Élő Víz, 1948
1948-december / 25. szám
Teljesedjetek be Szentlélekkel! (Ef. 5: 18.) Nem ezzel kezdődik az Isten felszólítása az emberhez. Először nyugtalanítja, bűnfelismerésre, bűnvallásra és bűnbánatra viszi az embert. Ez mind felülről való. Megmutatja, hogy a megtérés, újjászületés is csak azért lehetséges, mert drága Urunk meghalt értünk és elvégezte a váltságot. Az Isten Szent Lelke mindig az Ür Jézust mutatja nekünk. A szív kitárul, felfakad a mélyről a bűnbánat és a hit — mint Isten ajándéka — ott munkálkodik bennünk és leglátjuk, hogy valóban én értem halt meg az Űr. Ekkor tér be a Szentlélek a szivünkbe. Most már bennünk foglalja el a helyét. Minden további munkáját onnan belülről végzi. Az újjászületés egyenesen azt jelenti, hogy Isten Szent Lelke lakozást vesz bennünk. Sokat vitatkoztak már rajta, hogy a megtérés vagy újjászületés történik előbb? Az az igazság, hogy a megtérés az emberi részt jelzi, az élet megváltozását, a megfordulást, az újjászületés pedig az, amelyben az embernek semmi része nincs. Isten ajándéka az s legtöbbször a megtéréssel egyszerre megy végbe bennünk. Helyesen kell értenünk az igét. Jézus először azt mondja a tanítványainak: Menjetek Izrael házának el- tévelyedett juhaihoz (Mt. 10: 6), de a feltámadott Űr azt mondja: Menjetek széles e világra és tegyetek tanítványokká minden népeket (Mt. 28: 19. s Mk. 16: 15). Egy ember életében is az első az, hogy: találkozzon a megfeszített Jézussal és nem akarok másról tudni, mint Jézus Krisztusról, mégpedig mint megfeszítettről. Csak aki már találkozott a feltámadott Jézussal, az jut el pünkösdig. Amint megláttam Jézust, mint a kereszten értem meghalt Üdvözítőt, abban a pillanatban végbement bennem a feltámadás és pünkösd csodája. A megfeszí tett, Jézus hittel való elfogadása hozta nekem a húsvét és pünkösd csodáját. Ha aztán a keresztyén újjászületett, akkor imádkozhatik így: Teljesíts meg Szentlélekkel! Az újjászületés pillanatában adja Isten a Szent Lelket: ez Istennek szerelme, amely kitöltetik a szívünkbe a Szentlélek által. De furcsa és szánalmas látvány az a keresztyén, akiben az Isten Szent Lelke nem jut teljességre és aki nem tudja, hogy életében ott van Isten Szent Lelke. Teljesen elfogadhatatlan, hogy Isten gyermeke azt mondja: Én nem vagyok szent és nem vagyok megváltva. Amikor Jézus a főpapi imában az utolsó kéréshez jut, ezt mondja: „...hogy az a szeretet legyen bennük, amellyel engem szerettél . . .“ Elképzelhető, hogy Tsten az ö szent Fia utolsó kérését nem hallgatta meg? Az ige nem mondja, hogy kérjed Isten szeretetét, vagy Szent Lelkét (ez a kettő egy), mert az már megadatott. Csak azt mondja: Teljesedjetek be Szent Lélekkel. — Az Eféz. 3: 14—21-et Pál apostol Miatyánkjá- nak szokták mondani. Itt a Szent Lélekről is, Isten szerelméről is azt mondja: teljesedjetek be! Mi mindent mond már ez maga Isten Szent Leikéről. Hát még az egész írás, aminek megírására „Isten Szent Lelke indította Isten szent embereit. (II. Pét. 1: 21.) A Szentlélek győz meg bűn felöl. (Ján. 16: 8.), elvezet bennünket az igazságra, tanít, vigasztal, közbenjár, esedezik értünk. Imánk mozgatója és igazgatója a Szent Lélek. Ü az igazság lelke. Hétféle képben beszél az ige a Szent Lélekről. Ezek a víz, tűz, galamb, olaj, pecsét, szél és ?álog. Az írás hatféle bűnről beszél, amit a Szentlélekkel szemben követhetünk el, hármat a hívő, hármat a hitetlen ember. A hitetlen: 1. bántalmazza, 2. káromlást szól, 3. ellene áll (Zsid. 10: 29; Máté 12: 31; Csel. 7: 51). ÉLŐ VlZ A hívő: megszomoríthatja (Ef. 4: 30); 2. megolthatja (I. Thess. 