Élő Víz, 1948
1948-január / 2. szám
Sok minden van az életben, amivel mi emberek azért nem törődünk, mert „elveszettÁltalában azt szoktuk ezzel a jelzővel díszíteni, aminek már ránk nézve semmi jelentősége nincs. Vannak dolgok, amiket nagyon sajnálunk, midőn elvesznek ránk nézve. így érthető azután áz, hogy a mi magát keresztyénnek nevező társadalmunk egészen figyelmetlenül, érzéketlenül megy el társadalmunk bizonyos jelenségei mellett, amelyek pedig emberi életek elvesztését hirdetik. Emberi életek veszendőbe jutása számára legfeljebb egy újsághír. Egyáltalában nem jut el annak meglátásáig, hogy itt valami borzalmas, rettenetes pusztulás folyik. Semmibe veszi ezt. Nem gondol arra, hogy az elveszetteket meg lehetne keresni és meg lehetne tartani, vissza lehetne hozni az életbe. Ami elveszett, az elveszett, nincs ott semmi tennivalója sem az embernek. így néz ki a mi keresztyénségünk. Nem így Jézus, ö az elveszettek megkereséséért jött. Nehezen fogjuk ezt fel. Az elveszettek ülhetnek előkelő szalonokban is, de lehetnek nagyon piszkos helyeken is, megtalálhatók előkelő bárhelyiségek szeparéiban éppúgy, miyt a külvárosi lebujok söntéseiben. Az elveszésnek itt jelzett útjára az emberek a szeszivás útján jutnak el. Általában azonban az emberek ezen az úton is nagyon nehezen fogadják el elveszettségi állapotukat. A világban igazán csak a rendszeresen részegeskedőt gondolják elveszettnek. Akit józanul már alig-alig lehet látni, vagy akinek az eszét az ital már teljesen elvette s aki már csak az élő halottak házának lehet szerencsétlen lakója. Igen! „Élő halott/“ Elveszett! És Jézus ezekért jött. Ezeket keresi s ezeket akarja megtartani. Azokat, akiktől mi legtöbbször megborzadva és undorodva, vagy szégyenkezve elfordulunk. Az élő halottak házába vezető útnak az első állomását senki sem tudja megnevezni. Bortermelő vidékeken egészen gyakori jelenség, hogy az alig felcseperedő, járni tudó gyerekeket borral kínálgatják és itatgatják. Sok esetben ez az első állomás az elveszés útján. Büszkélkednek a gyerekkel, hogy mennyit megiszik tszákos-nn „Azért jött az embernek Fia, hogy megkere s nem árt meg neki. A gyermek sokszor csak a kellemes zsongítást érzi, vagy a nagyobbacska bátrabbnak érzi magát. A borfogyasztás érdekében régebben egy lélektani tanulmány is megjelent, mely szerint a gyermekeket kell rászoktatni a borivásra, hogy felnőtt korban annál többet igyanak. Ha a több borfogyasztás vagy szeszfogyasztás a fontos, akkor tényleg a gyermekeket kell már hozzászoktatni a boriváshoz. Persze a borfogyasztás propagálói csak a sajád erszényük teletömésére gondolnak, arra már nem gondolnak, hogy mennyivel több lesz a gyilkosság, mennyivel több lesz a szerencsétlenség, hogyan nő ezzel kapcsolatban a nyomor és a szegénység, az elégedetlenség, hogyan szapo rodnak a betegségek, hogyan szaporodnak a hülye, nyavalyatörős gyermekek s hogy telnek meg idült szeszivókkal az elmegyógyintézetek, hogyan mennek tönkre családi életek. Mióta eindítottuk egyházunk kebelén belül az iszákosokat mentő munkánkat, állandóan hozza hozzám a posta azokat a leveleket, melyekben iszákosok hozzátartozói írják le azokat a borzalmakat, amelyekben részük van. Egy feleség pl. leírja, hogy ő már iszákos környe zetben nőtt fel mint gyermek s az volt minden óhaja, hogy csak a jó Isten józan férjet adjon neki. „Ifjú ésszéh még az eskü mellé is odagondoltam, hogy vele élek, ha nem lesz iszákos. — Nem is volt egy ideig, de azután jöttek a barátok, a sátán munkásai és az én férjem hallgatott rájuk és így esett az iszákosság járma alá, ami alól bizony nem könnyű szabadulni. És nékem ezt látni és véle élni, így pusztulást jelent, mint a víz a beléesett embernek. —■* Már nagyon belefáradtam testileg, lelkileg, így egyedül a küzködésbé\ Ebből a levélből néhány dolgot szögezzünk le: 1. A pusztulás útjának kezdetét senki sem tudja megmondani. 2. A hozzátartozó az iszákosságban nemcsak az iszákos társ, hanem a Csaját pusztulását is látja. „Zúgolódó11-vá lesz még a hívő lélek is. 3. Belefáradnak az iszákosság elleni küzdelembe, látva ennek eredménytelenségét. í. Sokan szükségét érzik a közös küzdelemnek, a közös harcnak, amit már egyedül feladtak. Egy másik testvérünk 30 éves szenvedésről ír. „Ha azért járna kitüntetés, amit én hősiesen végigharcoltam, a Mária Terézia renddel sem lennék elismerve„Az erőm egyre fogy. Tudom, ha én pontot tennék az életem után, nem lenne vele jobb.“ „Az állandó anyagi gondok, az állandó rettegés ismeretlen veszélyektől, hihetetlen durvaságok elszenvedése, szégyenkezés meg nem. felelő baráti kör lealacsonyító társasága miatt, halálosan kimerítenek. Hiába volt 4 ÉLŐ VÍZ
