Élő Víz, 1948
1948-szeptember / 20. szám
BESZÁMOLÓ LEÁNYKONFERENCIA KÖLCSÉN, Az első két nap úgyszólván eseménytelenül telt el. Atalános volt a hangos zaj közöttünk. A nagy zaj harmadnap sem csitult nagyon, de már nyilvánvaló lett az Isten munkája. A lelkek mélyén megmozdult a lelkiismeret és kellemetlenül fel-fel bukkant egy-egy elfelejtett, vagy apróságnak elkönyvelt bűnünk. Megláttuk, hogy mi vagyunk azok az emberek, akik nagyon el vagyunk foglalva hálótik mosogatásával, az élet apró-cseprő, néha nagyobb gondjaival, s mint Pétert, úgy minket is elhozott az Isten ide, ahol messze vagyunk a hálónktól. Jézus szavaival: „egy kissé beljebb a földtől“. És meghallottuk a szót, „Evezz a mélyre“. Azután megláttuk saját magunkat, úgy ahogy vagyunk, a Jákob történetében. Rádöbbentünk, hogy ni-ni, én vagyok az a csaló, én vagyok az, aki mindent a maga feje után tesz, aki nem engedelmeskedik Istennek. A délelőtti előadássorozatban olyan nők életrajzait hallottuk, akik teljesen az tlrnalj éltek. Megláttuk ennek az életnek szépségeit, s azt a békességet és boldogságot, amelyre mindnyájan annyira vágyunk. Válaszút előtt álltunk. Széles útf Keskeny út? „A keskeny út vándora“ című előadásokban határozott választ kellett adnunk. Általában az egész idő alatt az volt a nagy kérdés, hogy hogyan is kell nekem megtérnem? Mit csináljak? Mindenki érezte, hogy valami rendkívüli dolognak kell történni, valami döntőnek. Ezt a nagy dolgot azonban nem nekünk kellett elvégeznünk, megtette már azt Valaki értünk. Nekünk csak teljes bizalommal oda kellett adni magunkat és engedni, hogy az Ür kezébe vegye a mi szívünket és formálja azt újból a saját képéret Az Isten hatalmát szemmellátható- an is megmutatta. Az esti előadásokra tömegesen jöttek a faluból az emberek, hogy hallhassák az igét. Soha nem éreztük azt a felszabadulást, azt a kegyelmet, mint amikor elhangzott felettünk: „megbocsáttatnak néked a te bűneid“. S a felszabadulás boldogságában mindenki hálásan tett bizonyságot arról, hogy tényleg megbocsáttatott. Sok minden előjött a bizonyságtevéskor. Mi minden lehet akadálya a megtérésnek. Másnap elmondták az újszülötteknek (János 3:3 b), hogy hogyan is kell élni az Isten igéjéből. így fel- készülten az új életre búcsút vettünk a kedves kölesei vendéglátóinktól és ismét elindultak a szekerek a hosszú parókiaudvarról. Már nem olyan hangosan, de csillogó szemmel és boldogan indult 60—70 leány az új életbe, mint akik megtalálták az elrejtett kincset és azért „mindent“ odaadtak. TAHI. (BUDAVÁR.) Előtte sokszor szorongva gondoltunk rá, sokat imádkoztunk érte. Most olyan öröm, ha egy kicsit megkésve is, beszámolni arról a gazdag áldásról, amit Isten most harmadszor is megadott nekünk. Aug. 24-től egy hétig folyt ez az J,fjúsági evangélizáló konferencia. Jöttek az ország minden részéből. Voltak közöttük „őskonferenciázók“, dp sokan voltak, akik most jöttek először olyan helyekről, ahol az élő evangélium még nem Szólhatott. A leg\többen Budapestről, Szegedről, Nagyszénásról, Békéscsabáról, Nyíregyházáról, Szombathelyről, Nagy- tar csáról érkeztek közénk. De nagy öröm a számunkra, hogy kisebb gyülekezetekből is jöttek, talán csak keit en-hár man, hogy azután vihessék vissza az Isten személyes üzenetét. 