Élő Víz, 1948
1948-október / 22. szám
Miért sürgős a megtérés? Sok ember elismeri, hogy szükség van megtérésre, de még halogatja megtérését. Pedig nincs ennél sürgősebb dolog. Gondolkozz el a következő mondatokon, melyek közül mindegyik külön-külön sürgőssé teszi számodra a megtérést. Miért nem tanácsos öregkorra hagyni a megtérést? 1. Nem biztos, hogy megéred életben az öregkort. A temetők fejfáin nagyon sok fiatalon elhalt nevét olvashatod. Mi van most ezek közül azokkal, akik öreg korukra halasztották a megtérést? ... 2. Ha mégis megérnéd az öregkort, nagyon valószínűtlen, hogy meg fogsz térni. Az öreg fa nehezen hajlik, sőt inkább törik. Ha pedig már fiatal korodban hívott az Ür s Te ezt a hívást utasítottad el halasztgatással, akkor sajnos, nagyon félő, hogy öreg korodban már nem fog szólítani . . . 3. Ha mégis megérnéd az öreg kort, any- nyira megszokod az istennélküliség állapotát, hogy akkor már nem is gondolsz megtérésre. Valami új csodabogárnak fogod tartani s majd elutasítod azzal: „Valamikor ez nem volt!“ 4. Ha mégis megérnéd az öregséget, a hosz- szú élet alatt annyira inegkeményedel bűneidben, hogy már nem tudsz tőlük szabadulni. A gipszet, cementet a vízzel való elkeverés után hamarosan formába kell önteni, mert ha már „kötött“, Jia már lejárt a kötési idő, nem alkalmas semmire. Figyeld csak meg öregeknél, hogy amire ifjú korukban csak hajlamosak voltak, abban a bűnben (pl. anyagiasság) öregkorukban mennyire megkeményednek . . . 5. Ha mégis megérnéd az öreg kort, annyi nehézség jár azzal együtt, hogy a Sátán bőven talál kibúvót szániodra. Pl. sok öreg „nem tehet róla“, de mindjárt elalszik az igehallgatáskor, a másik nem látja a templomban az énekeskönyv betűit, vagy otthon a bibliáét, a harmadik sajnálkozva mondja, hogy nem hall jól, minek menjen csúfságra a templomba; a negyedik azon szégyenkezik, hogy öregkori betegsége miatt csak nem zavarhatja az igehallgatást gyakori kijárkálásával; az ötödiken a Sátán nagy örömére beteljesedik I. Kir. 15: 23. igéje: „vénségében megbetegedett a lábaira“ s bizony- bizony elmenne, dehát ilyen fájós lábakkal...?! 6. Az eddigiekből következik, hogy egyre nehezebb a halasztgatott megtérés. Ma köny- nyebb megtérned, mint holnap, holnapután pedig még nehezebb. Már a régi magyarok így énekeltek: „De azt bizony, megsiratod, ha továbbra halasztgatod.“ Háborús időkben tapasztalhattad, ha ma még lehetett valamit vásárolni, holnap nehezebb volt, harmadnap talán már lehetetlen . . . 7. A fentiekben benne van az, hogy: lejárhat a kegyelmi idő! Ha téged az Úr ma akar megtéríteni s Te nem engedsz Néki, lehet, hogy még sok hónapot, ével, vagy évtizedet élhetsz, de az Ür néked már nem adja a megtérés igéjét Szentlelke által s Te benne maradsz a legsúlyosabb bűnben: a Szentlélek elleni halálos bűnben. Gondold meg: nem akor hív az Ür, amikor Te akarsz majd megtérni, hanem yikkor térj meg, amikor Ő hív! A legritkább eset tapasztalat szerint, sőt talán nincs is, hogy olyan valaki öregségére megtérhessen, aki fiatal korában visszautasította az Ür nyilvánvaló hívását ... 8. És tegyük fel, hogy mégis sikerülne megtérned öregségedre, abból is származnék legalább három hátrányod. Az egyik az, hogy bizony, az elmúlt éveidet már nem adhatod az Úrnak! Aki 30 éves korában tér meg, az már nem adhatja az Úrnak 20 évét; ha ma térsz ÉLŐ VÍZ 1
