Élő Víz, 1948

1948-március / 7. szám

KRISZTUS GYALÁZATA „Menjünk ki tehát Őhozzá a tábo­ron kívül, az ő gyalázatát hordozván“ (Zsid. 13:13). Nem volt valami válogatott összetételű az a tömeg, amelyik nagypéntek reggelén követte Jézust a Golgotára. A főpapok, vének és főem­berek hazamentek pihenni a fárasztó éjszakai ülésezés után. Később kimentek ők is a Golgo­tára, hogy megnézzék, megtörtént-e minden íté­letük szerint, és hogy elmondják utolsó ká­romló szavaikat is — búcsúzóul. Jézus utolsQ földi útja a megaláztatások vesszőfutása volt: körülötte zsivajgó tömeg, mellette halálraítélt latrok, vállain a gyalázat fája, minden lépése az ítélet végrehajtásának helyéhez vitte közelebb. Tisztesség, megbecsülés és dicsőség nem vette körül, glóriafény nem volt a homlokán. Lényében nem volt semmi tetszetős és hősi. Véresre vert, eltikkadt ember volt, aki utolsó erejét összeszedve vonszolta magát lépésről-lépésre, míg holtfáradtan össze nem roskadt terhe alatt. Jézus fájdalom-útján értjük meg Esaiás próféta szavait: „Utált és az emberektől elhagyott volt, fáji- dalmak férfia és betegség ismerője! mint aki elől orcánkat elrejtjük, utált volt, és nem gon­doltunk vele.“ (53: 3.) Az apostoli bizonyságtétel azonban ezt írja a fájdalmak útja fölé is: Kövess engem! Ennek a megvetett, szenvedő Megváltónak a nyomában van a helyünk. Ne kívánj nagyobb dicsőséget, mint az övé volt. Ne próbálkozz könnyebb úton, mint az ő nyomaiban járni. Ha őt megvetették, félreértették és semmibe vették, akkor ne csodálkozz, ha neked is ez jut osztáy- részül. Ne keresd soha a világ tetszését, örülj inkább a megvetésnek, mert ez a te dicsőséged. A Zsidókhoz írt levél valami csodálatos el­ismerést jegyez fel Mózesről. „Hit által tiltakozott Mózes, midőn felnö­vekedett, hogy Fáraó leánya fiának mondják, inkább választván az Isten népével való együttnyomorgást, mint a bűnnek ideig-óráig való gyönyörűségét; Egyiptom kincseinél na­gyobb gazdagságnak tartván Krisztus gyaláza­tát, mert a megjutalmazásra tekintett.“ (11: 24—26.) Isten népe szegény és lenézett társaság. Ahol a külső dicsőség a cél, ott őket nem sokra becsülik. De éppen lenézve és megvetve járhat Mestere nyomában. Ha hordozza a keresztet. Ha Krisztus gyalázatát nagyobb gazdagság­nak tartja a világ minden kincsénél. Csatlakozz ehhez a lesajnált néphez. Te ta­lán „leereszkedésnek“ érzed, meg fogod látni, hogy ez az igazi felemeltetés. Szégyennek és gyalázatnak gondolod, meglátod majd, hogy ez az igazi dicsőség. Isten népe most is szűkölködő és nyomorult, de ha Arra emeled a tekintetedet, aki előljár türelmesen keresztet hordozva és a gyalázkodással nem törődve (Zsid. 12: 2), akkor te is kiváltságnak fogod érezni, hogy ehhez a lesajnált, semmibe vett néphez tartozhatsz, akiknek bizodalm.uk az Űr nevében van. „Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívül az Ő gyalázatát hordozván.“ Ma sokan vannak olyanok, akik Isten gyer­mekének tartják magukat, de még soha nem tették meg ezt a lépést: Őhozzá a táboron kí­vülre — Krisztus gyalázatát hordozva. Követheti-e valaki úgy Mesterét a fájdal­mak útján, hogy közben rejtve maradjon az emberek szemei elől, hogy ő Krisztus nyomá­ban hordozza keresztjét? Hány és hány keresz­tyén, ahelyett, hogy menne őhozzá a táboron kívülre, idegen sátorokban rejtőzködik. Nem Krisztus gyalázatát tartja gazdagságnak, ha­nem sokkal inkább a keresztyénségét titkolja, mintha az lenne szégyen. Talán te is mosolyogsz másokkal olyan dol­gokon, amik felett pedig sírnod kellene. Hall­gatsz akkor, amikor bizonyságot kellene tenned. Elmégy onnan, ahol pedig helyt kellene állnod. Véka alá rejted a gyertyádat, pedig neked kel­lene világítanod. Milyen szörnyű dolog a keresztyének gyá­vasága. Eltűrik, hogy a világ gúnytárgyává tegye Krisztust és a keresztyéneket és ők ma­guk nem merik magukra vállalni a kereszt gya­lázatát. Nagyszerűen tudnak alkalmazkodni e világ szelleméhez és nagyon kevéssé járnak megvetett Mesterük nyomdokain. Pedig ma is érvényes Jézus szava: Aki fel nem veszi az ő keresztjét és úgy nem követ en­gem, nem méltó énhozzám. Micsoda ez a kereszt, és mi a Krisztus kö­vetése? Menj ki a világ táborából Őhozzá, aki éppen éretted szenvedett ott! Tartsad nagy di­csőségnek a kereszt szégyenét és legnagyobb gazdagságodnak Krisztus gyalázatát! GOLGOTHA NÉLKÜL Golgotha nélkül. így is történhetett volna; E földön minden ember megkísértetik, próbára téte­tik. Jézus, a valóságos ember, a második Ádám, szintén és pedig mindenkinél jobban megkísértetett. Mi lett volna velünk, ha akár a pusztában, akár a kereszten enged? — Ha csak egy kicsit is enged, hogy emberi sorsán könnyítsen? Mi lett volna, ha nem lett volna Golgotha, ha kompromisszumot köt s így, — em­berileg érthető módon, — könnyebb úton próbálja meg­menteni, visszavezetni az embert az Istenhez? A halálban, a bűnben, a pusztulásban és a kárho­zatban járnánk. Céltalan, halálban vergődő, Istentől bűneink miatt elvetett, kárhozatos, szörnyű állapotban volnánk. S valóban, így él a világ Golgotha nélkül! De megtörtént a Golgotha. S bár a te gonoszságod, az én gonoszságom is részes Krisztus keresztrefeszíté- sében, de mert Krisztus győzött, a Benne vetett hit által, az 4 ÉLŐ VÍZ

Next

/
Thumbnails
Contents