Élő Víz, 1948
1948-augusztus / 16. szám
Férfiak csendeshete Gyenesdiáson A kezdet nagyon biztató volt. Az addig folytonosan csepergős, esős időjárást derűs napsütés váltotta fel. Amíg az előző konferenciákat folytonosan szobába szorította a zuhogó e6Ő, a férfi-csendeshét százhúsz résztvevője a bibliaórákon Kapernaum kedves kertjében csoportosulhatott az ige körül. Az előadások és megbeszélések is az árnyas gyümölcsfák alatt folyhattak. Százhúsz résztvevő! A tavalyi férfikonferencia 70-es létszáma is „csúcseredménynek“ számított, és ez a 70-es szám az idei nyáron 120-ra szökött! A sok „régi gyen esi“ férfi mellett jó volt látni az új gyenesiek várakozó, s némi bizonytalanságról árulkodó arcát. Az első nap elteltével a bibliakörvezetők arról számoltak be, hogy jól megy minden, hiszen a legtöbben, ha nem is régi kon- ferenciások, de rendszeres templombajárók, szorgalmas bibliaolvasók, így számukra nem idegen Isten igéje. A nehézségek azonban már a második napon megmutatkoztak. Kiderült, hogy számos résztvevő nagyon meghízott „én“- nel érkezett Gyenesre. Nyilvánvalóvá lett az is, hogy igen sok az úgynevezett „jó ember“, közülük néhányan már több konferencián vettek részt, s valósággal „megedződtek“ azokon. A jobbára fiatal bibliakörvezetők riadtan eszméltek rá arra, hogy éppen azzal van baj, aminek az első nap örültek: sokak számára nemcsak hogy nem újság Isten igéje, hanem némelyeknél túlságosan megszokottá vált/ A valóságos és látszólagos nehézségeket fokozta az is, hogy az előadók másmilyen szolgálatuk következtében sorra elmaradtak, úgyhogy a konferencia eredeti programmját is meg kellett változtatni. Ebben azonban mindjárt megláttuk Isten útmutatását: a helyett, hogy csak kifelé néznénk, s távoli és szomszédos ébredési mozgalmakkal foglalkoznánk, befelé kell fordulnunk, s a magunk portáján is-szét kell néznünk egy kissé. így aztán az előadások során hallhattunk ugyan Kagawáról és a pápua ébredésről is, de pl. a finn ébredési mozgalmakat- már a magunk magyar szemével láttuk. Különösen sokat jelentetf ilyen tekintetben a finn ébredési mozgalom és az egyház viszonyáról szóló előadás. Nagyon érdekes volt a finnmagyar kapcsolatok történetének megismerése, és újságként hatott a magyarországi lelki ébredésnek, az evangélizáció eddigi munkájának ismertetése is. Egy- egy kérdésnek több (néha öt-hat) előadója is volt. így az előadások élénkek, változatosak és személyesek lehettek. < ! > T! ^ Ve • I A bibliakörökben éppen ez az utóbbi (t. i. a személyesség) hiányzott. Az első napok kezdeti „sikerei“ után mintha elakadt volna a bibliaköri munka. A felvetődő kérdéseket inkább közösségi (társadalmi, nemzeti) vonatkozásban tárgyalgat- tuk, s nagyon „kivülről“ foglalkoztunk a biblia néhány férfialakjával (Józseffel, Esdrással, Nehémiással, Gedeonnal, Illéssel, Pállal). Á bibliakörvezetők minden igyekezete mintha hiábavalónak bizonyult volna: az ige üzenete általában nem tudott személyessé válni. Az imádkozásban ugyan nem Testültünk meg (reggel is, este is imaközösségben voltak együtt a bibliakörök vezetői), de egyikünk-másikunk már a konferencia csődjét emlegette. Több oka is volt ennek a sötétenlátásnak. Mintha a konferencia résztvevői semmiképpen sem tudták volna elismerni a maguk bűnös állapotát. Ügy látszott, nagyon sokan vannak, akiknek nem elég a kegyelem fehér ruhája, hanem azt mindenféle medáliával akarják feldíszíteni. A tavalyi tapasztalatok alapján idén is rendszeres beszámolók hangzottak el az egyes bibliakörök munkájáról. A délutáni megbeszélések előtt mind a tíz bibliakörből naponként más-más valaki adott számo.t arról, hogy Isten igéje mit üzent a legkisebb konferenciai