Élő Víz, 1948
1948-február / 4.szám
koromban láttam először: Fecskék építettek sok szeretettel fészket s amikor készen volt, jöttek a verebek és kiverték őket. És az új urak hozzáfogtak a berendezkedéshez. Odahordtak minden vacakot. Behúzni a fészekbe csak részben tudták. A nagyobb fele kilógott és így kiáltotta világgá: verebek vannak a fecskefészekben ... Gyermeki felháborodással valahol egy hosszú botot kerítettem s azzal megnöveltem magasságomat, levertem a fészket. A fecskék új’ fészeképítése felett csúzlival őrködtem. A bűn utat talált ennek az öngyilkos asszonynak a hajlékába is. Biztosan régen leselkedett már az ajtó előtt. Már akkor, amikor az asszony jobban kezdte szeretni a férjét, meg a sublótját annál, aki mindezeket ajándékozta neki: Istennél. Azután ez lett belőle. A Sátán az asszony lelkét pokolra akarta vinni, öngyilkosságon keresztül karonfogva akarta átvinni az örök kárhozatba . . . De látod, Testvérem, most már jobban van közös betegünk, akit ime most ketten is látogatunk, Te, meg én. A szája sebes nagyon. Az orvosok nem bíznak megmaradásában, mert nem oldott gyufafejet ivott, hanem nagyon komoly mérget. De az irgalmas Krisztus-sama- ritánus megtalálta őt félholtan az úton. Bekötözte. Barmára tette. Most elvitte a vendégfogadó házba, hogy ott gondját viseljék, míg ő eljövend. Azóta két év telt el. Ez a betegem kimentett ember, hogy itt ebben az ideigvaló vendégfogadóban teljesen odakerülhessen Krisztus bűntörlő vére alá. Maradj még egy ideig, Testvér, itt ezen a szerencsétlen osztályon, ahol annyi lelket, kellene Urának megmenteni! Nézd, ez az asszony három nappal ezelőtt ugrott le a harmadik emeletről. Csontjai összetörtek . .. Mikor először beszéltem vele, elmondotta, hogy féltékenységtől gyötörve, a kártyavetőasszonyoktól eljutott a spiritisztákig . . . Onnan pedig ide, az öngyilkosok osz- tál yára. Most már tudja, hogy kinek a hatalmában volt. De ismeri most már a Krisztust is, aki a gonosz lelket kiűzte belőle. Tudod, mikor tegnap felvette az Űr vacsoráját, a Mi Atyánk ama kérésénél: ,,de szabadíts meg minket, a gonosztól, borzalmasan el kezdett kiabálni. Sikoltozva, mintha valaki fojtogatta volna, kiáltozta sokszor egymásután: de szabadíts meg a gonosztól! .. ., de szabadíts meg a gonosztól ... És ő sem kiáltott hiába! Krisztus őt is megszabadította. Látod, azóta ilyen békével, világos öntudattal fekszik itt és várja Megváltóját. Ez a betegem öngyilkossága után való hatodik napon átment az örökkévalóságba. Egyik tüdőbeteg osztályomon, nézd, Testvérem, azt az asszonyt. Megtért. Ne csodálkozz rajta. Ügy van, ahogyan mondom: Megtért. Nem egy megtérést láttam már és kísértem figyelemmel az utóbbi évek folyamán. Nála az újjászületésnek ugyanazon jeleit láttam, mint amilyeneket Te is bizonnyal megtapasztalhattál másokon is. Róla nem írok többet. Az Ür tudja, miért. Lélekmeutós is van a kórházban. Nem csak temetés. Dicsőség Istennek! Nem szeretnél velem jönni? Gálát György. A BUDAPESTI NAGY EVANGÉLIZÁCIÓ kezd kibontakozni. Részletes tervét a legközelebbi számunkban közöljük. Addig is hordozzuk imádságainkban. Még mindig nem dőlt el a közös nagy evangélizá- ció színhelye és szolgálattevői. Könyörögjünk Isten útmutatásáért és világosságért. A fogházmisszió karácsonya Kaptuk a következő levelet: „Megnyitja néked az Űr az Ö drága kincsesházát!“ V. Móz. 28: 72. Köszönetét szeretnék mondayú az Élő Víz sok ada- kozószívű olvasójának a Fogházmissziónak nyújtott segítségért. Áldja meg gazdagon a Mindenható Isten mindazokat, akik Krisztus Urunk szeretetének eszközei voltak. Kérem, engedje meg, hogy pár szóval megoszthassam az én örömemet is. Úgy történt, hogy november vége felé letérdeltem imádkozni: „Uram, ezen a karácsonyon is sokezer rab családja nélkül tölti a szentestét. Soknak senkije nincs és még csak csomagot, üdvözletét sem kaphatnak szeretteiktől. Oh, add meg, hogy amikor egymást ajándé- kozgatják az emberek, mi is adhassunk minden rabnak egy kis szereteicsomagot a Te nevedben. De legföképen add meg, kérlek, hogy e kicsiny jel mögött mindegyikük megérezze a Te üdvözítő szeretetedet!“ Nagy kérés volt. Tudom. És az Úr megnyitotta az Ő drága kincsesházát: a néki engedő szíveket. Áradt az adomány mindenfelől. Több, mint amit remélni mertem. Bizonyság arról, hogy van szeretet, ebben a szeretetlen világban is vannak lelkei az Úrnak, akik az Ö szólítására ajándékozó szívvel előállnak. Felejthetetlen advent, felejthetetlen karácsony. Egy-egy küldeményt különös gonddal csomagollak. Azután jöttek egészen egyforma csomagok, melyek elárulták, hogy közösségek készítették, csomagolták őket. És jött az ige, traktátus, könyv és sok levél. Sok csomagot küldtek az Élő Víz olvasói is. Hadd írjam le, hogy mindenkinek jutott, úgy, ahogy imámban kértem. De a kérés másik felét is meghallgatta az Úr, megtapasztaltam. Amikor a könyvekkel és csomagokkal megrakott hosszú asztal előtt sorban elvonultak a rabok, gyermeki örömmel nyúltak a kis ajándékcsomagok felé. Ilyen sok ajándékot még nem osztottak szét a fogházban. És nagyon boldog volt az a hat rab, aki az előkészületekben és az osztásnál segíthetett. A Karácsonyi Evangélium ünnepi kiadványának első lapján azt olvastam, hogy sok szívből karácsony múlásával elszáll a Krisztus okozta öröm. Ne így legyen most minálunk. Legyen ez a karácsony megszületése a Fogházmissziót pártoló szeretetnek és hadd növekedik essék és cselekedhessék a szíveinkben. # MIVEL SEGÍTHETÜNK A FOGHÁZMISSZIÓNAK? Ötszáz olyan letartóztatott van fogházunkban, akiknek soha senki nem leüld csomagot, senkijük sincsen. Nagyon kérem, írjanak azok a családok és közösségek, akik havonta rendszeresen tudnak küldeni egy-egy csomagot. Egy csomag öt kiló élelem lehet: kenyér, szalonna, zsír, hagyma, gyümölcs. Válaszadásnál részletesen, pontosan feltüntetjük. Jelentkezéseket kérem: Szász Edit missziósnővér Orsz. Büntető Intézet, Bp., X., Kozma-utca 13. ÉLŐ VlZ . 3
