Élő Víz, 1948
1948-augusztus / 16. szám
A tized Bibliát forgató emberek előtt nem ismeretlen a tized fogalma. Mózes első könyvében olvassuk, hogy amikor Ábrahám visszatért Khédorlaomernek és a vele volt királyoknak megveréséből, Melkhisédeknek, a magasságos Isten papjának tizedet adott mindenből (I. Móz. 14:17— 20). És amikor Jákob fogadást tett Béthelben, ezt mondta: „... és valamit adándasz nékem, annak tizedét néked adom“ (I. Móz. 28: 22). Ábrahámnak és Jákobnak ez az önkéntes tized-adása később a zsidóknak törvényévé lett. „A földnek minden tizede, a föld vetéséből, a fa gyümölcséből az Űré“ (III. Móz. 27:30). ,,,És minden tizede a baromnak és juhnak, mindabból, ami a vessző alatt átmegy, a tizedik az Úrnak legyen szentelvé“ (III. Móz. 27:32). A mózesi törvény a tizedet a lévitáknak rendelte: „.., ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az ő szol gálát jók ért való osztályrész ez, amellyel teljesítik ők a gyülekezet sátorának szolgálatát“ (IV. Móz. 18: 28). A tized tizedét a lóviták kötelesek voltak átadni a papnak (IV. Móz. 18: 28). Az Újszövetségből - tudjuk, hogy a törvénytartó farizeusok Krisztus korában még a kerti növényekből is tizedet adtak, noha erre a mózesi törvény nem kötelezte őket. A keresztyén ember manapság szeret átsiklani a tized kérdése felett, valami olyasfélét gondolván, hogy ehhez éppen úgy nincsen semmi köze, mint a többi „túlhaladott“ mózesi törvényhez. Jézus Krisztus azonban megmondotta: „Ne gondoljátok, hogy jöttem a törvénynek vagy a prófétáknak eltörlésére. Nem jöttem, hogy eltöröljem, hanem inkább, hogy betöltsem“ (Mt. 5:17). És amikor a hegyi beszédben sorra veszi a régieknek adott törvényeket (ne ölj, — ne paráználkodjál, — valaki elbocsátja feleségét, — hamisan ne esküdjél, — szemet szemért, fogat fogért, — szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet), egyiket sem enyhíti, hanem valamennyit megszigorítja: „Én pedig azt mondom nék- tek...“ Nem lehet tehát kétséges, hogy Jézus az ő követőitől a tizedadás tekintetében sem kívánt kevesebbet, mint amennyit a mózesi törvény előír. Ez azonban nem csupán feltevés vagy következtetés. Amikor ugyanis Jézus feddő beszédét intézi a farizeusokhoz, ezt mondja: „Jaj nékffk képmutató írástudók és farizeusok! mert megdézsmáljátok a mentát, a kaprot és a köményt, és elhagyjátok, amik nehezebbek a törvényben, az ítéletet, az irgalmasságot és a hívséget: pedig ezeket kellene cselekedni és amazokat sem elhagyni“ (Mt. 23: 23). „És amazokat sem elhagyni“: Jézus tehát nemcsak hogy nem ítéli el a farizeusokat, amiért a mentából, a kapork ból és a köményből is tizedet adnak, hanem jóvá is hagyja ezt a törvény-szigorításukat. Ha Isten a zsidóktól jövedelmük egytizedét kívánta, tőlünk legalább ennyit ’ igényel. Ezért tudomásul kell vennünk, hogy a tizedfizetés nem önkéntes adakozás, hanem engedelmeskedés Isten parancsának. A tized helyes arány, de csak mint legkisebb mérték állhat előttünk. — Annyi, amennyinél kevesebbet nem adhatunk. Ha Isten mérlegre helyezi a tizedfizetésemet, bizonyosan nem azt nézi, hogy összegszerűen mennyit adok, hanem hogy ti zed fizetésem mértéke megfelel-e a jövedelmemnek. Az ugyanis kétségtelen, hogyha egy négygyermekes tisztviselő vagy munkás havi 500 Ft-os fizetéséből 50 Ft-ot juttat Isten országa építésére, sok* kai többet ad, mint az a gyermektelen kereskedő vagy orvos, vagy bárki más, aki pl. havi 3000 Ft-os jövedelméből 300 vagy akár 1000 forintot- fizet tizedként. Hiszen a szegény özvegy két fillére is többet számított • Jézusnál, mint a perselyben levő többi pénz együttvéve, noha „sok gazdag sokat vetett vala abba“. A szűkös anyagi viszonyok között élő amerikai Colgate Vilmos gyermekkorában beállt egy newyorki szappangyárba. Itt először munkásként dolgozott. Első keresetétől kezdve rendszeresen tizedet adott Istennek. Később tisztviselővé lépett elő, s ekkor tizedfizetését 20%-ra emelte. Amikor azután a gyár társtulajdonosa lett, tized-adásának mértékét 30%-ban állapította meg, majd még későbben — mint a vállalát vezérigazgatója — jövedelmének 50%-át adta Istennek. íme egy példa a tizedfizetés helyes mértékére. A rendszeres tizedfizetők a megmondhatói annak, mennyi áldás fakad tized-adásuk nyomán. De csak akkor, ha a tizedfizetés törvényét nem tehernek, hanem örömnek érezzük, ha szívesen adakozunk, ha nem válik gépiessé az adakozásunk, ha lélekkel van teli, s ha Isten útmutatását kérjük arra, hogY mikor, mire, mennyit adjunk. Valami egészen csodálatos, hogy Isten a legtöbb esetben milyen sokszorosan fizeti vissza a néki adott tizedeket Az említett Colgate Vilmos vagy a szintén pontos tizedfizető Rockefeller élete is bizonyítéka annak, hogy Isten többnyire anyagiakban is megáldja azokat, akik szívesen és örömmel adnak néki. Többnyire, — de nem mindig! Mert Isten nevelő eszközei között nem ismeretlen a próba sem, és nem.tudhatjuk, mi válik inkább lelkünk javára: a próba-e vagy anyagi gyarapodásunk, vagyonunk, jövedelmünk megsokszorozása. Mi nem tudjuk, de Ő tudja! Van azonban. Istennek egy igen nagy ajándéka, amelyben minden igazi tizedfizető részesül. Ez az anyagi kérdések okozta megkötözöttségből való szabadulás. Micsoda gazdag adománya ez Istennek ebben a szűkös és nagyon anyagias világban! Ámde a tized-adás bármennyire Isten parancsa is. mégsem lehet kényszer. Csak a jókedvű adakozót szereti az Isten! Miilyen öröme a gyermeknek, amikor , megtakarított zsebpénzéből csekélyke ajándékot vesz édesanyjának vagy édesapjának! Még jobban örvendezik, amikor már pár forintnyi saját keresete is van és ebből vásárolhat valamit szeretteinek! Legalább ilyen örömnek kellene lenni bennünk is tizedfizetésünk alkalmával: a boldog gyermek hálás örömének. De azért sohasem szabad elfelednünk, hogy mi nem adunk Istennek, legfeljebb visszaadunk valamicskét abból a sokból, amit kaptunk ötőle. Ezért nem érdem a tizedfizetés semmiképen sem, — és bizony baj van akkor, ha tized-adásunkat érdemnek érezzük. A tizedfizetés sokak előtt ismert, de sokkal kevesebbek által gyakorolt bibliai parancs. Még az úgynevezett hívők életében is nagyon nagyon sok a fogyatékosság ezen a téren. Pedig hamarosan elkövetkezhetnek olyan idők, amikor Isten igéjének még a mai keretek között való hirdetése is azon múlik majd, hogy az ő népe eleget tesz-e a tizedfizetés parancsának. Jöhetnek idők, amikor olyan erővel szól majd az Isten igéje, amilyen rendszeresen és bőségesen adunk vissza valamit abból, ami az Istené. Amikor megadjuk Istennek, ami az Istené — anyagi vonalon is. Rendszeres tizedfizető vagy? Vizsgáld meg, vájjon helyes arányban áll-e ^tizeded a jövedelmeddel! Valóban Isten országának építésére adakozol-e? Kéred-e imádságban az Urat, hogy mutassa meg, mire kell adnod a tizedet? Eddig még nem teljesítetted a tizedfizetés parancsát? Tanulj meg járni ezen az úton, amely nem az elszegényedéshez, hanem a csodálatos meggazdagodáshoz vezet! És ahhoz a megtapasztaláshoz is, hogy az Istennel való szoros anyagi kapcsolatunk az anyagiasságtól való megszabadulásunkat jelenti, s egyben nagy lelki gyarapodással is jár. Gondolsz-e előfizetési díjad pontos beküldésére? Szereztél-e már új előfizetőket az Élő Víz-nek ? ÉLŐ VÍZ 7