közösségnek. Amikor azonban felmerült az a kívánság, hogy mindenki csak újat mondjon, s ha valamilyen megállapítás már elhangzott, az ne ismételtessék, ezek a bibliaköri beszámolók valóságos kisebb irodalmi műalkotásokká változtak, amelyet a felolvasó nem egyszer a hallgatósághoz intézett buzdító felszólítással fejezett be. A csüggedtebbek ennek alapján már a teljes kudarcot emlegették. Főképpen akkor, amikor a konferencia vezetője hirtelen megváltoztatta a bibliaköri beszámolók módját, s az egyik délutáni megbeszélés előtt közhírré tette, hogy csak azok szólalhatnak fel, akik az aznapi bibliakörben személy szerint kaptak valamit. A 120 férfi között mindössze egyetlenegy ilyen felszólaló akadt! Néhányan valósággal értelmetlenül álltunk ez előtt az egészen különösnek látszó jelenség előtt. Hiszen napközben és a beszélgetések során kétségtelenné vált, Hogy a reggeli és esti áhítatok milyen rendkívüli hatással voltak a résztvevőkre. A reggeli áhítatokat Balikó Zoltán tartotta Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele alapján. Nem egyszer nagyon keményen szólt az ige, s egyeseket valósággal fej- bekólintott, másokból meg ellenkezést váltott Ki, hogy azután annál jobban összetörjön a dacoskodó férfiszív. Túróczy Zoltán püspök úr csodálatos „Csak .. .“-sorozatának meghallgatására még Keszthelyről Í6 számosán kigyalogoltak esténként Gyenesre. (Csak bűn. Csak kegyelem, Csak imádságmeghallgatás, Csak „no!“, Csak Bábel-torony, Csak szabályszerű küzdelem.) Nem egy bibliaköri megnyilatkozás elárulta, milyen nagy hatásuk volt ezeknek az Ésaiás 43: 24/b—26. alapján tartott esti áhítatoknak. És mindezek ellenére, amikor a bibliakörben kapott áldásokról kellett volna beszámolni, egyetlenegy ilyen beszámoló hangzott el! Történt pedig ez azon a pénteki napon, amikor az eső reggeltől estig Kapernaum falai közé kényszerített bennünket, amikor tehát látszólag még inkább meglettek volna a belső elmélyülés külső adottságai. De a hűséges Isten ezen a konferencián is imádságokat meghallgató Isten volt. Az esti áhítat befejeztével meghirdetett utóösszejövetelen megtörtént a csoda. Aminek a bibliakörökben és a délutáni megbeszélés során még semmi jele sem látszott, itt nyilvánvalóvá lett: bizony bűnösök gyülekezete verődött össze Gyenesdiáson. A kemény, 6Őt néha már megkeményedettnek látszó férfiszívek sorra összetörtek. Sírni már régen elfelejtett férfiak riadtan vették észre, hogy könnyek peregnek le az arcukon, és egymás után álltak fel az addig megnyilatkozni nem tudó emberek, hogy a testvéri közösség nagy nyilvánossága előtt tegyenek bűnvallást. Gyakorlott előadók küszködtek a szavakkal, — s megrendülve láthattuk, hogy Isten milyen csodálatos munkát tud végezni a legreménytelenebbnek tűnő esetekben is. A bűnvallók mindegyikének külön-külön hirdette a bűnbocsánatot a konferencia vezetője (Csepregi Béla). A feloldozást nyert férfiak ezen az estén nagyon a szívük mélyéről tudtak énekelni...! És ekkor felállt egy fiatal lelkész, aki csak pár napja tért haza a hadifogságból. Szemében valami csodálatos fény ragyogott, amikor ezeket mondta: „Testvéreim! Fel tudjátok fogni, mit jelent az, hogy szabadok vagytok? Szabadok! Amikor én most éjtszakánként felriadok álmomból és tapogatódzó kézzel keresek valamit — azt hiszem, hogy — a priccsemen, arra eszmélek, hogy hadifogság, fogolytábor sokezer kilométerre van mögöttem. Ha kisétálok a házak közé, alig akarom elhinni, hogy túlmehetek a kerítésen és a szöges drót mögött nem áll szuronyos őr . . . Mehetek, amerre akarok! Testvéreim! Higgyétek el, hogy szabadok vagytok ti is, szabadok a bűntől, és merjetek ezután szabadon élni!“ élő víz 5
