Élő Víz, 1948
1948-február / 5. szám
Áz amerikai evangelizációs munka sodrában Mikor ennek a cikknek a megírásához fogtam, könyörögtem az Űrhöz, hogy tudjam a hívő olvasók szívét néhány percre a Óceán másik partján élő atyafiak felé vonni, ö úgy felelt, hogy a saját szívemet egy percre visszafordította • • Gyenesdiás felé. Eszembe juttatta első konferenciáé reggelemet, amikor először estem kétségbe és törtem össze a saját bűneim felett, és amikor megkérdeztem Jézust, hogy elfogadna-e engem úgy, amint vagyok. Néhány perc múlva bibliajelzőket osztottak ki és nekem ez az ige jutott: „Eljegyeztelek téged magamnak örökre“. Ez volt Jézus válasza. Azóta ö uralkodik az életem felett. Sorban átadtam Neki mindent. Először a bűnter- Ueraet és aztán mindig többet és többet, amíg végre, tavaly ősszel átadtam időmet és angol tudásomat is, hogy most már ez is csak öt szolgálja, őt dicsőítse... Mintha csak tegnap lett volna, hogy ott állottam a hatalmas Queen Mary fedélzetén és ezernyi lámpával megvilágítva feltűnt Long Island szigete. Másnap délben erősen dobogó szívvel mentem át a keskeny hajóhídon, hogy New Yorkban Amerika földjére lépjek. Lent a kikötőben hatalmas ábécés táblák alatt elrendezve már ott találtam a poggyászomat és mellette egy ismeretlen hölgyet. Bemutatkoztunk és kiderült, hogy egy kedves amerikai hívő, akit elém küldtek, hogy felültessen a Philadelphiába vivő vonatra. Alig váltottunk néhány szót, már felhangzott a kérdés: „When have you been saved?“ (Mikor lettél megmentve?) így kérdezik Amerikában, hogy mikor tért meg az ember. Ez volt első találkozásom az ottani hívőkkel. Philadelphiában, ebben az érdekes városban, több mint egy hetet tölthettem. Nagyon meglepett, hogy egy tucatnyi rádióállomás az evangélium sugároztatá- sával foglalkozik. A Morning Cheer (reggeli vidámítő) már korán reggel megszólal és miközben a háziasszony a konyhában a reggelit készíti, már evagéliumi énekek nyitják meg a szívét az Ige számára. Mr. Palmer evangélista naponta háromszor is hirdeti ebben a rádióban Isten beszédét. A Morning Cheernek azonkívül Philadelphia legforgalmasabb üzleti negyedében evangéliumi könyvkereskedése is van, persze amerikai méretekben. Az első emeleten, az üzlet felett egy nagy terem van, ahol ebédidő alatt naponta igehirdetés folyik. A tapasztalat azt mutatja, hogy sok ráérő kereskedő látogatja rendszeresen ezt a biblia-órát. Átutazó katonák részére otthont tart fenn a Moriug Cheer, ahol természetesen nemcsak ingyen szállást, és ellátást kapnak, hanem állandó evangólizációt is tartanak a szálláson, úgyhogy gyakran jelentik a rádión, amikor egy-egy katona átadja szívét az Úrnak. Ennek a nagy intézménynek a fenntartása kizárólag a hívők áldozatkészségén nyugszik. Philadelphiában egy „Prophetie Con- ferenciá“-nak nevezett evagélizáción szolgálhattam a Church of the open Door-ban (Tárt kapujú1 templom). Ez egy felekezetközi templom, rendkívül eleven, élő gyülekezettel, hiszen Amerikában rendszerint csak akkor csatlakoznak valamely -egyházhoz, vagy gyülekezethez, amikor már hitre jutottak, s innen van az, hogy az egyháztagok legnagyobb része újjászületett ember. Mivel ezek a templomok kizárólag arra törekszenek, hogy minél több ember valóban megtérjen — ahogy ők nevezik: „saved“ legyen —, a gyülekezet