Élő Víz, 1948

1948-október / 21. szám

Vedd a kegyelmet! Lukács 7: 41—48. Jézus a fent jelzett igében adósságról be­szél. Kellemelen helyzet. Adósságban lenn se- hogyan sem jó. Érzékeny ember nem szeret tar­tozni, más ember lekötelezettje lenni. Testvérem! hadd mondjam meg néked, hogy valaki írja a te számládat születésedtől kezdve. Isten, a te gazdád, aki egyedüli gazdád. Isten hívott erre az életre, hogy az ő dicsőségét hir­desd. Ezt tetted eddig?! Ha láttak az emberek té­ged, dicsérték-e Istent és eszükbe jutott-e Krisz­tus? Ez volt az életed? Fordulópontok előtt kér­dezted-e: akarod-e Uram? Kérdezted-e: mit te­gyek, vagy mit tehetek? Tudod-e, hogy kié a te életed? Ráidöbbentél-e már arra, hogy Istennek tartozol egész életeddel, minden idegszálad meg mozdulásával. Ha a magad feje szerbit éltél és a saját útadat jártad, a saját terveidet szövö­getted és úgy éltél családodnak, mintha a tiéd volna, mindez növelte a számládat. Nagyon nagyra nőtt már ez a számla. Isten most odaad­ja néked ezt a számlát. Bárcsak megrökönyöd­nél a számla\ óriásságán! Nem tudsz vele mit kezdeni. Nem tudsz mit adni Istennek. Csődbe került életedből nem lehet megmenteni semmit. Mivel akarsz fizetni? Azzal, amivel Simon, hogy beengedte Jézust a házéiba? Hogy adott neki egy jó ebédet és azt gondolta, hogy érezze magéit Jézus megtisztelve azért, hogy beengedte őt? Talán te is azt gondolod, hogy érezze Jézus megtisztelve magéit azzal, hogy te konferencián jártál. Most már minden rendben van — gondo­lod. Vagy azt gondolod, hogy ha templomba jársz és Jézusnak szívességet teszel azzal, hogy egy rongyos ruhádat, amit már nem lehetett használni semmire, ami senkinek sem kellett, azt odaadtad egy rászorult embertársadnak, ezzel már törlesztettél az adósságodból? Mivel akarsz fizetni? Mid van néked? Semmid sincs! Megláttad már ezt? Isten szent Isten, te pedig adós vagy. Valaminek történni kell. Mit gon­dolsz, mi fog történni? Mit tudsz te csinálni? Rádöbbentél-e arra, hogy akármit adsz, hasztiál- hatatlan rongy, amit Isten nem tud használni. Nemrégiben hallottam, hogy Napoleon ural- kodéisa alatt egyszer egy felzaklatott leány ro­hant be hozzá. Nem tudták feltartóztatni az Őrök. Odaroskadt Napoleon elé és kiabált: Uram, kegyelmezz az apámnak. Napolecm megkérdezte, hogy mit vétett az apja? Államellenes cselek­ményt követett el, amelyre nincs mentség. A leány azt mondta Napóleonnak: Felség, én nem igazságot kérek, hanem kegyelmet. Miért mond­ta ezt a leány? Mert tudta, hogy ha. igazséigosan ítél Napóleon, az nagyon rossz lesz. Akkor nincs mentség. Azért kiáltotta: Kegyelmet kérek, nem igazságot! Jól jegyezzétek meg: ne igazságot kérjetek, mert akkor velem együtt ítéletet kap­tok itt. Ne igazságot várjatok, mert az szörnyű lenne. Néked kegyelemre van szükséged, nem igazságra! Mi az, hogy kegyelem? A kegyelem az, hogy Napoleon azt mondja ennek a leánynak: El­mehet az édesapád. Szabad. Nem fogom megbün­tetni. Ez a kegyelem. Isten ezt mondja a te csőd­be jutott szívednek: menj el elengedtem a tarto­zást. Méri engedi el Isten a tartozást? Azért, mert Jézus helyetted megfizette. A te eltékozolt éle­tedért fizetett. Nincs már itt a számla, hanem ott van a kereszten. Ha te Jézusnak odaadod a szívedet és elfogadod a kegyelmet, hogy Ö kifi­zette helyetted, bűnös ember helyett, az Isten Fia kifizette a számlát, akkor Istennél ki van egyenlítve a tartozásod. Én azt hiszem, ha azt mondanám néked, test­vérem, hogy fizess ennyit és ennyit, vagy böj­tötj bizonyos ideig és Isten megbocsát, ezt mind azonnal megtenned. Mindent inkább csinálnál, csak kegyelemre ne légy szorulva. Jézus Krisz­tus kegyelmével nem tudsz mit tenni, mert nem fogadtad el. Nem ízlelted még, hogy milyen. Tudod, mikor teszel valamit, Isten kedvére? Ha Jézust elfogadod. Az az Isten dolga, hogy higgyetek abban, akit Ő elküldött. Ez a te dol­god. Ezért olvasod e sorokat. Ezért engedte meg, hogy meglásd tartozásod összegét; hogy engedj neki és fogadd el az Ő váltságát és kegyelmét. Semmi másért. Isten ezt akarja. És te hiába akarsz mást. Isten ezt az egyet akarja„ hogy Jézusra nézz! Hogy elfogadd kegyelmét. Olyan megalázó dolog kegyelmezettnek lenni? Olyan büszke még a szíved, hogy nem tudod elfogadni, hogy jó megkegyelmezettnek lenni? Mit csinált ez a Mária, akiről szól az ige? Bűnei nyomorúságában volt, összetörve, semmit sem remélve. Ő már nem reménykedett emberek­ben, hiszen mindenki csak belerúgott. Jézushoz ment és tudta, hogy olyan jó ott lenni. Mária nagyon boldog volt. Eltörte azt az alabástrom szelencét, amit Keleten a leányok a vőlegény számára tartogatnak. Szíve tele volt boldogsággal annak ellenére, hogy a könnye pa­takzott. Nem tudott mást tenni, olyan jó volt Jézusnál lenni. Bárcsak odajutnád testvérem! Mindegy, hogy mit mondanak az emberek, Ő megbocsátott. Én nem tudok adni semmit — mondod. Tu­dod, hogy Mária, a bűnös asszony, mit adott oda? A szívét. Ennél nagyobb boldogság nincsen, mint-a szívünket odaadni Jézusnak. Aki kegyel­mei kapott, az nem is tud mást adni, csak a szí­vét, az egész eltékozolt életét. Eszembe jut egy asszony, akiről tudtam és mindenki tudta, hogy parázna nő volt. Nagyon jó módban élt. Váltogatta a barátait, gyönyörű 2 ÉLŐ VlZ

Next

/
Thumbnails
Contents