500-an voltunk együtt, középiskolások, földművesek, egyetemisták, kisebbek és nagyobbak és tudtunk egészen egyek lenni az evangélium körül, tudtunk örülni újra csak annak, hogy Isten szeret! Talán csak a programmot lehet újra elmondani, mert nehéz emberi szóval kifejezni azokat a csodálatos dolgokat, melyeket a mi Urunk végez az egyes emberi szívekben. Jó volt hallani a morzsaszedésnél, hogy Megkezdődtek az evangélizacidk! Szeptember 26—október 1. Theologu- sok csendeshete' (Csepregi Béla és Káldy Zoltán). Szeptember 26—október 3. Sopron (Báliké Zoltán és Malaga Elza dn.). Szeptember 28—30. Asszonykonferencia Foton. Október 3—10. Arnót (Túróczy Zoltán). Október 3—10. Oroszlány, ifjúsági evangélizáció (Tarjáni Gyula). Október 10—17. Nyáregyháza (Csepregi Béla). Október 4—8. Országos ifjúsági vezetői konferencia Fóton. Október 10—17. Budafok (Józsa Márton). Október 12—14. Győr, egyházmegyei lelkészevangélizáció (Zászkaliczky Pál és Balikó Zoltán). Október 15—17. Beled, csendesnapok (Balikó Zoltán). Október 17—november 7. bibliaisko- lai és háztartási tanfolyam Fóton leányok számára. Október 17—23. Dorog (Tarjáni Gyula). Október 25—31. Orosháza (Balikó Zoltán és Józsa Márton). Október 31—november 2. Férfiak konferenciája Fóton. Szoktál-e még nap-nap mellett imádkozni az evangélizációkért? Tudod-e, hogy számítanak rá az evangélizáció munkásai? Hiszed-e, hogy Isten meg fogja hallgatni? , egy nap sem volt hiába, a Lélek minden napon ragadott meg lelkeket és vitt sokakat az új életre. Volt, aki arról tett bizonyságot, hogy őt az első hivó szó megériyitette, voltak olyanok, akik csak az utolsó napon fogadták el a nekik felkínált kegyelmet. Megtapasztalhattuk a személyes fel- oldozás áldását. A reggeli áhítatokon sokan álltak fel és kérték a bűneik bocsánatát. Elhitték, hogy Jézus Krisztusnak ma is van hatalma itt a földön a bűnöket megbocsátani. A személyes beszélgetésben és a személyes gyónásban is sokait találtak megbékülést Istennel. Negyven bibliakörben beszélgettünk Naámán megtisztulásáról (II. Kir. 5.) és előkerültek mind az akadályok, amelyek a fiatal szívet visszatarthatják a Kereszttől. Az előadásokon ke.resztül is Isten minden akadályt el akart hárítani, mindenre rávilágított, ami Szükséges az egyetlen megoldáshoz. Ebéd után, akik már a keskeny úton jártak, külön csoportban beszélték meg a keresztyén .élet mindennapi problémáit. Sok minden előkerült itt, amik miatt annyi fiatal élet, örömnélküli, felemás keresztyén életet élt. Hisszük, hogy ezeken a megbeszéléseken sok minden megoldódott. A másik csoportban d bűn részletes megtárgyalása adta a programmot. Beszélhettünk nemcsak a nyilvánvaló, hanem az elrejtett, az átfestett, átmentett bűnökről is. Este a hatalmas tábortűznél újra együtt voltunk mindany- nyian. Zákeus története szólt napról- napra. Az ige ezen. a közismert történeten keresztül indult utolsó rohamra a sokszor nagyon makacs fiú- és leányszívek ellen azért, hogy még azon az estén üdvössége legyen az ilyen békétlenkedő, harcoló szívnek is. Mennyi áldott döntés, megbékülés született így az esti csendben is. Külön érdekes volt az, ahogy áz utolsó két estén a tábortűz után külön csoportokban letelepedtek az egyes közösségek. Szeged, Szarvas, Nagytar- csa, Nagyszénás, Budavár ott értekeitek csendesen és imádkoztak testvéri körben az egy Pásztorhoz, megköszönve a Sok-sok áldást. Hisszük, hogy lélekben most is együtt vagyunk hétr öt-hétre, ha most még nincs is alkalmunk velük találkozni. A morzsaszedésnél inkább csak azok szólhattak, akik ezen a konferencián nyerték el az új életet. A bizonyságtételek így is két és fél órán keresztül tartottak. A legtöbben arról beszéltek, hogy most látták meg azt, hogy eddigi életük tulajdonképpen csak vallásosság volt, teljességgel benne a kárhozatban, és csak úgy gondolták, hogy az új életben járnak, megtérés és újonnanszületés nélkül. De mégis mindenekfelett való élő vtz 7