5: 19); 3. hazudik a Szent Lélek ellen (Csel. 5: 3, 4). A Szent Lélek osztja ki a kegyelmi ajándékokat az egyháznak (Ef. 4; II. Kor 12). János a Máté 3: 11-ben beszél a Szent Lélek keresztségéről; Jézus a Csel. 1: 5-beu; az I. Kor. 12: 13. pedig azt mondja, hogy ez a keresztség egy testté tett minket. Itt tehát nem valami átélésről van csak szó, amit a pünkösdi mozgalom kihangsúlyoz. És amint a megfeszíttetés mindnyájunkért volt, úgy a Lélek keresztsége is mindnyájunké! — A Lélekkel való megteljesedés az, amikor Isten Lelke úgy árad el bennünk, hogy többé nem takargatunk el előle semmit, nem tartunk vissza tőle semmit! Nincsenek titkos bűneink, amiket nem akarnánk odatárni az Ö világosságába. A Szent Léleknek ez a szétáradása két irányban döntő jelentőségű: 1. a szolgálatban, 2. Krisztus számára való felkészíttetésünkben. Senkinek sem volna szabad szolgálatot végeznie az Isten Szent Lelkének teljessége nélkül. Amit e nélkül végzünk, az csak tevékenység és kudarc. Ahol nincs jelen a Szent Lélek tevékenysége, ott lelkek nem szüleinek újjá és nem újulnak meg. Ott folyik valami, ami inkább átok, do semmiképpen sem áldás. Amikor nem Isten Szent Lelko indít, nem az Ö hatalma kényszerít és nem az Ö teljességében vagyok, akkor jobb lenne fel. sem állni, szóra sem nyitni a számat. Elengedhetetlen a szolgálat számára, a beteljesedés. Do "hogyan is végezhetne bennem valamit, ha én magam egészen oda nem adtam neki, hogy betöltsön, egészen megragadjon. Nem jelenti ez a tökéletességet. Tovább fejlődünk, átalakulunk, formálódunk, de a szolgálat számára elengedhetetlenül szükséges, hogy a Lélek betöltsön. Isten csak egészen neki szentelt edényeket tud használni és még ezeket is, akik oda szánják magukat, meg akarja tisztítani. Minden operációhoz nagy mosakodást csapnak a sebészek, nehogy fertőzzenek és fontos, hogy az eszközök is sterilek legyenek. Nem lehet mocskos szívvel, tisztátalan gondolatokkal hozzányúlni a szolgálathoz. Kell, hogy Isten alkalmassá tegyen és betöltsön minden szolgálatra. Az egyik előfeltétel a világosságban járás (I. Ján. 1: 7). Mit jelent ez? Teljesen odatárom magam Isten világossága elé. Nem úgy akarom megítélni magam, hogy mit mond a másik vagy a közösség, vagy én magamról. Nem úgy, hogy összehasonlítom magam másokkal, mert az ilyenből mindig az jön ki, hogy jobb vagyok, mint a másik. A mások által felállított mérték sem számíthat itt, hanem odatárom az egész szívemet az Ö világossága elé. A szívem vádol engem olyannal, ami emberek előtt nem bűn. Az ösztönéletemet is, ami felett nincs hatalmam, a tudatalatti életemet, ahova nem tudok bepillantani, ahol annyi minden vár arra, hogy kitörhessen az életem egy kicsi, gyönge pontján keresztül, a titkos bűneimet is odatárom elé. Azt kérem: Uram, a te világosságodban fedjél fel bennem mindent. Kész vagyok odatárni magam, a bűnömet is, tudván, hogy én ugyan nem tudok attól elszakadni, megszabadulni magam, de amit te a világosságba vittél, azt vedd el és tisztíts meg engem!‘‘ Három dologra van szükségem, ha vétkeztem Isten ellen: 1. bocsánatra, 2. megtisztulásra és 3. szabadulásra. Ne álljak meg az elsőnél, hanem tárjam oda magam leplezés nélkül, szépítgetés nélkül és ne riadjak vissza a megtisztíttatástól és a szabadulástól. Nem akadályozhat meg semmi, hogy 24 esztendei hitbenjárás után, sok drága kegyelem megtapasztalása után is oda ne áll5