tagjai is erősen missziós lelkületűek. Nagyon komolyan veszik a felnőttek részére a vasárnapi iskolát. Hosszú imalistával áll elő a vezető és hosszú időt töltenek imádságban és könyörgésben. Philadelphiában egyébkként egy kedves zsidó származású' testvéremnél laktam, aki egy nagy bank al- elnöke. Ez egyáltalán nem gátolja abban, hogy rendszeresen kiálljon a legforgalmasabb utcasarokra, és ott egy pár erős hitű és erős hangú társával az evangéliumot hirdesse. Felejthetetlen heteket tölthettem azután Moody városában, Chicagóban. Ez Amerika második legnagyobb városa, amely a festői szépségű Michigan-tó partján fekszik. Itt van Amerika legforgalmasabb „sarka“, vagyis városrésze. De miközben ilyen kiáltó iramban zajlik itt az úgynevezett „élet“, erős tempóban folyik a másik élet is, amelyet azután valóban életnek lehet nevezni. Talán a legerősebb fényforrás a sötét és hitetlen Amerikában a Moody Memorial Church. Ez a templom szintén felekezetközi és kizárólag a Krisztus Jézus evangéliumának a hirdetése a programmja. Itt azok találnak igazi lelki otthonra, akik — alighogy megnyílt a szemük, — máris követik az Urat, és mindjárt a misszió szolgálatába állnak azon a helyen, ahol éppen utolérte őket az Ige. Chicago szívében fekszik ez a hatalmas, ünnepélyes külsejű templom, több mint négyezer ülőhellyel. Ezek között a falak között hangzott el a nemrég elhúnyt cigány evangélista, a híres „Gipsy“ Smith bizonyságtétele. Ezek között a falak között szól ma is olyan ellenállhatatlan erővel az Ige és a hívogatás, hogy nincs olyan istentisztelet, ahol egypár ember el ne fogadná az Urat személyes Meg váltójának. Vasárnap kétszer telik meg zsúfolásig a Moody Church egy-egy másfélórás istentiszteletre. Az első 11-kor kezdődik, de már fél 10-re sokszáz hivő gyülekezik a különféle termekben vasárnapi iskolára, imaközösségre. Azután negyedórával a kezdet előtt megszólal már az orgona és áhítatos csendben gyülekeznek a hívek. Az istentiszteleten az igehirdetést sok szé{> közös-, kar- és szóló-ének, imádság és bizoyságtétel előzi meg. Igehirdetés után minden alkalommal újra és újra felszólítja a híveket az igehirdető, hogy aki még nem adta át szívót az Úrnak, az ne halassza ezt tovább. A templomból nyílik az ajtaja azoknak a kis imasaobáknak, ahol a megtérni vágyót már komoly hívő testvérek várják. A Moody Church az ifjúság megmentése érdekében is hatalmas munkát fejt ki, persze amerikai módszerekkel. Az iskolás gyermekek részére játékdélutánokat rendez, pályázatokat hirdet ezernyi röplapon az iskolákban, hogy azután odagyüjtse a gyerekeket,. hogy őhozzájuk is eljusson az evangélium. A teljes vallásszabadság Amerikában azt is jelenti, hogy az iskolákban nincs hittan. Mégis ezerszámra térnek meg a gyermekek az ilyen munka gyümölcseként. Több mint kétezer gyermek jár vasárnapi iskolába a Moody Churchbe. Többször volt alkalmam szolgálni a híres Moody Bible Tnstitutban. A világnak ez a legnagyobb biblia-iskolája, több tízemeletes palotából álL 1858-ban alapította Dwight L. Moody és ma ezer bentlakó és ezer bejáró növendéke van, akik mind az Ige szolgálatára készülnek. Ezek között a falak között nem élhet éa nem dolgozhat más, mint újjászületett ember. Még a lifteefiú is aa Úré. A tizedik emeleten saját rádió leadó állóÉl<Ö VÍZ
