Élő Víz, 1948

1948-január / 1. szám

1948 az evangélizáció esztendeje Az evangéliumi egyházak világtanácsa az 1948. esztendőre nagyszabású evangélizációs ter­vet dolgozott ki. Ebbe a szolgálatba való bekap­csolódásra felhívta a világ minden részében a keresztyén egyházakat. Előkészítésképpen 1947 februárjában Genf ben evangélizációs konferen­ciát tartott, amelyen számbavette a keresztyén egyház sürgető evangélizációs feladatait és ki­dolgozta az evangélizációs szolgálat alapelveit. Az evangélizáció fogalma. „Az evangélizáció alapja Istennek Jézus Krisztusban kijelentett és ható megváltó szere­tet©. Az evangélizáció Isten Jézus Krisztusban való örömhírének a hirdetése és megjelenítése azért, hogy az emberek a Szentlélek ereje által Krisztust fogadják el vétkeikből Megváltójuk­nak s őt követve XJrukként az anyaszentegyház közösségében mindennapi életük hivatásában. ^ Meggyőződésünk, hogy Európa és a világ jelenlegi helyzete sürgető parancs az egyház és hívei felé annak felismerésére, hogy az élő Krisztus minden 1 elhivatottja egyúttal elkül­dött tanúja is. Az evangélizációnak az egyházból kell jön­nie s az evangélizáltakat az egyház közösségébe kell gyűjtenie. Ez a munka az egész egyházé, de ma sürgető szükség Isten egyházon belüli különleges evangélizációs karizmatikusainak a megkeresése, imádkozzunk, hogy a Szentlélek által az egész egyház ébredjen reá evangélizá­ciós felelősségére.“ > Az egyház mai lelki helyzete. Meggyőződésünk, hogy az egyház Isten mű­ve és működése. Általa hívja az embereket kö­zösségbe magával és közösségbe egymással Krisztusban. — Az egyház a mi időnkben Euró­pában új helyzetbe került. Sokszor már azt hall­juk, hogy „postchristian“, azaz „keresztyénség- utáni“ világban élünk. Ez igaz abban az érte­lemben, hogy Európa hivatalos hitvallása többé nem a keresztyénség. Konstantin negyedik szá­zadbeli ideje óta Európa hivatalos hitvallása a keresztyénség volt. Ma már nem az, mert a ke­resztyén elvek elfogadása többé nem általános. Még az ethika körében sem. v A változás a 18. században kezdődött. Ad­dig az érdeklődés központja az ember Istenhez való viszonya volt. Azóta az érdeklődés közép­pontja áttolódott az ember emberhez való viszo­nyára. A keresztyén egyház széles területein, sajnos, nem ismerték fel ejég világosan, hogy a keresztyén üzenetnek lényeges része az ember emberhez való viszonya is. Ez a gazdátlan te­rületet aztán politikai ideológiák töltötték ki: a nacionalizmus, fasizmus és egyebek. Ezek az ideológiák enthuziasztikus, sőt vallási rajongás­sal nyilatkoztak azon a területen, ahol az egy­háznak kellett volna a helyes igét kimondani. A kőt világháború között az embereket fő­ként politikai és gazdasági kérdések érdekelték. Hatalmat, gazdagságot, kényelmet kerestek. Az­tán politikai, gazdasági rendszerekhez fordul­tak nyomorúságukból való szabadulásért, ké­sőbb pedig nihilisták lettek, mert elvesztették a politikába, gazdasági javakba, sőt a szolgá­latba vetett hitüket: Kiábrándultak, reményte­lenek. Tele vannak félelemmel, különösen az atomháború lehetőségének a félelmével. Ebben a helyzetben az egyháznak kettőt kell tennie. Először is meg kell bánnia azt a mulasz­tását, hogy az evangéliumot nem vitte bele az emberiség szociális életébe, továbbá hangoztatva ugyan az ember Istenhez való viszonyának pri­mőr-jellegét, bátran törekednie kell az ember emberhez való viszonyának a megváltoztatá­sára, hogy Isten kegyelméből megtanulják vég­re, mit jelent: szeresd felebarátodat, mint ma­gadat. Aztán, másodszor, meg kell újítani önmagá­ban való bizalmát, visszatérve ahhoz az örök igazsághoz, hogy 'minden kudarca ellenére is sziklán épült, Krisztuson. Hívjuk a világ egyházát, hogy elmélyült lelki élettel induljon a, nagy szolgálatba Krisz­tus nevében, Szentlélek erejében. Az evangélizáció módszerei. Eredményes evangélizáció lehetetlen a tel­jes Szentírás legkomolyabb tanulmányozása nélkül. Az ószövetségben csak úgy, mint az új­ban, a hangsúly nem holmi különleges módsze­reken van, hanem azon a tényen, hogy Isten igéje mindig a maga szabad útját járja, a kö­rülmények és szükség szerint. Az evangélizáció minden módszerének a kö­vetkezőkön kell alapulnia. Az Atya igényén, hogy minden nyelv vallja Krisztus Uraságát. Jézus Krisztus evangéliumának teljes tar­talmán. j A Szentlélek erejére való hagyatkozáson. Az egyházon, mint Krisztus testén. Imádságon. Fel kell ismernünk a világi apostolátus nagy jelentőségét. A laikusoknak számos világi kapcsolata van, ismerik a világ szükségét, ezért igen eredményes evangélizációs munkások le­hetnek. Éppen ezért a világegyház egyik leg­fontosabb és legsürgősebb teendője laikus mun­kások kiképzése. A kikép'zést missziói lélekkel telített lelkészeknek kell végezni. Ezért evangé- lizáeiót a teológiákon. A régi módszereket nem akarjuk megvetni, csak a megváltozott viszo­nyokhoz alkalmazni. A tömeg-konferenciák pl. ma már nem mindenütt felelnek meg. Sokkal nagyobb hangsúlynak kell esni a személyes pásztori, sejtmunkára. Az utómunka változat­lanul fontos. A laikusok főként itt segíthetnek. 4 ÉLŐ VtZ

Next

/
Thumbnails
Contents