben az Ür érkezik, Akkor a szentek egymást meglelik. Halleluja! Halleluja! Halleluja! 7. Akkor megmozdul nyugat és kelet, Népözön indul ülni ünnepet; Áldani Istent mindenek felett! Halleluja! Halleluja! Halleluja! Finnből fordította: Solt László. 1. Áldott vagy Jézus szentek ajakán, Kik általmenték e világ baján S békén nyugosznak hosszú harc után. Halleluja! Halleluja! Halleluja! 2. Erejük voltál harcnak mezején, Sziklaszál nékik vészek tengerén, Éjtszakájukban Te voltál a fény. Halleluja! Halleluja! Halleluja!' * - — . \ * w* 3. Szentjeid útja légyen az az út, Melyen harcokból né künk is kijut; így nyerünk végre égi koszorút. Halleluja! Halleluja! Halleluja! 4 ÉLŐ VIZ
