Élő Víz, 1948
1948-december / 25. szám
IV. ÉVFOLYAM, 25. SZÁM. 1948. DECEMBER 5. Ideje már, hogy az álomból felserkenjünk! így kezdődik az ősi ádventi epistola. (Róm. 13: 11.) Mindig időszerű üzenet az egyházban. Krisztus népe folytonosan álmossággal küzd ebben a világban. Üjra meg újra belefárad Urának a várásába. Éppen azért nem lehet elégszer és eléggé hangosan figyelmeztetni, inteni és ébreszteni: Serkenj fel, aki aluszol! De különösen időszerű ez az üzenet az új egyházi év elején, amikor új kegyelmi esztendő kezdődik. Meg- hosszabbíttatott az idő a bűntől való szabadulásra, lelkek mentésére és Urunk szolgálására. Tudjuk, hogy Jézus csak azért késik, mert nem akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson (II. Péter 3: 9). Hogyne kötelezne akkor az Ür tűrése és késedelme minden keresztyént ébredésre, vigyázásra és mentő szolgálatra. Hiszen most még közelebb van hozzánk az üdvösség, mint amikor hívőkké lettünk. És Isten a felébredt keresztyének által akar ébreszteni másokat, hogy azok ne vesszenek el, hanem még idején megragadhassák az üdvösséget. Ezen az ádventen azonban még fokozottabban időszerű ez az üzenet. Az elmúlt évben az ébredés sok drága jelét láthattuk, Isten kegyelmi idejének a megnyújtását tapasztalhattuk. Találkozhattunk megrettent lelkiismeretű és bűneiktől szabadulni kívánó emberekkel. Ébresztő konferenciákra hívó szó sose maradt visszhang nélkül és az evangéliumot sehol se kellett üres falaknak hirdetnünk. Sokan lerakták a bűnter- lieiket és itták szomjas lélekkel a sebhedt szív egyetlen orvosságát, a bűnbocsánat örömhírét. Az ébredés kétségtelenül megkezdődött. De éppen ennek a kezdődő ébredésnek a fellobbanó világosságánál látjuk, hogy mennyire ideje már, hogy az álomból felserkenjünk. Any- nyi a tanácskérő, tapogatózó, támaszra váró, ébredező lélek. Most van szükség a keresztyének, ÉLŐ VtZ a hívők, a felébredtek igazi ébredésére. Hogy a sokak megtérésére és üdvözítésére váró Ür használhassa őket. Hogy a kegyelemnek drága ideje ne maradjon kihasználatlanul. Hogy Isten megtérésre hívó jósága ne legyen egykor kárhoztató ítéletünk. Krisztus népe semmire nem szorul rá any- nyira, mint a Lélek teljességét hordozó, mélyig ható és mindenkit magával sodró ébredésre. Van nekünk sokféle hivatalunk, szolgálatunk, intézményünk, gyülekezeti munkaágunk, még Mezők is prédikálnak Novembervégi fáradt, szürke tájon Az elmúlásnak síró dala kél, Fönt mozdidatlan felhőóriások ... Ólomléptekkel közeleg a tél. A lelkemet is száz marok szorítja És sóhaj rezdül át a szívemen: Bútól s gondtól kavargó életemben Óh adj egy biztató jelt Istenem! . S a jelre várva nézem, egyre nézem A hervadást, mint lassú temetést, S meglátom hirtelen a messze nyúló, Zölden zsendülő őszi új vetést... S az Isten szól a fűszálon keresztül: Miért gyötörnek régi s új sebekf Adventi zöld van minden szürkeségben, Miért nem látod... s mért nem keresedt Megértem... amit a mező üzent most, S míg elnézem a zsenge új vetést, . Megköszönöm szívem mélyén e néma S oly sokatmondó igehirdetést! Haluszka Margit Rózsa. 1
